Nem szabadulhatnak a Debreceni Egyetemtől a sárgulók
Tradicionális rendezvényükkel, a sárgulással búcsúztak Debrecentől és a Debreceni Egyetemtől a Böszörményi úti campus Gazdaságtudományi, valamint a Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karának hallgatói. Ebben az évben immár 50. alkalommal szervezte meg a hallgatói közösség a nagy múltú rendezvényt, amelynek leglátványosabb eseménye a sárgulási felvonulás volt. Ennek május 10-én lehetett tanúja, részese a debreceni lakosság, merthogy a végzős hallgatók fogatokon, hintókon vonultak végig Debrecen utcáin meg-megállva egy-egy nevezetes helyen, ahol énekkel, tánccal szórakoztatták a nézelődőket, az őket kísérőket.
Ilyen hely volt a Nagytemplom előtti tér is, ahová „sárgulók” hozzátartozói is szép számmal ellátogattak. Itt a nyitótáncot, a palotást, és a néptáncosok látványos bemutatóját megelőzően a debreceni önkormányzat képviseletében Piros Zoltán (Fidesz-KDNP) önkormányzati képviselő, Fenyves Veronika és Stündl László dékán, valamint a sárguló diákok nevében Kolozsi Kira mondott beszédet.
Piros Zoltán kifejtette, hogy Debrecen a sikerét az oktatás magas színvonalából eredezteti, továbbá a mostani városvezetés az egyetemmel kart karba öltve tud cselekedni a fejlesztések érdekében. Megerősítette a diákokban, hogy az egyetem befejezéséhez szükséges vizsgák letétele életük egyik fontos mérföldköve, majd felhívta a figyelmet, hogy Debrecen várja őket, maradjanak a városban, amely a gazdasági fejlődése révén perspektívát kínál számukra.
Fenyves Veronika a sárgulás történetének felidézésében elmondta, hogy az egyetem legrégebbi hagyományai közé tartozik, azt már a két világháború között is ünnepelték a végzős hallgatók. Az újabb kori sárgulás 50. alkalma a mostani. Kifejtette, mint ahogy a gabona besárgul az érésre, a végzős hallgatók úgy érnek meg arra, hogy felsőfokú tanulmányaikat eredményesen befejezzék. Készek arra, hogy önállóan vegyenek részt a gazdaságban, vagy tanuljanak tovább. Az egyetemre való jelentkezés egy hosszú távú befektetés, amit a jelentkezésükkor vállaltak. Olyan tudást, értékrendet kaptak, amellyel meg tudnak felelni a kihívásoknak. Visszaemlékezett, 23 éve ő is sárguló volt, az egyhetes programsorozat akkor is méltó lezárása volt a hallgatói életnek.
Stündl László a Debrecenben 156 éves az agrárképzés legfontosabb állomásait idézte fel. Az agrároktatás már az indulásától a város szerves része volt. A Füvészkertben kezdték, Pallagon folyttaták, majd a mai helyére került az agráregyetem. A dékán úgy látta, a mostani sárgulóknak is szép volt az életük az egyetemen; oktatásban, szórakozásban, kulturálódásban, sportolásban is részt vettek. Tudást kaptak, amit a gazdaságban használnak. A hagyomány bennük is tovább fog élni. Az egyetemi kapcsolatok pedig soha nem szakadnak el.
Kolozsi Kira személyes élményein keresztül vezette végig hallgatóságát az egyetemi éveken. Mindennek a végállomása a sárgulás, amivel részese lehet az „elsárguló” agrárosok életének. Felidézve a sárgulás napját, vidám, táncos éneklős menetükkel végig mentek az utcákon, és őket látva valakik talán most döntötték el, hogy agrárosok lesznek.
A sárgulók menete a táncos műsor után indult tovább városi portyájára, hogy azt a Debreceni Egyetem főépülete előtti téren fejezzék be. A végállomáson a hangfalakból áradó zenére előbb kisebb csoportokban, majd az „Egy vérből valók vagyunk…” dallamára egymás kezét megfogva, az egész teret körbeölelő alakzatot formázva énekeltek, táncoltak.
– Eszükbe ne jusson az, hogy a sárgulásukat komolyan vegyék – kezdte köszöntő beszédét Szilvássy Zoltán rektor. – Az egyetem – folytatta – nem olyan, mint egy óvoda, hogy kimegyünk, aztán következik az iskola. A diploma megszerzésével egyáltalán nincs vége, hatalmas alumni közösségnek lesznek a részesei, PhD-jük lesz, aztán majd nagyon nagy feladat nyugszik az önök vállain. Ez a magyar élelmiszer, az alapanyagok előállítása. Legyen szó növénytermesztésről, állattenyésztésről, vízgazdálkodásról, élelmiszeriparról, ezek jórészt az önök vállain nyugszanak majd. Egész életükre segítségükre lesz az az épület, ami most mögöttem és önök előtt van. Önök nem szabadulnak a Debreceni Egyetemtől, hanem a következő életszakaszukban részei maradnak a Debreceni Egyetemnek – hangsúlyozta Szilvássy Zoltán, majd hasznos, tevékenységekben gazdag életutat kívánt a végzős egyetemistáknak.
