Lazulj el, és számold a pókokat – na ne!

Az is csak egy olcsó, amolyan csontleves-grízes tészta-féle vendéglátóhelyen. Nem mintha más korokban nélkülözhető lett volna az önnön értékességünkbe vetett hit – hiszen csatába kellett menni, hat-nyolc gyereket nevelni, hold földeket megkapálni kézi erővel –, korunkban azonban minden létező digitális formában ömlik ránk az egészséges önbizalmat gyengítő inger. Kinyitsz egy ablakot, leforráz egy valószínűtlenül nagy mell, hozzá egy darázsderék, egy rém egyszerűnek tűnő karriertörténet mesés vagyonnal, amott egy született lúzer mellett feszít egy jó nő – hát hogy is van ez? Nehéz okosnak lenni és balgaság lenne az igazságot keresni.

Ahelyett, hogy a drága életünket és benne az aranyat érő időnket vesztegetjük arra, hogy hogyan ne szédüljünk bele ezekbe a fenti, kétségtelenül dühítő differenciákba, valahogy inkább közelebb kellene kerülni saját magunkhoz. Megismerni azt, amink van, akár négyzetcentiméterenként haladva: a testünket, a képességinket, az erősségeinket, a szerepeinket vagy akár a párunkat, és józanul felmérni a lehetőségeinket. A Nyitott Akadémia-sorozat Bízz magadban! című kötete ebben segít. Nem ver gyomorszájon teoretikus okoskodással, sőt azt sem mondja, ülj be a sarokba, ott lazulj el, és számold a pókokat, míg meg nem szeretnek, míg sikereid nem lesznek, hanem a pozitív pszichológia mentén dédelgetni tanít – saját magadat. Az öt szerző mind másfajta módszerrel. A téma nagy klasszikusai, Kádár Annamária és Bagdy Emőke az önbecsülésről, az életbátorságról és hibás testképről értekezik könnyedén, remek példákon keresztül, mint ez: „Cindy Crawford nyilatkozta valahol: lássuk be, a nők nagy része nem úgy néz ki, mint én vagy Kate Moss. Csakhogy mi sem úgy nézünk ki, mint a képeken”.

A szakma fiatal generációját erősítő Szondy Máté szinte kínos vizekre evez: a narcizmusról szóló fejezet alatt az ember vagy zaklatottan nyel, mert részben/egészben magára ismer vagy egyetértően bólogat, mert közvetlen környezete önimádó antihőseinek arca körvonalazódik. A szintén újhullámos, főként családterápiában utazó Kozma-Vízkeleti Dániel kapott és önként választott köreinkről ír, amiben célszerű volna jól érezni magunkat, majd egészen friss, rendkívül élvezetes stílusban világít rá korunk tömegsportjára, a panaszkodásra, ami rajtuk kívül azt is megmérgezi, aki kapja. Hiába, ragyogni és másokat saját fényünkben fürdetni kell ahhoz, hogy a sugarak ránk visszavetüljenek. Munkás, de hálás vállalkozás.

A kötetet záró Pál Ferenc atya (Pálferi) torokszorító igazságokat fogalmaz meg emberről, Istenről, olyan mértékű elhagyatottságról, amiben még önmagunkat is nehéz fellelni. Megjelenik a mindent felülíró kötődés és a további kötődéseinket is determináló anya, az apa mint élettérkép és a testvér mint viszonyítási pont. Kiderül, a szeretet működtetni és lélegeztetni tud bármilyen sérült rendszert. DE!!! „Senkit se szeretnek úgy, ahogy azt ő szeretné, vagy a szükségleteiből az következne. Azért nem, mert a másik oldalon is egy esendő ember van, aki úgy szeret, ahogy tud, nem pedig ahogy neked szükséged van rá”.
Mondogassuk ezt még magunkban. Könnyebb lesz érteni. És szeretni. Magunkat is.

Bízz magadban – Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés
Nyitott Akadémia-sorozat
www.nyitottakademia.hu
Szerzők:
Bagdy Emőke
Kádár Annamária
Kozma-Vízkeleti Dániel
Pál Ferenc (Feri atya)
Szondy Máté

Kulcslyuk Kiadó, 2014
184 oldal
2 290 forint