Székely himnusz-műbalhé: tőlem ne kérjenek bocsánatot!
Baloldalit szólított fel jobboldali, hogy kérjen elnézést, mert sokakat megsértett egy, a Székely himnuszról tett kijelentésével. A Székely himnuszként közismert énekről laikus ne vitatkozzon. Népszerű dal. Ha lekicsinylőn és illetlenül nevezném meg, nótának is mondhatnám. Engem nem sért, hogy sokaknak nem tetszik. Úgy vélem ugyanis, hogy Pázmány Péternek a Boldogasszony anyánk kezdetű himnusza például méltóbb lenne Székely himnusznak, mint a maroknyi székely porladását sirató ének.
De ez az én véleményem! Nem próbálom másra ráerőszakolni s nem helyes az sem, ha más ellenben a „Ki tudja merre…” kezdetű közkedvelt sorokat akarja velem himnuszként énekeltetni. Talán azért, mert elcsépelt, mert mást se hallani. Kocsmától-temetésig, templomtól-lakodalomig mindenhol felcsendül, akárcsak politikai összejöveteleken. Hol könnyes szemmel, hol melldöngetve zengik. Sokszor csak azért is. Népszerűsége vitathatatlan. Illik tudnia mindenkinek, aki magyar – tartják nagyon-nagyon sokan Székelyföldön. Minősíteni ennek ellenére illetlenség, hiszen láthatjuk, azonnal kedélyeket borzol, amiknek nagyobb a füstje, mint a lángja.
Talán egyszer, majd, ha megteremtődik a lehetőség, hogy mint több fejlettebb, demokratikus országban, Romániában is teret hódíthat a területi önrendelkezés, ami eredményeként megvalósul Székelyföld autonómiája, szóba jöhet egy kevésbé bánatos, erőt adó székely himnusz megírása, megkomponálása is. Addig, nincs hivatalos himnusza a székelynek. Ezért is hallhatunk a szárhegyi, a remetei, a csomafalvi himnuszról, amit épp oly dagadó kebellel énekel minden érintett, mint a Csaba királyfit emlegetőt.
Nem döntőbíró szerettem volna lenni, csak a magánvéleményemet vetettem papírra az egyik baloldali úriember jobb oldali úriember által történt felszólítása olvastán. Utóbbi felszólította az előbbit, (nem szeretek neveket használni ilyen esetben), hogy kérjen bocsánatot, amiért véleményével megsértett sok-sok magyar embert.
Én székely-magyarként nem érzem sértve magam, sőt még igazat is adnék a kritizálónak, ha ismerném e kijelentésre sarkalló szándékát. Ha tudnám, hogy baráti megjegyzésnek szánta egyéni véleményét, nem buta sértésnek. Mert ostobaság ilyesmikről vitatkozni. Miként arról is, hogy kinek mi tetszik és miért?
Az országban, ahol élek – csak az én életemben legalább négyszer cseréltek himnuszt. (Az első még a királyt éltette, a második Romániát, a harmadik a kék-sárga piros trikolórról szólt, a mostani meg ébredésre szólítja fel a román népet a Talpra magyar! mintájára. Nem hiszem, hogy bármelyik is azt a hatást érné el román polgártársaimban, mint bennem a Kölcsey írta, Erkel zenésítette „Isten áldd meg a magyart!” kezdetű. Magyarnak és székelynek egyaránt himnusza ez a csoda. Nekem csak tőle ver gyorsabban a szívem, tőle nedvesedik meg a szemem, ha hallom. E himnuszt nem tudnám semmi másra cserélni, váltani. Kényszer alatt sem.
Engedelmükkel, úgy vélem, többünknek ez a véleménye, mint ahányunknak nem. És ez a fontosabb, nem a sértegetők személye.
Bajna György (Gyergyószentmiklós)
