Kétszáz éve van iskola Nyírmártonfalván
Nyírmártonfalva múltjának, kultúrájának a falu szinte minden lakosával kapcsolatba kerülő részét, a település 200 éves iskolatörténetét mutatja be a nyírmártonfalvai művelődési házában december 17-én nyílt kiállítás. A vendégeket Kövér Mihály Csaba polgármester köszöntötte, a kiállítást Türk László, a Debreceni Tankerületi Központ igazgatója nyitotta meg.
Köszöntőjéből kiderült, hogy Nyírmártonfalván kevés olyan ember él, aki az általános iskolához annyi szállal kötődik, mint a polgármester. – Ebbe az általános iskolába jártam, majd a tanári diploma megszerzése után itt kezdtem el tanítani, voltam igazgató-helyettes és igazgató, 2006-tól 2012-ig az önkormányzat vezetőjeként – polgármesterként – fenntartója is voltam az intézménynek. A mártonfalvi emberek megmutatták, hogy összefogással milyen csodálatos dolgot lehet összehozni. Mikáczó Lajos kezdte el az iskolatörténet kutatását, Almási Sándor a falumúzeumból segítette a munkáját. Így jött létre ez a szép kiállítás – mondta Kövér Mihály Csaba, aki kitért arra, hogy a falu megtartó erejéhez sokat tesz hozzá az a tény, hogy van helyben közoktatás.
A temető helyén az iskola
– Vissza a jövőbe! Ez a filmcím ugrott be, látva a kiállítást, amely rávilágít az örök igazságra, hogy az oktatás, ezáltal az iskola alapköve egy település életének – kezdte Türk László, majd meglepő kijelentéssel folytatta: – A favonalzó, az iskolapad, az iskolaköpeny a jövőt jelképezik. Mindez ugyanis a gyerekekbe, a jövőbe vetett hitet mutatja. Az iskola sok emlékkel szolgál – ezekre ma, felnőttfejjel szép emlékként vagy tanulságként gondolunk. Ez a kiállítás pedig időutazás; a múltba utazunk, amellyel a jövőt idézzük meg. És ha nem szállunk ki ebből a járműből, akkor 200 év elteltével a digitális táblák és a Kréta programba írt elektronikus osztálynaplók idézik meg a mostani időszakot – sorolta a tankerületvezető. Türk László összegzésként elmondta, hogy az elmúlt 200 év alatt az oktatásban sok minden történt, de az alapok ugyanazok maradtak: megtanítják a gyereket írni, olvasni, számolni és figyelnek a testi egészségére is. Ezeket az értékeket közvetíti az iskola. Az életre, alapvető normákra tanít, értéket teremtett a múltban, és a jövőben is azt fog.
A megnyitón szót kaptak a kiállítás létrehozásában vagy a nyírmártonfalvai közoktatásban maradandót alkotó személyek. Mikáczó Lajos segítségével a falu 1824 és 1974 közötti iskolai életébe kukkanthattunk be. Megtudtuk, hogy a korábban elnéptelenedett, majd a 18. század végétől ismét benépesülő Mártonfalva lakossága az 1820-as évekre érte el azt a számot, amikor már érdemes volt iskolát alapítani.
Az akkori, száz lakosú faluban 1824-ben kilenc fővel kezdődött az oktatás. 1864-ben már 25-en jártak ott iskolába, majd következtek a felekezeti intézmények, a lányiskola, a fiúiskola. A legtöbben az 1950-es évek végén jártak a nyírmártonfalvai oktatási intézménybe, több mint 600-an. Igaz, akkor négyezren laktak a faluban.
Az új iskola a régi temető helyén épült fel. Erdős Gáborné nyugalmazott pedagógusa személyes élményei felidézése után a falu közéletének mozgatójaként emlékezett az iskolára a könyvtárra. Hangsúlyozta, a tehetséggondozásra óriási hangsúlyt fektettek.
– CH –
