Folyik a napraforgóméz a nádudvari méhészetben

Hobbinak igen, megélhetési forrásnak viszont sem Király László, a Hajdú-Bihar Vármegyei Méhészeti Egyesület elnöke, sem Virág Sándor nádudvari méhész nem javasolja a méhészetet. A ráfordított költség egyre inkább nincs arányban a mind nyomottabb árú méz eladásából származó bevétellel.

Király Lászlóval először az elmúlt hónapok mézhordását tekintettük át. Az idei méhészszezon – mindössze négy-öt napig tartott – a repcevirágzással indult. A virágzás rövidsége miatt kevés a repceméz az idén. Túl vannak az akácvirágzáson is, ami nem nevezhető csúcsévnek, de a jobbak között tartják számon, így ezzel elégedettek a méhészek. Problémát jelentett az akácnak a szokásosnál hetekkel korábban bekövetkezett virágzása, így erre a méhészek nem tudták rákészíteni a méhcsaládokat. Hirtelen jött és meleg volt a tavasz, ettől függetlenül a többségnek jól sikerült az akácmézelés. A méz árával azonban baj van, hiszen a felvásárlók csak 1200 forintot adnak egy kilogramm akácmézért, és ez messze nem fedezi a kiadásokat. Ahhoz, hogy itt a méhészek a pénzüknél legyenek, háromezer forintot kellene kapniuk az akácméz kilójáért. Ettől függetlenül az akácvirágzás idején a méhészek ismét útra keltek, hiszen hozzászoktak ehhez az életformához. Csakhogy már nem teherautókkal, hanem saját autóikhoz vonóhoroggal utánfutót rögzítve, és azt megpakolva kaptárakkal indultak el, mert így olcsóbb volt. Ugyanakkor nem tettek meg akkora távolságokat, mint régen, hogy ezzel is csökkentsék a kiadásokat. Ettől függetlenül nagy a ráfizetés az akácméztermelésben.

– A piacunkat tönkreteszi a kínai méz, amit nem lehet méznek nevezni, hiszen – és ez bizonyított tény – az nem más, mint a laboratóriumokban kukoricából vagy búzából készült cukorszirup, amihez hozzákeverik az akácmézben lévő összes alkotóelemet, köztük az enzimeket is. Mindezt ki lehet mutatni, de hiába tüntettünk, az Európai Unió nem foglalkozik ezzel. Ezek szerint Kína hamisíthatja a mézet – panaszolja Király László, aki a napraforgóvirágzással folytatja. Javában tart a virágzás, és ezzel együtt folyik a hordás, mégpedig igen jól. A napraforgóméz hordásához ugyanis – mondja – szó szerint „gatyarohasztó” meleg kell, ez pedig most megvan. A kaptárak itt-ott már tele vannak, elkezdődött a pergetés. A napraforgóméz ára viszont még az akácénál is kevesebb. Ebben az esetben az argentin, de főleg az ukrán napraforgóméz okoz zavart az Európai Unió piacán. Az ukránok a háború miatt vám nélkül hozhatják a mézet az európai közösség területére. Ők 600 forint alatt adják a mézet. A hazai termelőktől tavaly 600-ért vették kilóját, az idei ár még nem ismert. A napraforgóméz a vegyesmézek kategóriájába esik, de a klasszikus vegyesmézért a Hortobágyra járnak.

– A méz ára tehát nagyon nyomott, és itt van az új, a friss méz, miközben a hordók még tele vannak tavalyival. Ilyen nyomott áron pedig nem adják el a méhészek. Emiatt „kutyaszorítóban” vannak a méhészek, nem éri meg a méztermelés. A legtöbben azonban csinálják tovább, kínlódva, munka mellett, hobbiként. Így megérheti, főállásban viszont már nem – jelenti ki Király László, vármegyei főméhész.

Régen még a villanyoszlop is mézelt

És akkor lássuk, mindezt hogy éli meg egy hobbiméhész. Legalább is ennek vallja magát a Nádudvaron tevékenykedő Virág Sándor, aki a város délnyugati szélén lévő udvarába állította be a kaptárait, ezek száma pedig immár meghaladja a negyvenet. 2000-ben egy kaptárral kezdte, majd fokozatosan növelte méhállományát. Korábban ő is vándorméhész volt, akácvirágzáskor a nyírségi erdőkbe vitte kaptárait, de van jó akácos Kaba és Nádudvar között, az egyik üzem mellett is. Ez ráadásul bekerített, így ott nem kellett a lopástól tartani. Methogy lopják a kaptárakat. Még akkor is, ha azok jelöltek, sőt nyomkövetővel is ellátottak. Egy kaptár értéke méhek nélkül megközelíti az 50 ezer forintot. Mostanában azonban már csak a gyümölcsfákkal beültetett kertjében méhészkedik, mert – mint mondja – öregszik, elmúlt 60 éves. Segítségére leginkább a családtagjai vannak. Ezt magunk is megtapasztaltuk, hiszen a napraforgóméz pergetésének kezdetén jártunk a nádudvari méhésznél.

