Gerillaakció után hidegháború a Debreceni Törvényszéken

Hivatali visszaélés bűntett és más bűncselekmény miatt indított nyomozást az ügyészség a napokban, miután a Debreceni Törvényszék bírája a még ki sem hirdetett ítéletéről beszélt a büntetőeljárás egyik szereplőjének; a bírót egy titkosan rögzített hangfelvétellel hozták olyan helyzetbe, hogy a fegyelmi eljárást meg sem várva megvált hivatalától.

Az esetről a 24.hu számolt be, a cikk szerint az ominózus beszélgetés K. A. bíró és a büntetőügy egyik vádlottjának védője között zajlott; a hírportál 12 perces hangfelvételről tett említést, amelyből az alábbi leirat került a nyilvánosság elé.

„Én nektek 3 év 6 hónapnál nem akarok többet adni, 4 év volt a koncepció, de én ebben lejjebb tudok menni – mondom – egy fél évvel. Nem ígérem, hogy a tábla egy picit nem fog rajta súlyosbítani. De az sanszos, hogy ha Sz.-nek ugye 5 év 2 hónapot fogok adni, ezt már megbeszéltem az ügyvéddel, akkor Sz. terhére már jogerős is a felfüggesztett…Direkt nem akarom elkülöníteni a vádlottakra, hogy lehessen hivatkozni a belső arányosságra. Tehát próbálok huncutkodni. (…) Ne vegyétek tudomásul, mindenképp fellebbezzétek meg enyhítésre, hátha a tábla még lejjebb viszi a belső arányosság miatt, jó? Erre figyeljetek oda mindenképp! Ha nem fizettek egy fillért sem (a fizetésre utalás az adóhatóság felé fennálló tartozásra vonatkozik – a szerk.), mert tudom, hogy D.-éknek kell, akkor is én tartom a 3 év 6 hónapot, csak akkor szólj vissza, mert akkor úgy fogom bemérni a többieknek is, jó? Meg még most jön a könyvelő, ha ő beismer, akkor lehet, lejjebb veszek 1–2 hónapot.”

Maga a büntetőügy debreceni kötődéssel is rendelkező vagyonvédelmi cégekhez kapcsolódik (bővebben keretes írásunkban), 12 vádlott ellen folyik eljárás sok százmilliós költségvetési csalás és más bűncselekmények vádjával. A cikkből a felvétel készítésének ideje nem derül ki, az viszont igen, hogy október 11-én, amikor a büntetőeljárás a perbeszédekhez érkezett, a védők közül többen kizárási indítvánnyal éltek a bíróval szemben. Tették ezt azután, hogy a tárgyaláson – olvasható a 24.hu cikkében – az egyik ügyvéd lejátszotta a hanganyagot. K. A. a büntetőper folytatását e hónap végére elnapolta, majd október 13-án inkább benyújtotta a lemondását – írják.

Eddig a történet, amely egy sor kérdőjelet hagyott. A Cívishír ezekre próbált válaszokat találni, de mindenekelőtt tisztázzuk: a bíróság tájékoztatása szerint a felvételt valójában nem játszották le a tárgyaláson, csak az az alapján készült leiratra hivatkoztak. Ennek a leiratnak a felolvasása sem történt meg a jegyzőkönyv szerint.

Annyi biztos, hogy „baromságot” csinált

Információink szerint K. A. még harmincéves sem volt, amikor alügyészből főügyészségi katonai ügyésszé nevezte ki Polt Péter legfőbb ügyész 2014-ben. Két évvel később a Debreceni Törvényszéken tűnt fel bírósági titkárként, és már ekkor, 2016-ban megbízták az integritásfelelősi tisztséggel. A fogalomhoz rendelt feladatkör lényege: a törvényszéki elnök közvetlen irányítása alatt részt venni a „korrupciós kockázatok kezelésében”. Kicsit bonyolultabban: a bíróság értékrendjének, működési szabályainak betartatása a bírókkal és az igazságügyi alkalmazottakkal, annak ellenőrzése, adott esetben szankcionáltatása. K. A. „vigyázó tekintetétől” tényleg tarthattak az óvatlanabbak, így előfordult, hogy az interneten „rendetlenkedők megütötték a bokájukat például szélsőséges politikai gondolatok megosztása miatt. A titkárból 2018 elején lett bíró, Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal akkori elnöke a törvényszék katonai tanácsába osztotta be bíróként. Alig pár évvel később tanácselnökké nevezték ki.

