Történelmi éjszaka Pocsajnál, az államhatáron
– Mit hozhat már nekem? Hogy is hívják…? Schengen… Nekem már semmit, eddig se jártunk át, ezután is minek mennék? De ott vannak a gyerekek, ők folyton duruzsolták a fülembe, hogy ha majd nemcsak szombaton lehet átmenni, hanem bármikor, mindig. Na, miattuk vagyok itt, kihoztak, mert azt mondták, ilyen nem lesz több az életükben – magyarázta János, a hatvanas éveihez közeledő biharfélegyházi férfi a sötét, hideg éjszakában a Pocsaj és Biharfélegyháza közötti országhatárnál, félórával az állandó és ellenőrzés nélküli átkelés életbe lépése előtt. Mindkét oldalon sokan voltak kíváncsiak az éjfélre időzített esemény, Románia schengeni övezethez való csatlakozásának pillanatára. Pontosabban két pillanatára, mivel keleti szomszédunk más időzónában van, ott a mi 23 óránk szerint volt éjfél. Akkor a közeli román falvak tűzijátékainak fényeitől és hangjától kísérve két magyar rendőr félrehúzta az utat lezáró sorompót, azaz jelképesen megszüntette a schengeni határt, megnyitotta az országhatárt.
Van, aki kerítést építene
A hivatalos, magyar idő szerint éjfélkor történő határnyitásig volt időnk beszélgetni a történelmi pillanatra gyülekező emberekkel. A román oldalon szinte egyértelmű az öröm, hiszen Félegyházáról úgy járhatnak át „magyarba”, mint ha ellenkező irányba, Biharvajdára mennének. Családok, baráti közösségek kerülnek közelebb egymáshoz, gyakorlatilag megszűnik az, ami az anyaországbeliektől 1920. június 4-től elválasztotta őket. A félrefordított sorompó innenső oldalán viszont aggodalmakat is megfogalmaztak a várakozók. Jó-jó, hogy nincs országhatár, szabadon közlekedhetnek éjjel-nappal, de nemcsak ők, hanem a rossz szándékúak, köztük a migránsok is. Akadt olyan is, aki kerítést építene, persze meghagyva a vékony aszfaltcsíkon az állandó átkelés lehetőségét. Egy férfi magához ragadta a szót, és felidézte Magyarország 2007-es schengeni csatlakozását, amikor az osztrákok annyira féltek a magyarok rohamától, hogy falvak bejáratait zárták le. – És több lett a bűnözés? Nem! Azért van a rendőrség! Oldja meg! És itt is oldja meg! – mondta a férfi.
Egyesült Bihar
Mindeközben megérkeztek az ünnepség helyszínét megvilágító reflektorok, felállították a pulpitust, kifeszítették a határt szimbolizáló fémláncot, közepén a stabilitása miatt hátulról léccel megtámasztott közlekedési táblával, majd éjfél előtt 20 perccel Kelemen Zoltánnak, Biharfélegyháza polgármesterének köszöntőjével elkezdődött a történelmi ceremónia.
Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára felidézte azt az állapotot, amikor egymástól határ választotta el a településeket, ráadásul Európa egyik legzártabb államhatára. Aztán fordult a történelem kereke és visszaadott valamit abból, amit elvett, a magyar-román határvidék együttes fejlődésének lehetőségét. Benne a gazdasági, társadalmi és közösségek közötti kapcsolat megerősödését, legfőképpen a szabad mozgás lehetőségét. – Ma éjszaka nemcsak Románia schengeni övezethez csatlakozását ünnepeljük, hanem azt is, hogy a meglévő 12 határátkelőhöz tíz új, köztük a Pocsaj-Biharfélegyháza közötti is csatlakozik. Ezzel az átkelők átlagos távolsága 34 kilométerről 20 kilométerre csökken – mondta, majd felidézte a magyar-román történelem nagyon hosszú árnyait, amely alól a kikerülést segíti a határnyitás. Leszögezte, mi, magyarok a keleti szomszédunkkal a legmesszebbmenőkig érdekeltek vagyunk a lehető legszorosabb és legvirágzóbb kapcsolatokban, amit Románia schengeni csatlakozása erősíthet.
Szőllősi Roland, Pocsaj polgármestere a családok, barátok, ismerősök közelebb kerülésére fókuszált, majd a falu idős lakosainak, a tanárainak elmondása alapján idézte fel személyes élményét arról, amikor tudatára ébredt, hogy milyen rombolást okozott egy mesterséges képződmény, az országhatár. – A sikeres uniós elnökségnek köszönhetően, a miniszterelnöknek hála, megnyílt a határ. Egyesül Bihar. Újra egyesül az, ami történelmileg együvé tartozott. Korlátozás nélkül kelhetünk át a határon – zárta köszöntőjét.
– Az, ami elválasztott, nem lesz köztünk a jövőben. Mindannyian az Európai Uniónak vagyunk a tagjai, és megaláztatásnak éreztük azt, hogy Románia uniós csatlakozását követően csak 14 évvel lehet a schengeni közösség tagja – jelentette ki Szabó Ödön, romániai parlamenti képviselő, hozzátéve, fontosnak tartja, hogy országa a schengeni zónához csatlakozása a magyar elnökség alatt valósult meg.
A köszöntők után lanc Emanuel Florin, Biharfélegyháza ortodox papja, majd Kruppa Kirill Imre, Pocsaj görögkatolikus lelkésze megáldotta a határátkelőt, utána a településvezetők és a politikusok fémvágóval darabokra törték az országhatárt jelképező láncot. Az esemény a jelenlévő mintegy 300 embert szórakoztató tűzijátékkal ért véget, ám előtte sokak igyekeztek egy-egy szemet megszerezni a határt jelképező láncból.
Szabad átkelés sztrádán, főúton
És ha schengeni övezet, akkor nézzük meg, mit jelent ez a valóságban? Autónkkal Kismarjánál hajtottunk fel az M4-es sztrádára és az igencsak gyér forgalomban tempósan haladtunk a néhány kilométerre lévő Nagykereki-Bors II. határátkelő felé. A teherjárművek felfestett ábrájával a leállósáv rendeltetését egyértelműen kijelölő aszfaltcsíkdarab üres volt. A határzónára felhívó, a közlekedési szabályt egyértelműsítő táblák és a forgalom lassítását fizikálisan is segítő bukkanók a helyükön voltak. Az autópálya két sávja fölött zöld lámpa jelezte az irányt és a szabad áthaladást, a határőrkonténerek azonban sötétek és üresek voltak. Az átkelő kiszolgálókonténereinek egyikéből sem szűrődött ki fény, sehol egy lélek. 30-40 kilométeres sebességgel gördültünk át járművünkkel Romániába. Visszafelé ugyanezt a „kísértetiességet” tapasztaltuk az ártándi belépésünkkor. Mintha hirtelen elnéptelenedett volna a korábban a rendőröktől, a határőröktől, átkelésre várakozóktól népes, kivilágított országhatárzóna. Mindezt még sejtelmesebbé tette a köd, amely Magyarországra érkezve besűrűsödött.
CH