– Látja, itt vannak a gyerekeim is. Amikor kicsik voltak, meg-megszúrta őket a méh, aztán nem jöttek. De most itt van a felnőtt lányom, segít a pergetésben. Abban azonban biztos vagyok, hogy addig lesz meg a Virág méhészet, ameddig én csinálom. Ezt szeretni kell. Arra nem lehet építeni, hogy ebből meggazdagodjak, ez nem az a szakma. Ez hobbi. El kell tűrni a szúrásokat, hiszen itt fájdalom nélkül nincs öröm. Aztán, hogy mennyire kitartó az ember a méhészetben, az azon is múlik, hogy mennyire tűri a fájdalmat. Méhészkedni pedig szúrás nélkül nem lehet. Ha nem pergetek, csak átnézegetem a családokat, rendezgetem, cserélem a kereteket, van úgy, hogy 10-15 kaptárat is végignézek és egy szúrás sincs. Majd a következő kaptárnál már négy szúrást is kapok. Az ujjhegyet, a köröm környékét, a hajlatokat támadják. A pergetés az más! Akkor nagyon be kell öltözni, viszont a nagy melegben, mint amilyen most is van, kényelmetlen ez az öltözet. A homlokomra kendőt kötök, hogy az izzadság ne csorogjon a szemüvegem alá – beszél a hobbija kihívásairól Virág Sándor, majd rátérünk az idei méhészévre. A repcével indult a szezon. Nála ez nem volt domináns, mert a környékén kevés repcét vetettek. Ez a növény inkább a város Kabával és Hajdúszoboszlóval határos részére jellemző. Három kilométeren túl pedig nem gazdaságos a méheknek elrepülni, és nem is igen mennek. Akácra nem ment az idén, bár, mondják a méhésztársai, hogy az annak ellenére is jó volt, hogy kapott egy fagyot a növény. Viszont a másodvirágzás hozta a várt eredményt. A vegyesméz jó részét a gyomnövényekből gyűjtik méhei. A kertjéhez közeli makkodi határrész zsombékos, vizes talaján még nem is olyan régen rengeteg gyomnövény volt, döntően árvacsalán. A gyomirtással azonban egyre kevesebb a virágos gyomnövény. A régi nádudvari méhészek azt mondták, hogy egykor még a villanyoszlop is mézelt, mert olyan jó virágtermés volt a vidéken, az akácosok is többet termeltek.

Napjaink ténykedéséhez érve elmondja, a napraforgóméz pergetése folyik. A virágzás félidejében vannak, és úgy számol, ha két hétig még kegyes lesz hozzájuk az időjárás, azaz lesz némi eső és mellé nagy meleg, akkor igazán jó lesz a méhek hordása. A napraforgónak a túlzott meleg kell, akkor termeli a virágport a legjobban. A kipergetett méz minősége kiváló, fedettek a sejtek, a víztartalma bőven 20 százalék alatti. Érett a méz, ha a méhek lefedik a sejteket, akkor a méz víztartalma ideális, 14-16 százalékos – magyarázza. Nála a keretekben jellemzően 80 százalékban fedettek a sejtek. A méz víztartalma az állagát befolyásolja. Tehát ha folyik, csapódik, akkor sok víz van benne, ha pedig „gurgulázva” ereszkedik, az a jó. A fedetlen sejtekben a víztartalom közelíti a 20 százalékot. Az ilyen víztartalmú mézet már nem veszik át. Átvétel előtt a felvásárló akkreditált laborban vizsgálja be a mézet. A pollentartalomból még azt is meg tudják állapítani, hogy például az adott akácméz az ország melyik részéből származik. A fajtamézeket a pollenszámolással tudják beazonosítani.

– Az a baj, hogy számos méhlegelőn egymásra települnek a méhészek. Az én 41-42 kaptáramra a környéken megvan a virágmennyiség. Tavasszal a gyümölcsvirágzás adja a hordás javát, bár egyre kevesebb a gyümölcsfa. A permetezés a méhekre is káros. A legnagyobb probléma azonban a méz ára. 1200 forint az akác, 600 a vegyes méz. Az ebből származó bevétel nem fedezi az önköltséget sem, főleg úgy nem, hogy van, amikor a segítségért is fizetni kell. A 600 forintos vegyes méznek minimum ezer forintnak kellene lennie, hogy a költségem meglegyen. Eladáshoz üveget kell venni, annak darabja 300 forint, plusz még a fedeléért is fizetek. Az önköltség tehát magas, és még nem is számoltuk a kaptárak rendben tartását és a méhállomány egészségére költött összeget.

CH