Létavértesi építőtábor – egy elkészült alkotás
Ünnepélyes keretek között adták át augusztus 15-én, pénteken a Vértesi Református Egyházközség Idősek Szeretetházának udvarán azt a kreatív installációs építményt, amelyet mentoraik útmutatása mellett a Debreceni Szakképzési Centrum Péchy Mihály Építőipari Technikum diákjai készítettek. Az esemény egyúttal lezárása volt az augusztus 10. és 15. között Létavértesen rendezett Építő/Alkotótábornak, amelyet a Hajdú-Bihar Vármegyei Építész Kamara szervezett a technikum hallgatóinak. A vármegyei építész kamara már régóta elkötelezett az építészet iránt érdeklődők folyamatos szakmai fejlődésének támogatásában. Tavaly a Debreceni Szakképzési Centrummal kötött együttműködési megállapodás célja a régió építőipari szakember-utánpótlásának biztosítása.
Ennek egyik kiemelkedő állomása volt a létavértesi tábor, ahol hat nap alatt egy igazán különleges, egyedi installáció, a Merengő készült el. Az építmény nemcsak építészeti értéket képvisel, hanem szociális és közösségi szerepet is betölt. A diákok és a mentoraik közösen dolgoztak a projekten, miközben rengeteg tapasztalatot szereztek. A Merengő szakrális jelleget hordozó, természetes anyagokból épülő kerti pihenőhely, amely lehetőséget kínál elvonulásra, beszélgetésre és gyógynövény nevelésre is.
Közös alkotás, közös gondolkodás
A táborban szerzett élményekről, tapasztalatokról Balogh Annát és Faragó Ákost, a Debreceni Szakképzési Centrum Péchy Mihály Építőipari Technikumának tanulóit kérdeztük. A két diák magasépítő technikus szakmát tanul, ősszel már tizenharmadikosok lesznek, azaz az utolsó évet kezdik az iskolában.
– Végig nagyon jó volt a hangulat a táborban, élveztük egymás társaságát, remek közösségben töltöttük el ezt az egy hetet – értékelte a tábori napokat Ákos, és ezt a véleményt Anna is osztotta, hozzátéve, hogy nagyon sokat köszönhetnek mentoraiknak, Törös Attila és Győrffy Zoltán építészeknek, akik irányították, segítették a közös munkát, valamint Radics Beatrixnak, a Hajdú-Bihar Vármegyei Építész Kamara titkárának, aki végig igazi pótanyaként támogatta őket. – Nagyszerű lehetőség volt számunkra, hogy a kamara megszervezte ezt a tábort – mondta Balogh Anna. – A közös alkotás, a közös gondolkodás élménye nagyon inspiráló volt, ha valamilyen problémába ütköztünk, azt a mentorainkkal közösen oldottuk meg, nem pedig úgy, hogy megmondták, mit csináljunk. Nem adták a kezünkbe a kész megoldást, hanem folyamatosan arra ösztönöztek bennünket, hogy gondolkozzunk.
A szórakozás sem maradt el
A táborban napközben szorgos munka folyt, de este azért jutott idő a szórakozásra, a kikapcsolódásra is. Az egyik alkalommal például néptáncosok léptek fel, akik a táborlakókat is bevonták a közös táncba, máskor szalonnasütéssel erősítették a közösségi élményt, és a Debreceni Egyetemről is érkeztek építészek, akikkel interaktív kerekasztal-beszélgetést folytathattak a fiatalok a pályaválasztásról és az építészetről.
