Faraktár utcai felüljáró: lezárt lépcsők, csüngő betondarabok

A Faraktár utcai felüljáró lépcsői ma már szemmel láthatóan az idő és az időjárás áldozatai, és egyre kevésbé tűnnek alkalmasnak a biztonságos közlekedésre. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal oldalában húzódó két lépcsőt nem véletlenül zárták le a napokban: az aljuknál betontörmelék halmozódik, mintha a szerkezet darabról darabra adná fel a harcot a folyamatos terheléssel szemben. A lépcsőfokok töredezettek, hiányosak, több helyen kilátszik a rozsdától szétmart vasszerkezet.

A még használható két lépcső sem ad okot a megnyugvásra. A fokok szélein málló beton pereg, egy helyen pedig akkora lyuk tátong, ami kis híján elnyelne egy totyogóst. A korlátok rozsdásodnak, a betonlemezek több helyen megrepedtek. A szerkezet teljesen elhanyagolt, konkrétan veszélyesnek látszik.

Miközben az autósok a kátyúk és a csúcsforgalmi dugók miatt bosszankodnak a felüljárón, alatta a gyalogosok a fejük fölött lógó betondarabok és a bizonytalan lépcsőfokok miatt érzik magukat kiszolgáltatottnak. Február 18-i sétánk alkalmával egy pár azt mondta, csoda, hogy itt még nem szenvedtek nagyobb baleseteket a gyalogosok, legalábbis ők nem hallottak róla. A rozsdás elemek, a töredezett lépcsők, a csüngő betonelemek már fel sem tűnnek nekik, de a töltésnél lévő hajléktalanok sok bosszúságot okoznak. – Gyalog járunk munkába, naponta kétszer is a felüljáró alatt jövünk el. Legtöbbször együtt, de olykor külön-külön is. A hajléktalanok részegen többször kötözködtek már velem, látható, milyen szemetesek, és a kis- és nagydolgukat is a környéken végzik el – mondta Anita.

Egy kétgyermekes anyuka, Eszter pedig azt mondta, csak úgy mer a gyerekekkel lejönni a lépcsőn, ha szorítja a kezüket. – Nem sietünk. Minden lépést alaposan megfontolunk. Remek ötlet volt a másik két lépcső lezárása, mi már egy ideje nem mertük használni azokat. Szemmel láthatóan gyorsan romlott az állapota. Remélem, hamarosan rendbe teszik legalább a lépcsőket, hogy normálisan közlekedhessünk.

Április végéig marad a lezárás

A fenntartó Magyar Közút Nonprofit Zrt. a Cívishír kérdéseire azt írta, a januárban és februárban tapasztalt hosszantartó, rendkívüli hideg téli időjárás megkövetelte az úthálózat fokozott sózását, beleértve Faraktár felüljárót is. A hídszerkezethez tartozó gyalogos lépcsők lépcsőfokai, amelyek ki voltak téve az intenzív sózásnak és a napi többszöri fagyási-olvadási ciklusnak, annyira leromlottak, hogy a használatuk balesetveszélyessé vált.

– A lépcső részleges felújítására a szükséges intézkedéseket megtettük: a cserére szoruló lépcsőfokokat várhatóan 2026. április 30-ig munkatársaink kicserélik. A kisebb mértékű javításokra szoruló lépcsőfokokat és a töredezett járdaszakaszokat 2026 első félévében javítjuk – írták. Hozzátették, a Faraktár utcai vasúti felüljáró jóváhagyott felújítási tervvel rendelkezik, amely a műszakilag szükséges beavatkozásokat tartalmazza.

Mint ismert, 2018 nyarán a Magyar Közút Zrt. 31 magyarországi híd felújítását jelentette be, ebben a listában szerepelt a debreceni Faraktár utcai felüljáró is. Akkor úgy tervezték, egy évvel később hozzákezdenek a régen várt korszerűsítéshez, már amennyiben lesz rá forrás. Sajnos nem így alakult. A felüljárót két év alatt építették meg, 1980-ban adták át, azóta nem esett át jelentősebb felújításon, és úgy tűnik, egy ideig még nem is fog.

Az ötödik ötéves terv legnagyobb megyei közúti beruházása

A mai Faraktár utcai felüljáró, korabeli nevén az Április 4. úti felüljáró építése Debrecen legnagyobb közlekedési beruházása volt a hetvenes évek végén. A fejlesztést egy régóta fennálló, súlyos közlekedési probléma indokolta: a 48-as főút szintben keresztezte a Budapest–Debrecen–Záhony kettős vágányú, villamosított vasútvonalat. A kereszteződésen naponta közel 7000 jármű – köztük 362 autóbuszjárat – haladt át, miközben a vasúti forgalom elérte a napi 143 vonatot. A gyakori sorompózárások torlódásokat, késéseket és balesetveszélyt okoztak, különösen a keleti iparvidékre igyekvő dolgozók számára.

