Taps, mosoly, könnyek Biharkeresztesen

A művelődési ház Nagy István termében az ízlésesen megterített asztalon sütemény, tea és egy, tizenöt ismert vers címét tartalmazó étlap várta a vendégeket. Még a megnyitó előtt mindegyik asztaltársaságnak ki kellett választania azokat a verseket, amelyeket az Ünnepi kultúrkoktél című műsorban hallgathattak meg a „verspincérek” Abuczki Norbert gitárművész, Pető István előadóművész, Gyányi István énekes, előadóművész előadásában. És persze mint egy ínyencségeket, különleges minőséget kínáló vendéglátóhelyen, a „pincérek” itt is kínáltak specialitásokat, amelyekre „vevő” volt a közönség.

Mindezek előtt azonban Bulcsu László, a vármegyei közgyűlés alelnöke, majd Dani Béla Péter polgármester köszöntötte a szép számmal megjelent érdeklődőt. Bulcsu László előrebocsátotta, hogy a közönség innen úgy megy haza, hogy kéri majd a következő műsort, amire nem kell sokáig várni. Bihar, Érmellék kiváló irodalmárainak – Szigligeti Ede, Kazinczy Ferenc, Arany János és Sinka István – és egy-egy ismert művének méltatása után a napjainkban zajló világ újrafelosztásáról vázolta fel gondolatait. Mint mondta, nem tudni, hogy a világot mikor osztották először, és ha ilyen nincs, akkor miért kell újraosztani. – Nem az a baj, hogy mindig azok akarják újraosztani a világot, akik a kultúra hiányában szenvednek? – tette fel a kérdést, majd meg is válaszolta: – Kerestek önmaguknak valamilyen kultúrát, elvéve másoktól – mondta, majd „hazatért” szavaival. – Mi megszenvedtük a történelmünket, mert a kultúránkat védtük. Aki védi a kultúráját, azt láthatatlan fegyverrel teszi. A kultúra láthatatlan fegyver, azzal mi harcot vívunk, amit kultúrharcnak neveznek. A magyar történelemben a kultúrharcot valódi fegyverekkel vívták. A tétje a honfoglaláskor az volt, hogy pogányok legyünk vagy keresztények. Keresztények lettünk, de megőriztük a magunkkal hozott kultúrát. Békét kötöttünk magunkkal. Kulturálisan tudjuk, kik vagyunk, tehát van identitásunk. Másik kultúrharcunk a reformáció volt, akkor az államiságunk forgott veszélyben, de mi felvettük a református vallást. A harmadik a reformkor, a sokadik Klebelsberg. Sok fegyveres harcot elvesztettünk, de egyetlen kultúrharcot sem – zárta gondolatait Bulcsu László.

Dani Béla Pétertől megtudtuk, január 22. nemcsak a Himnusz megszületésének évfordulója, hanem annak a napja is, amikor elismeréssel adózunk azok előtt, akik a magyar kultúra gazdagságát őrzik, továbbadják. Mint mondta, a Himnusz szavai összekötnek minket, határokat átívelve emlékeztetnek közös múltunkra, nyelvünkre és kultúránkra. 

A magyar kultúra azonban – szögezte le a polgármester – nem csupán irodalom, hanem a mindennapjainkat átszövő hagyományok, a nyelvünk árnyaltsága, közösségeink ereje is. 

Ez a nap arra is figyelmeztet, hogy a kultúra nemcsak örökség, hanem felelősség is, élő valóság, amelyet közösen formálunk. Felelősségünk, hogy őrizzük, ápoljuk és továbbadjuk azt az utókornak. A kultúra napja alkalom az elmélyülésre, az értékeink megbecsülésére, és arra, hogy együtt ünnepeljük mindazt, amit magyarként közösen teremtettünk és teremtünk ma is.

– Mindannyian részesei vagyunk ennek a folyamatnak, de vannak köztünk olyanok, akiknek munkája ebben különös jelentőséggel bír. A városi művelődési ház és könyvtár dolgozói sokat tesznek azért, hogy a kultúra valóban mindenkié legyen – tért át a biharkeresztesi kultúra közvetítőire Dani Béla Péter. – Megnyitják az ajtót a kultúra, az irodalom, a zene és a közösségi élet előtt, rendezvényeket szerveznek, könyveket ajánlanak, kiállításokat hoznak el, és mindig készen állnak arra, hogy megosszák tudásukat és lelkesedésüket. Munkájuk csendes, de nélkülözhetetlen. Elkötelezettségük és kreativitásuk nélkül szegényebb lenne a város. Ezért köszönet illeti őket lelkesedésükért, kitartásukért, amellyel szolgálják a települést. Munkájukkal hidat építenek a múlt és jelen, tradíció és innováció között, hogy minden korosztály számára elérhetővé tegyék kultúránk értékeit – mondta a városvezető.

– CH –