Karácsony: kerüljön fokhagyma, alma és dió az asztalra szenteste!
Már a természeti népeknél is meglévő, több évezredre visszatekintő hagyománya van a mai karácsony és újév ünnepkörének, amely eredetét nézve az év hosszabbodó éjszakáit, rövidülő nappalait lezáró téli napforduló előtti időszakot és a nappalok hosszának növekedése kezdetének terminusát foglalja magában. És hogy mindennek van-e jövője? Mindenképpen, hiszen a keresztény kultúránk hagyományainak megélése napjainkban nagyon fontos, továbbá az ajándékozás révén ennek gazdasági jelentősége is van. Mindez kiderül a Bartha Elekkel, a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének professzorával folytatott beszélgetésünkből.
Cívishír: Valójában mit ünneplünk karácsonykor?
Bartha Elek: A karácsony keresztény ünnep, Jézus Krisztus születése napja, ezt ünnepeljük december 25-én. Mint minden ünnepünknek, ennek is vannak előzményei, de nem maga az ünnep több évezredes, hanem annak egyes elemei, olyan szokások, amelyeket évszázadokon keresztül gyakoroltak, és ma is gyakorlunk karácsony környékén. Ezek a téli napforduló rítusai, ami sok népnél már jóval Krisztus születése előtt fontos ünnepnek számított. Jézus születését a harmadik-negyedik századtól ünnepli az egyház, és azóta a karácsony az évszázadok során egyre terebélyesedett, egyre több hagyománnyal bővült. Napjainkra pedig egy nagyon gazdag téli ünnepkör áll előttünk. Az esztendőnek a húsvét mellett a legbővebb, legnagyobb ünnepköre a karácsonyi.
Cívishír: A karácsonyi ünnepkör eredeti elemei a téli napfordulóval kapcsolatosak. Ez – feltételezem – egyetemesen megtalálható a világ más vallásaiban is. De valójában mikor is van karácsony?
Bartha Elek: Az ünnep elemeivel nem csak karácsony napján, hanem már az adventi időszakban, a karácsonyra való felkészülés során is találkozunk. Egyrészt azért is, mert a téli napforduló sem pontosan karácsonyra esik a mai naptár szerint, a korábban használt naptár alapján pedig még kevésbé. Az antik kultúrában és az ókori mediterrán térségben is megünnepelték a téli napfordulót. Az új évet – saját időszámításuk szerint – a keleti kultúrák is számon tartják. A leghosszabb éjszaka, a legsötétebb nap erre az időszakra esik, aminek számos archaikus kultúrában nagy jelentősége volt. Ennek elemeit mai szokásvilágunkban is megtalálhatjuk: erre vezethetők vissza a most is meglévő hiedelmek és jóslások, de ebbe a körbe illeszkedik az ajándékozás szokása is. Összességében a karácsony és az újév napjainkban, a 21. században is bőséges és kiterjedt szokásrendszerrel rendelkezik.
Cívishír: Az, hogy Jézus születésének napja a téli napforduló utáni napok egyikére esik, az a véletlen műve?
Bartha Elek: Azt pontosan nem lehet tudni milyen napon született Jézus. A korábbi századokban különböző időpontokban ünnepelték Jézus születésének idejét. A niceai zsinat december 25-ére tette a Megváltó születésnapját, amiben jelentős szerepe volt, hogy a Mithrasz-kultusz ekkor tartotta a legyőzhetetlen Nap ünnepét. Sok helyen, elsősorban keleten január 6-án sokáig együtt ünnepelték az epifániával.
Cívishír: Maradjunk még a dátumoknál. Az, hogy karácsonyt egy héttel követi az újév, ez tudatos választás? Összefügg a két ünnepkör?