Anna és Ákos a technikusi végzettség megszerzését követően a felsőoktatásban szeretné majd folytatni tanulmányait, építészek szeretnének lenni, és ebben az elhatározásukban a tábor csak megerősítette őket. Hogy mit visznek magukkal a táborból? Ákos szerint rengeteg tapasztalatot, sok-sok élményt. – Megtanultuk, hogyan is néz ki egy ilyen folyamat, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az egyes lépések, miként lesz a tervekből kézzel fogható, maradandó építmény – fogalmazott. Anna ehhez még hozzátette, hogy az alig egy hét során remek közösség formálódott a táborlakókból, akik közül nem mindenki egy osztályból érkezett, de ahogy teltek a napok, egyre jobban összekovácsolódott a társaság. – Számomra nagyon különleges élmény volt az is, hogy itt élőben tapasztalhattam meg azt, amit az iskolában, elméletben megtanulunk, és a kettő azért teljesen más – magyarázta. – Ilyen érzést én még soha nem éltem át. Ahogy most ránézek a kész építményre, alig tudom elhinni, hogy a mi munkák eredményeként jött létre. Az pedig, hogy ezzel másoknak örömöt szereztünk, hiszen használhatják a Merengőt, szinte semmi más érzéshez nem hasonlítható. Mindez megerősített abban, hogy nekem ezen az úton kell továbbmennem, ha mód van rá, egészen addig, míg építész nem leszek.
Ákos ehhez még annyit fűzött hozzá, hogy a táborban eltöltött egy hét plusz motivációt jelent számára a folytatáshoz, amire személy szerint neki is nagy szüksége volt, mert a korosztálya más tagjaihoz hasonlóan időnként ő is elbizonytalanodik azzal kapcsolatban, hogy menjen vagy maradjon ezen az úton. Létavértesen azonban olyan impulzusok érték, amelyek hosszú távra muníciót adnak a tanulmányaihoz.
Az eddigi legjobb csapat jött össze
Az ünnepélyes szalagátvágás előtt a tábor két mentora, Törös Attila és Győrffy Zoltán építészek szóltak a közönséghez, elsősorban természetesen a diákokhoz, akik szerintük fantasztikus munkát végeztek. Győrffy Zoltán hangsúlyozta: nyár végén a Péchy Mihály Építőipari Technikum diákjai nemcsak egy fa installációt építettek a Vértesi Református Egyház Szeretetháza udvarára – Merengő néven –, hanem önmagukat és a közösségüket is. A Hajdú-Bihar Vármegyei Építész Kamara által szervezett és finanszírozott építőtáborba sokan még bizonytalanul érkeztek: kérdésekkel a táborral kapcsolatban, a saját pályaválasztásukról, sőt, a jövőjükről is. Néhány nap alatt azonban minden megváltozott – fogalmazott, hozzátéve, hogy a közös munka, az esti beszélgetések és a közösségi élmények hatására a résztvevők nemcsak szakmai tudással gazdagodtak, hanem határozottabb elképzelésük lett arról is, milyen irányba szeretnének tovább haladni, milyen célokat tűzzenek ki maguk elé. Kiemelte: a Merengő nem csupán egy fából készült szerkezet, szimbóluma annak, hogy együttműködéssel, nyitottsággal és problémamegoldó képességgel bármit fel tudnak építeni. Ilyennek nevezte a tanulók jövőjét is, hangsúlyozva, hogy csak rajtuk múlik, milyen formát adnak neki. Győrffy Zoltán beszédét azzal zárta, hogy a helyi építész kamara ezért a továbbiakban is fontosnak tartja az ehhez hasonló, a fiatalokat megszólító programok megvalósítását.
Törös Attila a többi között arról beszélt, hogy talán a legfontosabb feladat, amit a zászlójukra tűztek: „megfertőzni” a szakma szeretetével a táborba érkezett diákokat, így a későbbiekben talán nem hagyják el a pályát. Reményét fejezte ki, hogy a Létavértesen tapasztaltak azokhoz is eljutnak majd, akik most nem vettek részt a munkában. – Az együtt eltöltött napok miatt őszinte csodálatomat és köszönetemet szeretném kifejezni nektek – jegyezte meg az építész. – Olyan csapat jött most össze, amilyennel ezelőtt még soha nem találkoztam az építőtáborok során. Valamennyien érdeklődően fordultatok az elvégzendő munkához, nem az volt a célotok, hogy valahogy túléljétek a tábori napokat, hanem egymást segítve haladatok előre egészen addig, amíg végül elkészült az építmény. Az eddigi építőtáborok építőközösségének a legjavához volt szerencsénk. Megtisztelő volt veletek építeni
A szalagátvágást követően a Merengőt birtokba is vehették az otthon lakói, akik minden bizonnyal örömüket lelik majd a különleges építményben.
