Lélek lép a Nagytemplom lajtorjáján
„Lélek lép a lajtorján…” – Weöres Sándor gyermekversének részletét sokszor hallhattuk és mondhattuk kisiskolás korunkban, de talán kevés alkalommal elmélkedtünk azon, hogy valóban milyen fontos is az emberi életben, hogy egyre nagyobb lelki magasságokat érjünk el.
Rácz Zoltán építész pályájának fontos részét képezik azon épületek megtervezése, melyek a lélek számára készülnek. Elmondása szerint
„templomok, temetők, harangok házai esetén az építész feladata nem csupán a szertartásokhoz használható tér létrehozása, sokkal inkább egy „lajtorja” állítása, amelyen a lélek lépegethet fölfelé…”.
A kiállítást augusztus 18-án (csütörtökön) 18:30-kor Veres János református lelkész nyitja meg, valamint az alkalmon közreműködik a Nagytemplom Citerazenekara is. A kiállítással a nemrég elhunyt Csete Györgyre emlékeznek, aki a magyar szerves építészet egyik megalkotója és kiemelkedő képviselője volt. A Kossuth-díjas okleveles építészmérnök pályájának kezdete és vége is a cívisvároshoz köthető: középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban végezte, most pedig a város lehet hálás neki utolsó munkájáért, a tégláskerti református templomért.