Bartha Elek: Ha az ünnep üzenetét nézzük, nem nagyon függnek össze, bár az évkezdet többszöri változása miatt az évkezdő jellegű hagyományok több alkalommal is felbukkannak az adventi időszakban. Amíg a karácsony egy szeretetteljes légkörben megtartott, eredendően szakrális családi ünnep, és egyben az egyik legnagyobb keresztény ünnep, addig az újév nagyon is világias, vidám, baráti, nagyközösségi, harsány, zajos ünnep. A zajkeltés az újévnek az egyik leglátványosabb velejárója. Miközben karácsonykor a kiscsengő szól a karácsonyfa mellett, addig újévkor hangoskodnak, mulatoznak, tűzijátékot tartanak. A magatartásminták egészen mások. Karácsonykor az adventi elcsendesedés végén egy visszafogott, bensőséges ünnepléssel találkozunk, míg újévkor az esztendő más időszakára jellemző erkölcsi normák megváltoznak. Ilyenkor olyasmit is szabad, ami az év más részében nem nagyon megengedett. Ilyen a fokozott fogyasztás, a pezsgőzés, a hangoskodás az utcán. Régen a lövöldözés is szokásban volt, vagy például élő hagyomány még ma is Hajdúszoboszlón az ostorpattogtatás.
Cívishír: Bontsuk ki az ünnepek ma is meglévő jelképrendszerét! Melyek a legjellemzőbbek?
Bartha Elek: Mindegyik szokáselemnek megvan a maga hagyományos jelentése, ám ezek változnak az idők folyamán. A gyertyagyújtás egyrészt Krisztus szimbóluma a keresztény közösségekben, a világ világosságáé, másrészt pedig a napfordulóhoz kapcsolódó kultusznak is része. A karácsonyfa a téli zöld ág egy formája, a karácsonyfaállítás szokása ugyanakkor a XVI. században német nyelvterületen alakult ki, és onnantól kezdve vannak a feldíszített karácsonyfák. A zöld ág egyébként az élet jelképe is. A karácsonyi asztalnak is megvan a jelképrendszere. A szenteste elfogyasztott fokhagyma a rosszat, az ártót, a gonoszt tartja távol a háztól, az alma a termékenység, az egészség jelképe, míg a dió és az aprómagvak a bőséget jelentik. Régebben a karácsonyi asztal alá szalmát tettek, és volt, hogy szalmán aludt ilyenkor az egész család, ami a krisztusi, tehát az újszövetségi hagyományra vezethető vissza. Az újév azonban egyértelműen egy kezdetet jelent. A Szilveszter és az újév a karácsonytól eltérő jelentésű és hangulatú. December 31-én lezárjuk a régit, túléltük, hála Istennek, megvolt és olyan volt, amilyen. Az új esztendőben viszont már az előttünk álló évre tekintünk, és erre irányulnak a rítusok. Itt is megjelenik azonban a téli napforduló, a fény, a jövő miatt összemosódások is vannak a karácsonyi és az újévi szokásokban. Például a szerelemvarázslást megtaláljuk az adventi időszakban, Luca napkor, vagy az egyházi év végén, András napkor is. Ugyanezzel a céllal megjelenik újévkor is a varázslás, főleg női praktikák formájában: férj-jóslók, a párválasztást igyekeznek befolyásolni. Ezek előremutató rítusok, amik az analógia révén próbálnak az új évre termékenységet, bőséget, egészséget varázsolni. Ebbe a körbe tartoznak az ismert étkezési előírások is. Újévkor a jövőbe mutató jelentést tulajdonítunk például a malacnak, amely, ahogy mondják, előre túr, de azért is, mert a malacnak volt egy termékenységet előrevetítő, bőséget varázsló jelentése is. Ilyen a lencse is, ami a pénz képét vetíti előre. Aki sok lencsét eszik, az a hiedelem szerint bővelkedni fog a pénzben. Bizonyos helyeken halat is fogyasztottak, itt a pikkelyek és a pénz közötti kapcsolat miatt. A jövőt befolyásolni igyekvő, úgynevezett termelőmágiának is van terepe újévkor. Például a fokhagyma kalendárium, amiből az elkövetkező időszak időjárására próbálnak következtetni. Ugyanezt szolgálja a karácsonytól vízkeresztig tartó 12 nap időjárásának megfigyelése is, amikor egy-egy nap időjárása a következő 12 hónap várható időjárását vetíti előre.
Cívishír: Vidéki településen nőttem fel, és gyermekkoromban, a ’70-es években Szilveszter éjjelén nagymamám elküldött kolompolni a falu utcáiba. Aztán mindig találtam kolompolótársakat. Elűztük a rosszat?
