Száz éve tértek vissza Debrecenbe a vörös ördögök
1918. november 23-án Debrecen legendás házi ezrede, a magyar királyi debreceni 2. honvéd huszárezred katonái, a „vörös ördögök” visszaérkeztek Széchenyi utcai laktanyájukba. A legénység másnap megkapta pénzbeli járandóságát és leszerelt. Ezzel a nappal megszűnt a debreceni 2. honvéd huszárezred.
A debreceni huszárok hősiesen küzdöttek a négy évig tartó szörnyű világégésben.
1914. augusztus 20-án a 11. lovashadosztály kötelékébe tartozó ezredet Flohr János parancsnok irányításával bevagonírozták és mintegy húszezer ember lelkes éljenzése közepette elindították Galíciába. Az állomáson a híres cigányprímás, Magyari Imre és bandájának zenéje kísérte a huszárokat.
A háború első hónapjaiban a többszörös túlerőben lévő oroszokkal szemben hősiesen küzdő alakulat szörnyű veszteségeket szenvedett. Novemberre az ezred hat századából mindössze négy maradt. Ennek ellenére bátorságukkal és vitézségükkel jelentősen hozzájárultak az első és második lembergi csaták, a decemberi limanowai és 1915 tavaszán a gorlicei áttörés sikeréhez, és ott hadakoztak Przemysl visszavételénél is. 1915 nyarán újabb erőkkel pótolták a harctéren súlyos veszteségeket szenvedő ezredet.
Erdélytől Olaszországig
Az 1916 nyarán kibontakozó Bruszilov-offenzíva óriási veszteségeket eredményezett számukra. Az ezred 14 tisztet és 420 legénységi állományú huszárt veszített. Ekkor halt többek között hősi halált Volhíniában Békessy Béla huszárszázados, hatszoros kard- és kétszeres tőrvívó magyar bajnok, az 1912-es stockholmi olimpia ezüstérmes kardvívója. A sok sebből vérző ezredet kivonták a frontról, és az időközben az antant oldalán hadba lépő románok által veszélyeztetett Erdélybe helyezték át. Szeptemberben sikerült előbb az orosz, majd a román támadást is visszaverniük. 1917-től bukovinai szolgálatra vezényelték őket.
1917 és 18 között több parancsnok is állt az ezred élén. Közülük a legismertebb gróf Tisza István miniszterelnök, aki először 1917-ben töltötte be ezt a posztot, igaz ideiglenes jelleggel.
1918. május 12-én véget ért számukra a bukovinai szolgálat. Bevagonírozták őket és új helyükre, az az olasz frontra szállították az alakulatot. Az ezred feletti irányítást június 2-án Tisza István vette át. A meglehetősen elcsigázott és lefogyott katonáknak kellett volna ellentámadásba lendülniük. Feladatuk a Montello-hegyet támadó öt osztrák-magyar hadosztály bal szárnyának fedezése volt. A kudarccal végződő támadást követően a 2. honvéd huszárezred az olaszok kisebb betörési kísérleteit próbálta elhárítani. Szeptember 11-én Tisza végső búcsút vett az ezredtől. Elutazása előtt ezredparancsban búcsúzott kedves huszárjaitól. Az egységet a nem sokkal később összeomló olasz frontról már Tóthvárady-Asbóth István alezredes vezette haza.
A frontról végig fegyelmezetten vonuló csapat november 16-án Farkasdifalvánál lépett ismét magyar földre. A 11. lovashadosztály kötelékébe tartozó ezredek Körmenden szétváltak. A debreceniek vasúton indultak állomáshelyükre. November 23-án érkeztek vissza Debrecenbe.
Emléküket megőrzik
1988-ban jött létre Hajdú-Bihar megye és Debrecen város huszárbandériuma Hetey Sándor György alapításával. A megszűnt ezred emlékét, a katonai hagyományápolást zászlajára tűző egyesület azóta számos rendezvényen bizonyította elhivatottságát. Tevékenységük fontosságát mi sem jelzi jobban, mint az, hogy 2017-ben bekerültek a Hajdú-Bihar Megyei Értéktárba.
A centenáriumról sem feledkeztek meg. November 23-án délután az egyesület tagjai: Juhász Imre egyesületi elnök, Adorján Csaba, Bodnár Dániel, Soróczki-Pintér Balázs és Topor István helytörténész, az ezred történetének kutatója megemlékezést és koszorúzást tartottak az egykori huszárlaktanya falán található emléktáblánál, majd a Honvédtemetőben az ezred hőseinek tulajdonított emlékműnél tisztelegtek egykori elődeik emléke előtt.
