Nem tűnt el, csak átalakult a debreceni énekes

Cívishír: – Egy újságcikkben azt olvastam, hogy „eltűntél”.
Bíró Gergely: – Attól, hogy nem folyok a csapból – teszem hozzá hál’ Istennek- vannak felkéréseim, versenyeken veszek rész. Ezek számomra többet jelentenek, mint a tévés szereplések és a celebkedés. Nem vagyok botrányhős, nem tőlem zeng a bulvársajtó, ez igaz, de tudatosan törekszem arra, hogy normális és tartalmas életet éljek.

Cívishír: – A többség nem tudja rólad, hogy fiatal korod ellenére a Csillag születiknél komolyabb szakmai eredményeket is fel tudsz mutatni…
Bíró Gergely: – Már a műsort megelőzően is nyertem országos népzenei versenyt, persze azt követően is. Több CD-n is közreműködtem, például a Szeredás és a Törköly együttesek felvételein, és Berecz András Kossuth-díjas mesemondó, népdalénekes Sinka ének című lemezén, és még sorolhatnám.

Cívishír: – Az ország egy bájos kisfiút ismert meg, most egy nagykamasz ül itt velem szemben. Hogyan viszonyulnak az emberek a változáshoz, és hogyan kezeled te?
Bíró Gergely: – A fellépéseken is sokszor előfordult, hogy valaki hozzám lépett, és a szemembe nézve megkérdezte, nem láttam-e Bíró Gergőt. Egyrészt a tévé képernyője torzít, másrészt az évek során sokat változtam, de a nézők ezt fejben nem tudták lekövetni, teszem hozzá, természetesen. Az emlékeikben én most is ugyanaz a kicsi fiú vagyok. Ebből alakulnak ki a fent említett szórakoztató helyzetek.

Cívishír: – Biztosan befolyásolta az életedet a döntős szereplés és a nyeremény lemezszerződés…
Bíró Gergely: – Hetente több fellépésem is volt akkoriban, főleg a felvett anyagból, s közben igyekeztem az autentikus vonalat is képviselni. Mindemellett tanárommal, Sáriné Szebenyi Judittal is folyamatosan bővítettük a repertoáromat. S persze sok helyre hívtak, széltében-hosszában bejártam majd’ az egész országot. Sőt, Szlovéniába és Finnországba is eljutottam a műsort követően.

Cívishír: – Maradt kapcsolatod azokkal, akikkel a Csillag születikben megismerkedtél?
Bíró Gergely: Nem igazán. De ennek nem az az oka, hogy nem vagyunk kíváncsiak egymásra, egyszerűen más dolgokkal foglalkozunk mostanában, mindenki éli a saját életét. Most is nagyon örülök, ha valamelyikükkel összefutok egy rendezvényen valahol az országban.

Cívishír: – Hogyan telnek most a napjaid, merre tartasz?
Bíró Gergely: – Mostanában is vannak fellépéseim, pl. a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola növendékeként szerepeltem az augusztus 20-i virágkarneválon, amit élőben közvetített a Duna Televízió. Egyébként a Tóth Árpád Gimnázium 11.-es tanulója vagyok reál-műszaki-informatika tagozaton. Ugyan még van egy évem, de előre tervezek: valamilyen műszaki pályát szeretnék választani, konkrétumot viszont nem tudok mondani.

Cívishír: – Gipszben van a karod…
Bíró Gergely: – Prózai oka van: mint minden hétköznapi kamasz, bicikliztem, és egy kanyarban kiszaladt alólam a hátsó kerék. A bal csuklóm eltört, de szerencsére már csak 1 hetet kell kibírnom gipszben. Ez az éneklésben nem akadályoz, így léptem föl a városi tanévnyitón is. Elég viccesen nézünk ki együtt Sáriné Szebenyi Judit nénivel, hiszen neki a lába tört el a nyáron. „Géz a gézben” zajlanak az óráink. Csonka László tanár úrral országos klarinétversenyre készülnénk, ami viszont nem megy gipszes kézzel. Bízom abban, hogy sikerül behoznom a lemaradást. A következő másfél hónapban ez lesz a legfontosabb feladatom…

- patrikov -