Zöld fű, zavaros közbeszerzések? Feszültségek Hajdúböszörményben

Hajdúböszörmény közéletében újabb hullámokat vet egy nyílt levél, amely Török Imre, a város egyik meghatározó vállalkozója, a TÖMB 2002 Kft. vezetője nevéhez fűződik. A címzett Göröghné Bocskai Éva, a város polgármestere. A szerkesztőségünknek is megküldött levél nem csupán kritikát fogalmaz meg, hanem súlyos állításokat tesz közbeszerzési visszásságokról, összefonódásokról, a helyi vállalkozók háttérbe szorításáról, valamint az egyre égetőbbé váló akkumulátor-ügy kapcsán a városvezetés „látszatintézkedéseiről”.

„Lehet másként” – de valóban jobb is?

A városvezetés kommunikációjában gyakran visszaköszön a „lehet másként” szlogen – ezzel próbálják jelezni, hogy új szemlélettel, átláthatóbban és hatékonyabban vezetik a várost. Egy Facebook-bejegyzés szerint a fűnyírási feladatokat korábban 160 millió forintért látták el, most viszont kisvállalkozók 15-20 millió forintért végzik ugyanezt.

Török Imre szerint azonban a valóság ennél sokkal árnyaltabb. Állítása szerint az új rendszerben a városi nonprofit gazdasági társaságok saját embereiket foglalkoztatják – részben egyszerűsített foglalkoztatásban, részben vállalkozási szerződésekkel –, és több tízmillió forintnyi „működési támogatást” is kapnak ugyanazon feladatokra, így a tényleges költség összességében magasabb lehet, mint korábban.

Verseny csak papíron?

A levél egyik központi témája a közbeszerzési eljárások szabályossága. A szerző szerint több alkalommal is formális „versenyt” hirdettek meg, ahol az ajánlattevők ugyanannak a tulajdonosnak az irányítása alatt álló cégek voltak. Ez szerinte sérti a versenysemlegességet, és valójában a „győztes” kiléte előre eldőlt.

A befolyásos szereplők – így például Nyakas Tibor, a közbeszerzési bizottság elnöke, illetve tanácsadóként is működő egykori osztályvezető – szerepvállalása és személyes kapcsolatai komoly kérdéseket vetnek fel. Ugyanez igaz Nagy Imrére, az egyik városi cég elnök-igazgatójára, aki Török állítása szerint nem hajdúböszörményi érdekeket, hanem saját gazdasági pozícióját építi.

Ki kap megbízást – és miért pont ő?

A levél számos konkrét példát említ arra, hogy egyes megbízások nem a szaktudás alapján dőlnek el, hanem személyes vagy politikai lojalitás alapján. Egy takarítási tender nyertese például egy olyan egyéni vállalkozó lett, aki nemrég kezdte meg takarítási tevékenységét, de a képviselő-testületi választásokon induló egyik jelölt feleségeként indult.

Ugyanígy kérdésesnek tartja azt is, hogy a zöldterület-kezelésre kiírt pályázatokat gyakran nem hajdúböszörményi, hanem más városból érkező vállalkozók nyerik, akiknek sem tapasztalatuk, sem kötődésük nincs a városhoz.

Akkumulátor-ügy: miért nincs népszavazás?

A dokumentum egyik legsúlyosabb állítása az akkumulátoripari beruházásokkal kapcsolatos „kettős beszédet” érinti. Bár a városvezetés határozottan állítja, hogy nem kívánja engedélyezni az ilyen tevékenységeket, a levél szerint semmilyen konkrét lépést nem tettek e cél érdekében. Sőt, amikor egy logisztikai beruházás képviselője nyíltan beszélt a későbbi, akkumulátorokkal kapcsolatos tervekről egy testületi ülésen, a városvezetés hallgatott.

Török szerint a népszavazás lenne az egyetlen biztosíték arra, hogy a lakosság maga dönthessen az ilyen típusú fejlesztések jövőjéről. A városvezetés viszont – szerinte – kifogásokat keres, és még a 15 millió forintos népszavazási költséget is akadálynak tekinti. Erre válaszul a levélíró kijelenti: magánemberként kész vállalni a népszavazás teljes költségét.

Felhívás a valódi együttműködésre

A levél végén Török Imre arra kéri a városvezetést, hogy térjen vissza a valódi átláthatóság, a szakmaiság és a közösség érdekeit előtérbe helyező döntések útjára. Kiemeli, hogy az elmúlt években cégcsoportja milliárdos adóbefizetésekkel, önkéntes munkával és támogatásokkal járult hozzá Hajdúböszörmény fejlődéséhez, szemben azokkal a szereplőkkel, akik szerinte csupán saját érdekeiket érvényesítik, miközben a közvagyont használják fel céljaik eléréséhez.

Konklúzió

A levél több szempontból is konkrét állításokat fogalmaz meg, amelyek – ha igazak – komoly bizalmi válságot jeleznek Hajdúböszörményben. A kérdés az, hogy a város vezetése válaszol-e érdemben a felvetésekre, és elindul-e egy átlátható, párbeszéden alapuló út a jövőbeli döntéshozatalban. Ami biztos: a városlakók figyelik az eseményeket – és egyre többen várnak valódi válaszokat.

A teljes levél alább olvasható