K. A.-t egyesek kivételesen felkészült, éles eszű, jóindulatú, segítőkész jogászként festették le, mások nem látták „annyira pengének”. Ennek lehet szerepe annak megítélésében, hogy miért mehetett bele a fentebb olvasható beszélgetésbe.

Abban nem volt vita, hogy a katonai bíró „hatalmas baromságot” csinált, hiszen egy rábízott ügybe ilyen mélységig belemenni a tanácson kívül bárkivel „nemcsak etikátlan, hanem életveszélyes”. Utóbbival a bírói tevékenység feddhetetlenségére kívántak utalni. De akkor miért?

A bírót inkább áldozatnak látó forrásaink szerint K. A. segítőkész karakterének lett az áldozata.

A vele kritikusabbak azonban annak a lehetőségét is felvetik, hogy a bíró a szövevényes bűnügyben – amellyel 2021 óta foglalkozott – esetleg az ítélet indoklásának szerteágazó feladatát szerette volna sajátos módon lerövidíteni (a bírókat más indokolási kötelezettség terheli akkor, ha az ítéletük már első fokon jogerőssé válik, mint ha nem így történik).  

Ami a hivatali visszaélés gyanúját illeti, a nyilvánosságra került szöveg alapján a bíró maga nem jutott jogtalan előnyhöz és senkinek nem okozott jogtalan hátrányt. Ugyanakkor a jogtalan előny ennél a bűncselekménynél másnál is jelentkezhet, ami egyesek szerint felvetheti K. A. felelősségét.

A bíró sem felejt

Bár a hangfelvétellel előrukkoló ügyvéd és társai az egyik zárt internetes közösségben „mossák kezeiket”, mondván nincs közük annak készítéséhez, hihető magyarázattal nem szolgáltak arról, hogy miként került a birtokukba. Ide kapcsolódóan a nyomozó ügyészség feltehetően megvizsgálja majd, hogy törvénysértő-e a hangfelvétel rögzítésének módja és későbbi felhasználása.

Az ügyvédi motiváció forrásaink alapján viszonylag egyértelmű: a büntetőeljárás lassításával az időhúzásra játszhattak, hiszen most nem egyszerűen új bírót, hanem másik bíróságot kell kijelölni az elsőfokú eljárás újrakezdésére.

A Debreceni Törvényszék elnöke ugyanis „az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett hit megőrzése érdekében” október 25-én kezdeményezte az ügyből történő kizárásukat a Debreceni Ítélőtáblánál. Forrásaink egyöntetűen úgy látják, a védői taktika most „nyereséges, de a bíróság sem felejt”, azaz a legvégén szigorúbb ítéletre számítanak.

Az egyik maszatol, a másik elítél

További érdekesség, hogy miként kezeli az esetet a bíróság, miként az ügyvéd közösség, már ha szabad ilyen általánosan fogalmazni.

A Debreceni Törvényszéken kérdésünkre közölték: az ügy teljes körű kivizsgálása érdekében maguk tettek feljelentést a Központi Nyomozó Főügyészségen. Fegyelmi eljárást a bíróval szemben azért nem folytattak, mert K. A. a tisztségéről indoklás nélkül lemondott.

Bíró és ügyvéd között nem megengedett, sőt tiltott olyan jellegű egyeztetés, mint ami a sajtóba kikerült – reagáltak a Cívishír érdeklődésére.

