Tanítók, sportolók, akik példaképek maradnak
Egyedülálló könyvvel állt elő Kiss Erzsébet testnevelő-újságíró: Életünk a pályán című munkájában 69 nyugdíjas korú hajdú-bihari testnevelő tanár életét és sportszakmai pályáját örökítette meg. A 240 oldalas, 205 képpel illusztrált kötet nemcsak személyes sorsokat mutat be, hanem egy egész korszak lenyomatát is adja.
A könyv előszavát Papp László, Debrecen polgármestere írta, aki szerint Kiss Erzsébet munkája egyszerre emberi és történeti értékű. „Lehetőséget teremt számos megbecsült debreceni és hajdú-bihari testnevelő, edző, sportszakember portréjának megörökítésére, miközben az olvasó képet kaphat a XX. század második felének és a XXI. század első évtizedeinek történelméről is” – fogalmazott.
Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Vármegyei Közgyűlés elnöke a kötethez szintén írt előszót, az a sport emberformáló erejét hangsúlyozza: „A sport nem pusztán verseny és eredmény, hanem életforma, jellemfejlesztő és közösségteremtő kapocs. A testnevelők nemcsak mozgásra, hanem életre, kitartásra és tiszteletre is tanították a fiatalokat.”
Az Életünk a pályán nemcsak tisztelgés a pályatársak előtt, hanem emléket állít mindazoknak, akik életüket a sport és a nevelés szolgálatába állították. Egy könyv, amelyben a múlt mozdulataiból a jelen is erőt meríthet.
Egy korszak tanúi
Az Életünk a pályán megírásának ötletét a Karácsony Sándor Pedagógiai Egyesület Pedagógusok Arcképcsarnoka című kiadványsorozata adta. Ebbe a sorozatba Kiss Erzsébet korábban ugyan több testnevelőről írt már, de úgy érezte, ők megérdemelnek egy önálló kötetet. Részt vett sportversenyek, úttörő olimpiák szervezésében, és aktívan bekapcsolódott a megye sportéletébe, negyven éven át volt tudósítója a megyei lapnak. Munkája során jól megismerte a testnevelők mindennapjait, és úgy érezte, az ő történetükön keresztül az egész megye sportmúltja is megeleveníthető.
– Egy korszakot szerettem volna megőrizni – mondja. – Azt a szemléletet, amellyel a testnevelők a sportot és a nevelést összekapcsolták.
A szerző a könyv minden szereplőjével személyesen is kapcsolatba lépett. – Nehéz volt összeállítani a listát – sokan szerények, nehezen beszélnek önmagukról – mesélte. Arra kérte őket, idézzék fel életük fontos pillanatait, és segítsenek felkutatni egykori tanítványaikat is, akik kiegészíthetik a történeteket személyes élményeikkel. Így a fejezetek nemcsak szakmai önéletrajzok, hanem emberi visszatekintések is – arról, hogyan látták őket mások: a tekintélyt sugárzó tanárt, a fiatalok példaképét, akinek tartása és kisugárzása is nevelő erővel bírt.
A három évig tartó munka során Kiss Erzsébet rendezvényeken, pedagógustalálkozókon is ismertette tervét, és egyre többen keresték meg maguk is, hogy részesei lehessenek a könyvnek. A gyűjtőmunka azonban nem volt akadályoktól mentes: sokan már nem éltek, mások nehezen vállalták a nyilvánosságot.
A kötet nem csupán életrajz-gyűjtemény, hanem társadalomtörténeti dokumentum is. Megmutatja, hogyan alakult a testnevelés oktatása az elmúlt évtizedekben, milyen körülmények között dolgoztak a tanárok, és hogyan küzdöttek a hiányosságokkal – volt, ahol modern tornaterem, máshol csak egy füves rét szolgált edzéshelyszínül. A történetekből kirajzolódik, miként formálta a sport az iskolai közösségeket és a pedagógusok életútját.
A Debrecenhez és Hajdú-Bihar vármegyéhez kötődő testnevelőket bemutató fejezetek ábécésorrendben követik egymást. Mindegyik tartalmazza az alapvető adatokat, a szakmai pálya főbb állomásait, és a családi, emberi hátteret is. A záró részekben tanítványok és kollégák idézik fel, milyen inspirációt jelentettek számukra az egykori pedagógusok.
A szerző elárulta, a folytatás gondolata is megfogalmazódott benne.
– Nagyon bizsereg bennem – vallja Kiss Erzsébet –, hiszen sokan kimaradtak, akik nem feltétlenül testnevelők, de sportágukban kiemelkedőt alkottak. A következő könyvre azonban már nem vállalok határidőt.
