Születésnapot ünnepel Friderikusz Sándor

Hisz nem is volt olyan rég, amikor mi, zöldfülű elsősök úgy néztünk fel az akkori negyedikesekre, mint az istenekre. Közülük is leginkább Friderikusz Sanyira, a jóképű, vagány, talpraesett, roppant tájékozott, mindig jókedvű iskolarádiósra, akinek már akkor „igazi” farmere volt. (Járta is a legenda a nyíregyházi Zrínyiben, hogy állítólag levelet írt a Levi’s-nek, hogy ő egy magyar fiú Nyíregyházáról, ahol nem lehet valódi farmert vásárolni, ezért szeretné, ha küldenének neki egyet. Később persze kiderült, hogy ebből semmi nem volt igaz, de Sanyiról még ezt a vagabundságot is el tudtuk volna képzelni.)

Már 14 éves korától a Magyar Rádió Nyíregyházi Körzeti Stúdiójának külsőse volt. A gimiben pedig szárnyai alá vett minket, akikben látott fantáziát a médiával kapcsolatban, és bevont az iskolarádiózásba.

Élére állt annak a sztrájknak, amely azért szerveződött, mert ehetetlen volt a kaja a menzán. Nem is minket, nyíregyháziakat érintett érzékenyen az étel minősége, hanem a kolisokat, akik kénytelenek voltak csak ezt enni. Sanyiék megszervezték a sztrájkot, és egy nap senki nem ment ebédelni a város elit gimijéből a Széchenyi utca túloldalán álló kollégium menzájára. Az 1975-76-os tanévben! Tessék csak belegondolni! Volt visszhangja, de nem volt retorzió. Egy iskolányi gyereket nem lehet megbüntetni, egyébként a tanárok is tudták, hogy a kaja ehetetlen. (Nem mondom, hogy Gundel minőségű lett a menza a sztrájk után, de valamelyest javult.)

A negyedikesek leérettségiztek, és Sanyival együtt elballagott, majd elhallgatott az iskolarádió is, nem volt, aki utána működtesse.

Elvégezte Pesten a jogot és a MÚOSZ újságíró iskoláját is, közben már Pesten rádiózott, és kitalált egy nagyszerű sorozatot, amit viszont hazahozott a szülővárosába. Akkor még nem volt adás hétfőn a tévében, Friderikusz hétfői talk show-ira özönlött a közönség a megyei művelődési központba. Az 1985-ben kísérleti adásokkal havonta jelentkező Nyíregyházi Városi Televízió állandó műsora lett Sanyi felvételről sugárzott talk show-ja.

Aztán egyszer csak valamiért nemkívánatos lett Sanyi Nyíregyházán. Sosem derült ki, hogy kinél, mivel verte ki a biztosítékot, lehet, a tehetsége miatti irigység játszott ebben szerepet, mert a népszerűsége elég meredeken emelkedett.

A műsor kitiltatott a városból, Debrecen pedig kapva kapott a lehetőségen, az azóta lebontott Kölcsey Művelődési Központban sokkal nagyobb közönség előtt és ott is telt házzal folytatódtak a Friderikusz-műsorok. Járt itt a kazánkirály, de találkozhattunk, a világ legtüneményesebb „öregasszonyával” Jászai Joli nénivel is, akit egy ország imádott, miután túl a sokadik x-en a nyudíjas tanítónő feltűnt a képernyőn. Mi pedig, nyíregyházi tévések jártunk Debrecenbe, rögzítettük az adásait, amelyeket aztán jól beleillesztettünk az akkor még csak a Jósavárosban kábelen közvetített városi tévé adásaiba. A megyei lapban akkor a nevét le nem lehetett volna írni, így az adástervben csak annyit jeleztünk, hogy "szórakoztató műsor". Tán még az is szívesen nézte, aki miatt nekünk folyton Debrecenbe kellett átjárnunk.

Visszatérve Jászai Joli nénire, vele és családjával egyébként később több napot is eltölthettünk, hála Sanyinak, aki a Fiatal Művészek Stúdiójától kapott egy megbízást, hogy forgasson róla filmet. És akkor is a nyíregyházi tévéseket hívta magával. Ő hűséges régi kapcsolataihoz.

Nem volt olyan alkalom, hogy a beszélgetős műsorai nyíregyházi, majd debreceni helyszínein a nézőtéren ne tűnt volna fel egy ikerpár: Sanyi édesanyja, és szakasztott mása, Sanyi nagynénje. Friderikusz mindig gondoskodott arról, hogy a számára két legfontosabb szemény mindig jelen legyen a produkcióin. Az ikrek ott ültek a nézőtér közepén, a két legjobb helyen, de olyan szerényen és visszahúzódva, hogy aki nem ismerte őket, nem is tudhatta, hogy kik ők.

Egy ideje nem látjuk Friderikuszt a képernyőn, és megmondom őszintén, nagyon hiányzik. Igazi show man. Nemcsak kérdezni tud, remekül énekel, szaval, táncol - mindent jól csinál a színpadon. Imádtam hallgatni, amikor a műsorok szünetében csak úgy, a maga kedvére elkezdett énekelni. Az elmúlt 45 évben kiderült, bármilyen műfajban megállja a helyét, ha kell, oknyomozó újságíró, ha kell, show man, ha kell, játékvezető – minden műsorba beleviszi az egyéniségét, ezzel egyúttal egy új minőséget hoz létre. És nemcsak beszélni, írni is tud.

Valamiért mégis megosztó személyiség. Őt vagy nagyon szeretik, vagy nagyon utálják. Remélem, előbbiek azért többen vannak. Társaságban, ha a neve szóba kerül, sietek előre leszögezni: én abba a táborba tartozom, amelyik nagyon szereti. És ez már így is marad.

Boldog szülinapot, és még nagyon sokat, Sanyi!

Cservenyák Katalin