Stadion, ahol mindenkinek jó lesz

A 100 éves víztorony lábánál fogad minket reggel Krecz Tibor, a Nagyerdei Stadionrekonstrukciós Kft. kommunikációs igazgatója, aki még a vele készített interjúnk alkalmával hívott meg egy stadiontúrára. Mi más lenne az első téma, mint Szalai Ádám kirohanása? Mindenki gyorsan elmondja a magáét, majd a válogatott vakvágányra kerül, mert a stadion főépületének monumentális méretei „mellbe vágják” az embert. A főtribün alatt már javában a belső munkálatok zajlanak, szigetelnek, üvegeznek, csöveket vezetnek, hegesztenek, fúrnak, faragnak, gipszkartonoznak. Ég a munka a melósok keze alatt, akik - a magyar építőipar jelenlegi helyzetében - minden bizonnyal otthon ülnének kereset nélkül, ha nem lenne stadionépítés.

Bent vagyunk tehát, kezdünk lent az öltözőknél, minden puritán, de nagy, azaz lesz a fiúknak hely mindenhez, medencéhez, bemelegítő teremhez, imádkozáshoz, és a folyósón sem lépnek majd a stoplissal egymás tyúkszemére, az eredményesség nehogy ezen múljon! Az újságírók fenségterülete felé vezet a főkommunikátor, ott „hidalunk le” másodszor, de nem utoljára, interjúszoba, dolgozószoba, külön büfé, nem utolsó sorban bútorozott szektor várja majd a firkászokat 2014 áprilisától.

Nekünk zsír lesz! – könyveljük el egyhangúlag, majd a kielégültségtől feldobva mezei szurkolónak képzeljük magunkat, és bérletes helyet keresünk. Bejárjuk az összes lelátó összes szintjét, de nem tudunk dönteni! Mindegy, hogy az első sorokból vesszük szemügyre a játékteret, vagy a kanyarból, a kakasülőről, mindenhonnan tökéletes rálátás nyílik a pályára. A keleti szektor is bátran ajánljuk, Krecz Tibor szerint senkinek sem süt szemébe a nap, mert mire a bíró a sípjába fúj, a főlelátó mindent beárnyékol.

Nem csak a méretei lenyűgözőek a létesítménynek, tervezésileg is kreatív munkát csempésztek bele! Egyik jellegzetessége a lebegő járda. Innen megy be a piros-fehér had a stadionba, de más funkciója is lesz: szintkülönbségekkel nehezített rekortán borítású (!) futópályát is jelent egyben. A rekortánt majd tavasszal rakják, de a betont azért kipróbáltuk. Áprilistól kezdve Debrecenben nem lesz mentség a nagy fenékre!

Miután belaktuk a lelátót, a stadion egyik legfontosabb helyiségébe kalauzol bennünket Krecz Tibor. Lassan haladunk, mert tátott szájjal egy építkezési területen nehézkes az előrejutás, de amikor végre  kikötünk a leendő Loki-kocsmánál, a lelki szemeink előtt látunk ötszáz diadalittas drukkert. Óvatos becslések szerint ennyi fér majd be, a többiek, például a bagósok a hatalmas kerthelyiségben pöfékelhetnek sörözés közben. Most még csak a hatalmas oszlopok feszítenek, akár háromszintes is lehetne a csehó a belmagasság alapján, de kettő lesz.

A stadion északi végén már szépen épül a rendezvénytér, illetve a leendő jégpálya alapja, megelőlegezünk itt is magunknak néhány mámoros szombat estét, majd haladunk is tovább a VIP-szektorhoz, és ezzel körbeértünk! Itt megállapítjuk, hogy gazdag Loki-drukkernek lenni sem lehet rossz, hiszen ők bérelhetnek majd páholyt, tárgyalót, mozgólépcsőzhetnek és liftezhetnek is, ha nem bírják szusszal a jólétet.

Mi, „kisemberpártiak” a sörárak iránt érdeklődünk, miközben már vagy másfél órája bámászkodunk. Nos, a hírek szerint a Loki-kocsmában baráti árakra számíthatunk, de arra is ígéretet kaptunk, hogy lehetőleg kettessel kezdődik a sör ára a benti büfékben is, de 310-nél semmiképpen sem lesz drágább! Csak a Loki!

Megnéznénk még, hogy halad a munka a stadion környékén a parkban, ahol ködszínház, fényjáték és szökőkút fogad majd tavasszal, de leszakad az ég, így azt elnapoljuk. Az élmény így is felbecsülhetetlen! Megállapítjuk, hogy ez nem csak a debrecenieknek lesz jó, hanem a vendégeknek is, fradistáknak, újpestieknek, nyíregyháziaknak, diósgyőrieknek, mert egy ilyen stadionban még kikapni is öröm. Idegenvezetőnk azzal búcsúzik tőlünk, hogy ha esik, ha fúj, ha törik, ha szakad, itt 2014 májusában a Loki bajnoki meccset vív.

Cs. Bereczki Attila