Bartha Elek: Igen, így is lehet mondani. Ugyanaz a zajkeltés, mint a környékünkön jól ismert hajdúszoboszlói csergetés, vagy az a világszerte élő szokás, hogy éjfélkor kimennek az utcára az emberek, tülkölnek, tűzijátékot néznek. A hangoskodás, a tűzijáték felvillanó fényei is sokezer éves módszereket idéznek, gonoszűző, bajelhárító szokások. Arra is van példa, hogy utólag fűztek történelmi magyarázatot a szilveszteri zajkeltéshez. Hajdúszoboszlón a szilveszteri csergetést a hagyomány a török időkből eredezteti, miszerint a szilveszteri zajkeltéssel zavarták el a törököket. Ez egy utólagos eredetmagyarázó monda.
Cívishír: Az ajándékozás a karácsonyra jellemző. Van-e olyan ajándék, amit kötelező adni, és van-e olyan, ami tiltott.
Bartha Elek: Karácsonykor mindenféle ajándékot adhatunk. A régi évkezdet, december 25. együtt járt az ajándékozással. A karácsonyi ajándékozásnak kereszténység előtti gyökerei vannak, de az újszövetségben is jelen van, hiszen a napkeleti bölcsek vittek ajándékot a kis Jézusnak. A karácsonyi ajándékozást napjainkban szokás egyébként jogos kritikával illetni, hogy túlzásba visszük, és hogy túlságosan az ajándékok körül forog a karácsony megünneplése. Ez valóban így van, érezhetően módosult az ünnep jelentése, az ünnep üzenete. Az ajándékozás azonban nem új eleme, hanem régóta része a karácsonynak. Az újévi ajándékozás is, ahol megvan, ilyen. Az antikvitásban is adtak az újévben agymásnak ajándékot a római polgárok, de a közel-keleti kultúrákban is gyakorolták ezt a szokást. Az ajándékozás a különböző kultúrákban nagy hagyományokkal rendelkezik. A keresztény kultúrában ennek egyik fő alkalma a karácsony. Lényegében mindegy, mit ajándékozunk, csak ajándékozzunk. Az újévhez kapcsolódóan ezzel szemben olyan szokás is van, hogy az esztendő első napján semmit sem szabad kiadni a házból, még kölcsönbe sem, mert azzal egész évben kimennek a javak. Korábban látogatóba is csak férfiak mehettek, az asszonyok inkább otthon maradtak.
Cívishír: Mi felé mehet el a karácsonyi és a szilveszteri ünneplés?
Bartha Elek: Az, hogy ezek stabilan beágyazottak a kultúránkban, az egyértelmű. Az ünnepeknek megvan a maguk élete: keletkeznek, működnek egy darabig, aztán sok közülük a feledés homályába vész, vagy jelentésváltozáson megy át. A karácsonyt ez a veszély jelenleg nem fenyegeti, mert van, ami stabilitást ad neki. Vannak azonban jelek, amelyek az elvilágiasodására utalnak. Napjainkban a kereszténység nem egy preferált értékrend, és világnézet. De a karácsonyt várhatóan még sokáig meg fogjuk ünnepelni, mivel mögötte áll a fogyasztói társadalom, a fogyasztás kultusza. A kiskereskedelmi forgalom jelentős része a karácsonyi ünnepkör idejére esik. Tehát amíg ez a kultúra fennmarad, addig az ajándékozás, a vásárlás és az ezzel járó nagy haszon miatt valószínűleg a karácsonyt sem fenyegeti veszély. Ugyanakkor az ünnep üzenete megváltozik. Esetleg elmozdul egy másik jelentéstartományba. Ez megtörténhet politikai okból is. Nem is olyan régen láthattunk erre példákat. A kommunista diktatúra időszak alatt mind a karácsony, mind az egyébként egyházi gyökerű Mikulás ünnepet próbálták megváltoztatni és más tartalommal felruházni. Így lett a karácsonyból fenyőünnep, a szeretet ünnepe, vagy így lett Télapó a Mikulásból. Mind a karácsonyi, mind az újévi hagyományainkat örökségként kaptuk, így visszük tovább. A Jézus születése óta eltelt két évezred, egyes elemeiben pedig még jóval az azt megelőző évezredek szokásai, rítusai, hiedelmei az ünnepek mai formájában is jelen vannak és hozzásegítik a mai kor emberét az ünnepi tartalmak méltó megéléséhez.
