Hollywood már megint egy dilis amcsi filmet alkotott
Amikor már megint egy újabb dilis amcsi filmről írok, nem a már meglévő Már megint egy dilis amcsi film (Not Another Teen Movie) esetleges újabb részére gondoltam, hanem egy újabb furcsaságokkal ékesített hollywoodi vígjátékra, a Nagyfiúkra (Grown Ups). Nagy általánosságban tekintve a hollywoodi vígjátékokat is különböző kategóriákba sorolhatjuk, attól függően, hogy milyen a humor és ki a színész. A Nagyfiúkban minden teljesen felborul és összekeveredik. Ez részben betudható annak, hogy szinte az összes nagy vígjátékszínészt összegyűjtötték Hollywoodban (Adam Sandler, Kevin James, David Spade, Chris Rock, Rob Schneider) és egy filmbe passzírozták bele őket, másrészt annak a következménye, hogy mindenfajta bugyuta poént beleraktak a filmbe.
Miután nem túl átgondolt a poénáradat, hanem ömlesztett, ráadásul mindegyik színész a saját stílusában adja elő, gyakran olyan érzése támad az embernek, mintha egyszerre több filmet nézne, egy Adam Sandlereset, egy Rob Schneidereset és így tovább.
Mindezek ellenére a poénok nagy része nem hoz újdonságot. Jól bevált, de már lassan elavult klisékkel él a film. Ilyen például az, hogy a film főszereplői közül az egyik szexi lányai után kajtat minden férfi másfél óra alatt. Vagy a régmúlt sztorijai közé sorolható az is, hogy valaki – jelesül egy kosárlabdacsapat – egy gyerekkori sérelmet akar megbosszulni felnőttként, mindezt gyerekes viselkedéssel karöltve.
A poénok nem csak unalmasak, hanem néha a jó ízlés határait is sértik. Ilyen például a temetés jelenete. Rob Schneider (Rob Hilliard) tart egy megemlékező szertartást, ami persze teljesen béna és nevetésre méltó a temetés résztvevői számára. De mindezt annyira eltúlozza a film, hogy az már nagyon erőltetett. Egy rossz rendezői húzás volt, mert még egy vígjáték sem sértheti a jó ízlést.
Mindezeket összegezve azt mondhatjuk el, hogy a Nagyfiúk egy újabb őrült hollywoodi film, mely a jól bevált poénokra alapoz és a jól bevált színészeket használja ehhez. Ezzel nemcsak, hogy semmi újat nem hoz a film, de még néha túlzásokba is esik. Egy biztos: nem lesz egy maradandó alkotás Hollywood történetében. Mégis merem azoknak ajánlani, akik egy fárasztó nap után nem vágynak másra, csak arra, hogy üres fejjel nevessenek egy jót. A sok poén közül mindenkinek tetszik fog néhány...
Debreczeni Attila