Hozzátették: a büntetőeljárásról szóló törvény az egyezség, valamint az előkészítő ülés jogintézményét ismeri, csak azok keretében történhet egyeztetés. Kíváncsiak voltunk arra is, szükséges-e ilyenkor valamiféle állásfoglalást közzétenniük az ügyvédek részére. Azt válaszolták, a Debreceni Törvényszéknek ez nem feladata, erre semmilyen jogszabály nincs, nem is szükséges. Megjegyezték viszont, hogy információik szerint a Debreceni Ügyvédi Kamara az ügyben belső vizsgálatot indított.

Beszéltünk is Lampé Zoltán kamarai elnökkel, aki elsőre elutasítóan reagált, majd megerősítette az említett vizsgálat tényét. Egyebekben mereven elzárkózott a kérdéseinktől.

Teljesen más fogadtatásban részesült az érdeklődésünk a Magyar Ügyvédi Kamara elnökénél. Havasi Dezső úgy fogalmazott, az említett ügy részleteiről nincs tudomása, és tiszteletben tartják a területi kamarák önállóságát a feltételezett esemény kivizsgálására és a jogi, etikai konzekvenciák levonására. Ugyanakkor általánosságban elítélnek minden jogszabályba, etikai normákba ütköző, az ügyvédi hivatásba vetett közbizalmat romboló ügyvédi magatartást. – Ebből következően elítéljük azt is, ha az ügyvéd hangfelvételt készít az érdekeltek engedélye vagy hozzájárulása nélkül – közölte.

Az bizonyos, hogy az eset nem hagyta érintetlenül a debreceni bíróságokat.

A bírók nagyobb része eddig is vigyázott arra, hogy ne folytasson kifogásolható egyeztetéseket külső szereplőkkel. Arra ugyanakkor kevéssé volt példa, hogy egy-egy tárgyalás során a tanácskozások idejére is inkább elhagyják a tárgyalótermet, hogy még véletlenül se szolgáltassák ki magukat valamilyen asztalon, kabátban hagyott hangrögzítőnek (amikor a bírók tanácskozásra „vonulnak vissza”, mindenki másnak ki kell mennie a helyiségből). A Debreceni Törvényszék egyes tanácsai az eset óta már ezt a gyakorlatot alkalmazzák, ami félreérthetetlen üzenet a fokozott bizalmatlanságról.

Eközben a történtek a debreceni ügyvédeket is megosztják, bár hangsúlyozzák, hiba a történtek túldimenzionálása.

Ilyen esetek ugyanis csak nagyon ritkán fordulnak elő. Akikkel beszéltünk, a vihart kavaró kollégáikat és a bírót egyaránt felelősnek látják. Engem úgy tanítottak, hogy ha elhagyom a tárgyalótermet, az ajtót hagyjam nyitva – utalt az egyikük arra, hogy adott ügyben nincs helye ügyvéd és bíró közötti susmusnak. Természetesen előfordul – folytatta –, hogy általános tanácsot kérek valamelyik bírótól egy-egy szakterületen, de arra mindig vigyázok, hogy ne olyanhoz forduljak, akivel egyébként közös ügyem van.

Olyan, korábban a politika világában is megfordult, az említett költségvetési csalási büntetőperben védőként feltűnő ügyvéd is akad persze, aki szerint a cél, vagyis a vádlott érdeke szentesítette az eszközt.

„Senki nem akart »kicsinálni« senkit sem, főként nem lemondatni senkit sem. Az ügyben két védő kolléga bátran kiállt a szakmai véleménye mellett, amelyet egy objektív bizonyíték – amelyet nem az ügyben eljáró ügyvédek rögzítettek – alátámasztott. Minden eljárás alá vontnak az kívánom, hogy legyenek ilyen bátor, elkötelezett védői. Még egy gondolat. Akkor fog a munkánk a megfelelő polcra emelkedni, amikor végre nemcsak az ügyvédekkel, hanem az ügyészekkel is hidegháborúznak majd a bírák.”

Ratalics László