Révész Zsuzsa kinőtte Debrecent. Irány Kanada?

Bár gazdag és színes a debreceni sportpaletta, meglehetősen kevés olyan sportolónk van, aki úgy jutott el sportága csúcseseményére, a felnőtt világbajnokságra, hogy itt, a cívisvárosban született, itt ismerte meg a sportága alapjait, és azóta is itt versenyez. Ilyen például Kozák Luca atléta, Battai Sugár Katinka vívó, Senánszky Petra úszó és Tóvizi Petra kézilabdázó. Hozzájuk csatlakozott tavaly, mindössze 16 évesen a jégkorongozó Révész Zsuzsa, aki még mindig nem nagykorú, de már két elit világbajnokságon szerepelt!

Zsuzsával és az édesanyjával a jégcsarnoknál találkozunk, ahol rajtunk kívül egy árva lélek sincs kora délután, elhagyatott hodálynak tűnik. Szomorú, hogy áprilisban az ország második legnagyobb városában nem lehet már korcsolyázni. Ahogy véget ért a hokiszezon, kihúzták a hűtőket, az utolsó pedig lekapcsolta a villanyt…

Leülünk a jégbüfébe, félhomályban beszélgetünk. Megtudom, Révész anyuka nagykárolyi, az apa szatmárnémeti, akik temesvári egyetemi tanulmányaik után dolgozni jöttek Debrecenbe, és itt alapítottak családot. Így Zsuzsa már Debrecen szülöttje, ahogy a két fiútestvére is, akik a jégkorongot választották, a kis hugi pedig csak ment utánuk. Így kezdődött minden, ebben a csarnokban lépett először jégre, valamikor tíz évvel ezelőtt, hogy aztán már 14 évesen behívják a felnőtt (!) válogatott keretbe egy összetartásra.

No de ne szaladjunk ennyire előre! Hogy is lett belőled kapus? – kérdem, majd elsütöm a poént, amivel minden cerberust kötelező bosszantani: azt mondják, abból lesz kapus, aki ügyetlen a mezőnyben…

„Nem tudom, milyen lennék mezőnyjátékosként, mert olyan régen voltam a mezőnyben, hogy arra már nem is emlékszem. Azt azonban nem felejtem el soha, mennyire tetszett a kapusszerelés. Mindenáron ki akartam próbálni egyszer. Amikor sikerült, úgy döntöttem, ebben maradok”

- válaszolja mosolyogva Révész Zsuzsa, aki talán akkor még nem is tudta, hogy jégkorongban milyen fontos szerep hárul a kapusokra. Ebben a sportban ugyanis ha a kapus nem egy stabil pont a csapat életében, akkor azt a társaságot megette a fene. A kapusposzt természetesen a legtöbb csapatsportágban kulcspozíció, de jégkorongban különösen az. A mezőnyjátékosok is más mentalitással állnak bele egy csatába, ha bízhatnak a kapusukban. Bár a szakavatott közönség csodákra nem számít, a kapusokkal szemben alapvető elvárásként fogalmazza meg a stabil, kiegyensúlyozott teljesítményt.

Mivel a kapusoknak a szerelésük is más, ebből fakadóan az edzésmunkájuk, a képzésük is specifikus. Zsuzsát évekig a DHK egykori kiváló kapusa és későbbi utánpótlásigazgatója, Máté Csaba trenírozta, majd az utód, a jelenlegi utánpótlásfőnök, Kecskeméti Áron edzette.

Bár a női hoki nem újkeletű sport, hiszen valójában már jóval több mint százéves – a kanadai jégkorong-szövetség adatai szerint az első női hokimeccset 1892-ben rendezték Ontario államban –, a magyarországi sikersztorira sokat kellett várni. Hosszú évtizedeken át szervezett bajnokságunk sem volt, majd a kétezres években beindult a mocorgás, és 2019-ben a felnőtt válogatott már feljutott a legjobbak közé. Elmondható tehát, hogy a női jégkorong a leggyorsabban fejlődő sportág Magyarországon, még akkor is, ha a legutóbbi, kanadai világbajnokságon a lányaink utolsó előttiként egyet visszaléptek.

Zsuzsa előbb a svédek, majd a finnek ellen kapott szerepet Pat Cortina szövetségi kapitánytól. Milyennek a kapuból a hokinagyhatalmak csapatai? – kérdem.

