Kukoricázik a tanár úr

– Olyan nem lehet, hogy ezt a kukoricát ne ismerjék el önálló fajtaként! Mindent elkövetek, hogy elismertként is termeszthető legyen, hiszen alapjaiban változtatná meg, javítaná a hazai, az európai takarmánygazdálkodást – jelentette ki Csige István mezőgazdasági termelő, akiről azt is érdemes tudni, hogy „civilben” középiskolai tanár Debrecenben.

De milyen kukoricáról is van szó? Csige István képeket vesz elő, és azokon mutatja a legalább négy méter magas, három-négy csövet is nevelő növényeket. A csövek súlya üti a fél kilót, hektáronként pedig a legmostohább körülmények között is adott 80 mázsa szemtermést. Újabb képsorozat, ezeken már kisebbek a kukoricák, úgy két és fél méter magasak.

– Ezek az idén készültek, a Szamos mentén, mert most Debrecenhez legközelebb ott termesztjük azt a kukoricát. Eleven zöld a levele, fonnyadásnak, sárgulásnak nyoma sincs. Pedig több eső arra sem járt. (40 milliméter csapadék volt a tenyészidőszakban.) Itt vannak még ezek a képek, – homokvidéken termő, közel három méter magasra növekedett kukoricát mutat – Arábiában, tengervízzel öntözött kukorica ültetvény. Olyan helyeken igyekszem termeszteni vagy termesztetni a kukoricámat, ahol addig ilyesmivel nem is foglalkoztak soha. Erdélyben, a Felvidéken, Németországban, Lengyelországban, 700-800 méter magasan fekvő területeken, vagy Bulgáriában is, de ott volt példa arra, hogy egy évben kétszer is vetettek és be lehetett takarítani. A január elején vetettet június végén, a júliusi vetést pedig decemberben. Viszont az is igaz, hogy itt öntözött területen gazdálkodhatnak.

A tanár úr számos helyen kopogtatott már a felmenői által megőrzött kukoricával, amelyet gyerekkora óta saját maga kísérletezett ki, már több mint 50 éve, ezzel az igen ellenálló,
továbbá hatalmas termés- és zöldmennyiséget adó kukoricájával, hogy nyilvánítsák önálló fajtává. Biztatást kapott, ám a célegyenesbe fordulva támogatói valami miatt elpártoltak Csige István mellől.

A leggyakoribb ok az volt, hogy nem homogén, hogy nem egyöntetűen sárgák a kukoricaszemek, mivel vannak piros és narancssárga kukoricaszem színű csövek is. – Nem mindegy annak az állatnak, hogy milyen színű a kukoricaszem, ha jól lakhat vele? – kérdez
vissza. – De kaptam olyan ok miatt is elutasítást, hogy nem fér el a lineár-öntözőrendszer alatt, illetve a meglévő kukoricakombájnokkal nem szívesen takarítják be, mert olyan nagy a
növény. Pedig, ha elterjedne, stabillá válna a kukoricatermelés országunkban, kontinensünkön, a világban.

– A fajtának egyetlen titka van: a korai vetés. Mi Magyarországon, már március 20-tól április 10-ig, ha 5-6 Celsius-fokos a talaj, a napraforgóval egy időben, időnként már korábban is vetjük. A késői fagy, a hideg, ezt az állományt is érheti, ám jelentős kárt már nem tud benne tenni! Amely növények túlélik a hidegebb időszakot, azoknak a gyökere a szárazabb időszak beköszöntére már nagyon mélyen van, onnan pedig folyamatosan tud táplálkozni.
Ezért nem árt neki az aszály – árulja el a különleges kukorica termesztésének technológiai titkát Csige István, akitől megkérdeztük azt is, miként került a családja birtokába a
„csodakukorica”.

– Már a dédszüleim is gazdálkodtak, kukoricát is vetettek. Ők is igyekeztek minél korábban elvetni a magot. A szüleimtől is ezt láttam, majd a kérésemre megengedték, hogy mi is a napraforgóval egyidőben vagy korábban vessünk. Persze a hideg olykor kárt tett benne, és ahol „kiment” a növény, ott utána vetettünk. Ám amelyik kibírta a hideget, azokat a töveket megjelöltem, ősszel összeszedtem és a következő évben már csak annak a magját vetettük el. Közben rengeteg mérést végeztem, az adatokat feljegyeztem és kiértékeltem. Volt bennem egy következetes cél, amelynek elérése miatt olykor olyan agrárvégzettségűekkel is vitába szálltam, akiknek bizonyos módon már megtanították a nagyüzemi gazdálkodást! Ez igaz, csak az ő életükből a kísérletezés kimaradt, így az aszályos években a munkájuk eleve kudarcra van ítélve. Ez azonban csak utólag derül ki, akkor viszont teljesen egyértelmű! Nos, így alakult ki ez az igen ellenálló kukoricafajta.

CH