A beruházás 1978 tavaszán indult a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Debreceni Közúti Igazgatóságának megrendelésére, a lebonyolítást a Közúti Beruházó Vállalat végezte, a generálkivitelező pedig a Debreceni Közúti Építő Vállalat volt. A terveket az UVATERV készítette Keményi György vezető tervező irányításával. Az építkezés az ötödik ötéves terv legnagyobb hajdú-bihari közúti beruházásának számított.

A majdani felüljárót és annak környezetét maketten mutatták be a Centrum Áruház kirakatában a város lakóinak.

A felüljáró teljes hossza 490 méter lett, ebből a vasút felett lábakon álló szerkezet 260 méter hosszú. A tíznyílású, 18 méter széles műtárgyat tíz oszlopsor tartja, az oszlopok közötti távolság 26 méter. A felüljáró kétszer két forgalmi sávval és mindkét oldalon két-két méter széles gyalogjárdával épült meg. A szerkezet korszerű technológiával, szinte teljes egészében előre gyártott vasbeton elemekből készült. Összesen 220 darab, 25–27 méter hosszú előfeszített gerendát emeltek a helyére, amelyek darabonként 14 tonnát nyomtak. A beemeléshez 14 és 100 tonnás darukat alkalmaztak, a vasút feletti legkritikusabb munkafázisok idején pedig ideiglenesen kikapcsolták a felsővezetéket, a vonatokat dízelmozdonyok vontatták. A kedvező talajviszonyok miatt cölöpalapozásra nem volt szükség.

Az építkezés jelentős földmunkával járt: mintegy 40 ezer köbméter földet mozgattak meg. A kivitelezés során közel 9000 köbméter betont, 6000 köbméter kavicsot és 2500 tonna cementet használtak fel, az útszakasz burkolásához pedig mintegy 15 ezer tonna aszfaltot terítettek le. A csúcsidőszakban közel száz ember dolgozott a helyszínen. A hídszerkezet 1979 szeptemberére elkészült, az utolsó simításokat – pályalemez-betonozás, szigetelés, korlátok, járdák, burkolatok – 1980 nyaráig végezték el.

A felüljáró nem önmagában valósult meg, hanem egy átfogó útrekonstrukció részeként.

A beruházás keretében két kilométer hosszúságban négysávosra bővítették a 48-as főút városi szakaszát, teljes csatornázást és közműkiváltást végeztek, korszerű közvilágítást építettek ki, valamint új forgalmi rendet alakítottak ki a 4-es, 47-es és 48-as utak csomópontjánál. A lakóterületek kapcsolatának biztosítására szervizút is épült, a felüljáró alatt pedig autóparkolót alakítottak ki, a városközpont felőli oldalon 75 férőhellyel. Előre gyártott elemekből készültek a gyalogos feljárók is.

A költségek az építkezés előrehaladtával módosultak. Magának a felüljárónak az értéke mintegy 80 millió forint volt, míg a teljes, útszakasszal és kapcsolódó létesítményekkel együtt számított beruházás végül 136–145 millió forint nagyságrendben valósult meg (a korabeli sajtó cikkeiben más-más számokat lehet olvasni – a szerk.). Az átadáskor 136 milliót említettek, és érdekességként korábban azt is leírták, hogy a 220 gerenda összeszerelése, „felkapcsolása” 35 millió forintot „emésztett fel”. A projektet egyébként a tervezett költségkereten belül fejezték be.

Az eredeti határidő 1980. október 31. volt, ám a kivitelezők – a szocialista brigádok vállalásainak is köszönhetően – 34 nappal korábban, 1980. szeptember 27-én ünnepélyesen átadták a forgalomnak a korszerűsített útszakaszt és a felüljárót.

Az átadáson jelen volt Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter is. A korabeli tudósítások szerint a felüljáró Kápolnásnyék után az ország második ilyen szerkezetű műtárgya volt.

Az Április 4. úti felüljáró nemcsak egy vasút fölé emelt szerkezet volt, hanem egy korszak városépítési szemléletének jelképe: előregyártott elemekből, nagyüzemi technológiával, országos szakmai figyelem mellett, határidő előtt megvalósított beruházás, amely alapjaiban javította Debrecen keleti városrészeinek közlekedését, és máig meghatározó eleme a város úthálózatának.

Fogarasi Renáta