„Olyan gyorsak, mint itthon a férfiak”

– válaszolja, majd felidézi, hogy a svédek és a finnek ellen is csereként szállt be, és mindkét meccsen csak egy-egy gólt kapott. Mint ahogyan tavaly az Amerikai Egyesült Államok gárdája ellen is. Tudniillik nem most írt sporttörténelmet Debrecennek, hanem már tavaly, amikor a dániai elit világbajnokságon 9 percet kapott az USA ellen, amely csapat egyébiránt alig két hete – éppen a házigazda kanadaiakat legyőzve a döntőben – világbajnokságot nyert.

Zsuzsa a kanadai válogatott egyik kapusedzésére is ellátogatott Bramptonban. Érdekesnek találta, hogy sokkal több figyelmet fordítanak a lábmunkára, mint a kéztechnikára. Hasonlóak az edzések, de mégis más minden, főként az intenzitás – teszi hozzá.

A felnőtt világbajnokság árnyékában az már eltörpül, hogy a januári U18-as világbajnokságon a magyar válogatott első számú kapusaként védte végig – ezt már a beszélgetésünket „tisztes távolságból” hallgató édesanya jegyzi meg, és köszönjük neki, hiszen az is megér egy említést, hogy az olaszországi Rittenben rendezett divízió 1/A-tornán Zsuzsáék három győzelmet arattak – egyet hosszabbítás után –, kétszer pedig vereséget szenvedtek, s végül a negyedik helyen zártak.

A sors fintora, hogy Révész Zsuzsának távoznia kell Debrecenből, ha szakmailag tovább akar lépni, mert itt nincs számára csapat. Ami van, az az U25-ös bajnokságban szereplő gárda, de ott felnőtt válogatottként nem léphet jégre, és azt a szintet már egyébként is meghaladta. A fiúknál szívesen védene, de a szabályok ezt sem teszik lehetővé, női hokisok tudniillik csak 18 éven aluli fiúcsapatokban szerepelhetnek a sérülésveszély miatt. 

„Az által, hogy két mérkőzésen is védtem a világbajnokságon, azaz megmutathattam magam Kanadában, több ajánlatot is kaptam, de nem csak onnan, hanem az Egyesült Államokból, Svédországból, valamint Magyarországról is”

– mondja Zsuzsa, akinek hamarosan döntenie kell, hol folytatja tovább kapuskarrierjét, no meg a tanulmányait, hiszen még csak tizedikes középiskolás, a Csokonai gimnázium német kéttannyelvű osztályának tanulója. Elárulta, hogy legszívesebben a kanadai ajánlatot választaná, az ugyanis Montrealból szól, ahol a francia nyelvet is megtanulhatná. Az angollal és a némettel már egészen jól boldogul – teszi hozzá.

Bár rendkívül sűrű volt ez a tavasz számára – a bajnokik mellett ugyebár két világbajnokságon is részt vett – még mindig nem pihenhet, a sok hiányzás miatt rengeteget kell bepótolnia a középiskolai tananyagból. Reméli, hogy idén nyáron végre összejön egy családi nyaralás, mert elképzelhető, hogy ősztől ritkábban látja majd szeretteit. Tisztában van vele, hogy Kanadából nem lehet majd csak úgy hazaugrani, ha gyötri a honvágy, és nem lesz anya és apa a közelben. Bízik benne, hogy hamar kapcsolatokat épít ki a tengerentúlon, ami átlendíti a holtpontokon. Azt mondja, ő felkészült lelkileg a nagy kalandra, de a szülők még nem, akiket még puhítani kell.

A női NHL-ről még nem álmodik, egyelőre utánpótláscsapatoknál szeretne fejlődni és leérettségizni, minden más a távoli jövő zenéje. A női NHL, vagyis a Premier Hockey Federation egyébként már nem elérhetetlen a magyar női jégkorongozók számára, válogatott csapattársai közül hárman is – Gasparics-Garát Fanni, Dabasi Réka és Taylor Baker – a tengerentúli ligában ütik a korongot. Zsuzsának egyelőre csak az a célja, hogy egyszer kezdőként szerepelhessen a magyar válogatottban világbajnoki mérkőzésen.

Cs. Bereczki Attila

[Beillesztett cikk: A debreceni Mihalik Gergő duplázott Japán ellen]