Halló, itt a párizsi olimpia – Derencsényi István fotóriporterrel beszélgettünk

A párizsi olimpia már a többedik ötkarikás játéka a Debreceni Egyetem fotósának, Derencsényi Istvánnak, aki amellett, hogy kiváló képeket készít az egyetem eseményein, korábbi szakmai munkája eredményeként benne van a világ sportfotós elitjében. Így a közönség már sok világverseny és több olimpia legemlékezetesebb, legszebb pillanatait Derencsényi István látásmódján, objektívén keresztül ismerhette meg. A debreceni fotográfus ezekben a napokban az ötkarikás világjátékokon van, csakhogy most egy speciális helyzetben, a World Aquatics (vizes sportok világszövetsége – a szerk.) hivatalos fotósaként.

Reggel kezd, éjjel végez

– A mostani merőben más, mint az eddigi bármelyik olimpiai munkám, hiszen a nemzetközi szövetség munkatársaként most csak vizes sportokat fényképezek. Olimpiákon az olimpiai szervezet mellett a világ szakági sportszövetségei rendezik a versenyeket. Azzal, hogy csak a vizes sportok fotódokumentációjáért vagyok felelős, sokat egyszerűsödött a munkám. És itt az utazásra, a különböző versenyhelyszínekre való eljutásra gondolok. Igaz, itt is megvan a napi utazás, mert a szálláshely, valamint az úszás- és a vízilabda-események között azért itt is megvan a távolság, de mindent meg lehet oldani. Az olimpián az életem a sportesemények helyszínein és a szállodában zajlik, dolgozom egész nap késő estig, éjjelig, úgy, hogy a helyiekkel gyakorlatilag nem is találkozom – válaszolta a Cívishír kérdésére Derencsényi István.

A fotós az ötkarikás játékok mínusz kettedik napján érkezett Párizsba. Miután landolt a repülőgépe, már a reptéren megkapta a városkártyát, amely az olimpia ideje alatt feljogosítja az összes közösségi közlekedés használatára. Mivel ez a közlekedés kiválóan működik Párizsba, itt szükségtelen volt buszhálózatot kialakítani a média számára. A párizsi olimpián már nincs médiafalu, a vízilabdabírókkal lakik egy négycsillagos szállodába, ahová tényleg csak pihenni tér vissza, hiszen egész nap a versenyek helyszínén dolgozik. Az étkezést ennek megfelelően önmagának oldja meg, hiszen nincs idő vissza-visszautazgatni ebédelni, vacsorázni.

– Ha vízilabda-mérkőzésre megyek, akkor hétkor, ha pedig úszást fotózok, akkor kilenckor indulok reggel a szállodából. A médiamunkások kiváló körülmények között, a legjobb, leggyorsabb technikával, internetkapcsolattal tudnak dolgozni. A képeket az esemény helyszínéről azonnal továbbítom a szerkesztőmnek, hozzá három-négy másodperc alatt megérkezik, ő megszövegezi a képet, és onnan már lehet is posztolni a médiafelületeinkre. A munkám végeztével általában éjjel egy óra körül esek haza a szállodába. Mivel sportági szakszövetség fotósaként dolgozom, úgynevezett pool fotós vagyok, azaz bent lehetek a medencetérben, és ezért az eseményeket, a sportolókat közvetlen közelből fényképezhetem. Olyan fotósokkal vagyok együtt, akik évek óta a vízi sportok specialistái, hosszú ideje jó kapcsolatban vagyunk, ismerjük egymást. Az olimpia egyébként nekem olyan, mint egy világbajnokság. Annyi a különbség, hogy itt sokkal több kamera és sokkal több ember van. Tapasztalatom pedig van a világversenyeken való fotózásban, hiszen már hét vizes világbajnokság hivatalos fotósa voltam. Ami pedig különlegesség a párizsi ténykedésemben, hogy világsztárokat közvetlen közelről, az uszodában például Lady Gagát fél méterről fotózhattam – beszélt az olimpiai munkájáról Derencsényi István.

Sok sportolónak sok a puritánság

A debreceni fotós több sajátosságot is említett a párizsi ötkarikás játékokkal kapcsolatban. A sportolók nagy része kiköltözött az olimpiai faluból, nagyon sokan a környező szállodákban élnek. Lehetett hallani, hogy a rendezők rendkívül puritán körülmények között helyezték el a sportolókat. Azért, hogy a környezetüktől jobban el tudjanak szeparálódni, kényelmesebb, de egyben csendesebb és nyugodtabb körülmények között pihenhessenek, készülhessenek a versenyükre, akik megtehették, szállodába költöztek. Ez a kiköltözés a korábbi olimpiákon nem volt jellemző. Szálloda pedig van elég, hiszen Párizs egy 12 milliós nagyváros. Apropó, nagyváros! Előzetesen hallani lehetett, hogy ez az olimpia nem lesz biztonságos. Ezt Derencsényi István határozottan cáfolta. Amit látni lehet, hogy szerte a városban rengeteg, fegyverrel felszerelt katona, rendőr járőrözik éjjel-nappal. Az olimpiai versenyhelyszínek környezetében kitakarították a reklámok nagy részét, csak az olimpia, valamint a világjátékkal szerződéses kapcsolatban lévők reklámjai láthatóak. A hatalmas, egyébként is nyüzsgő életű Párizsban alig-alig lehet észrevenni, hogy ott olimpia van, és a versenyhelyszínek szétszórtan vannak a metropoliszban. Az olimpiai jelképek és az ötkarika fentléte emlékeztet a világjátékra.

– Milyen a hangulat az olimpián? Nyilván nagyon jó, főleg, hogy Kós Hubert úszásban behúzta az első aranyérmet Magyarországnak. Ha a magyar szövetségi munkámat nézem, akkor tényleg boldogság tölt el. Az újdonsült olimpiai bajnokunkat közvetlen közelről fényképezhettem, ugyanígy a díjátadását is – beszélt a hangulatról Derencsényi István, akivel még a második magyar aranyérem megszerzése előtt, augusztus 2-án délután telefonon beszéltünk.

CH