Erőss Zsolt karmáját elemezték Debrecenben
Erőss Zsoltot választás elég állítottak az orvosok: lesz lába, de nem fog tudni vele hegyet mászni, vagy pedig műlába lesz, de megpróbálhatja; ő az utóbbit választotta, és nem adta fel ezt a szenvedélyét. Kövesi Péter spirituális tanító a debreceni Életreform Esték előadásán kifejtette, hogy a materialisták világában számtalan dologgal meg lehet magyarázni a balesetet. Fizikai síkon mozogva fizikai okokra hivatkoznak: nem volt elég vizük, a 24 órás folyamatos mászás kimerítette őket, és eközben még rájuk is esteledett, több serpa kellett volna... és így tovább. Fizikai síkon a magyarázat megáll a fizikai okoknál. Azonban Erőss karmájában fellelhető, milyen módon volt belekódolva, hogy adottak legyenek azok a körülmények, amelyek lehetővé tették sorsa betöltését, ebben az esetben a halált. A hegymászó baleset megosztja az embereket: az egyik tábor szerint felvetődnek olyan kérdések, miszerint mi a felelőssége egy kétgyerekes, családos apának, a másik tábor szerint azonban mindenképpen pozitív, hogy a fizikai korlátok ellenére elérte, amit akart. Az igazság valahol félúton van. Meddig mehetünk el? Hol vannak a határaink?
Régen a legtöbb embernek eszébe sem jutott volna, hogy csak úgy, hobbiból hegyet másszon, kivéve, ha a mászás a munkája velejárója volt, de itt mások voltak az okok. A kedvtelésből történő hegymászás először a 18. században jelent meg a köztudatban, azóta pedig egy költségigényes, extrém, de mindenképpen népszerű szórakozássá, szenvedéllyé nőtte ki magát. Itt a cél már a csúcsok meghódítása volt, és az egóról szólt. Kövesi Péter itt Neil Armstrongot idézte, miszerint: Ami kis lépés az embernek, az nagy lépés az emberiségnek. De vajon mekkora lépés az, hogy megmásszunk a legmagasabb hegycsúcsokat? Mivel járul hozzá az emberek fejlődéséhez? Mit ad a sportnak, tudománynak?
Ha a hegy nem enged fel
Hegymászás közben számtalan nehézség adódik: iyen például a hideg vagy az oxigénhiány. Több ezer méteres magaslatokban az oxigén a felére is csökkenhet, ami megviseli a testet. Ez számos negatív következménnyel járhat, úgy mint hallucináció, ödéma, fagyási sérülések, lassú regenerálódás. A materialisták körében gyakran elhangzó mondat: Az ember legyőzi a természetet, sőt, át is alakítja azt. Ez azonban nem igaz – fejtette ki Kövesi, elég csak a globális felmelegedésre, világméretű szennyezésre, teljes fajok kipusztulására vagy a génmanipulációra gondolni. Nem legyőzzük a természetet, hanem tönkretesszük. Ehelyett a természettel való együttélésre kellene törekedni. Példaként lehet említeni a himalájai embereket, akik olyannyira tisztelik a természetet, hogy a hegyekre fel sem másznak. Azt gondolják, a hegynek szelleme van, és ha egy serpa azt mondja a turistáknak, hogy most nem szabad felmenni, mert a hegy nem enged fel, de ennek ellenére mégis felmennek, általában végzetes dolgok történnek. Képzettségük ellenére azonban a nyugati világban nem becsülik eléggé a serpákat. Mert mi keresnivalója van olyan helyen az embernek, amit a természet nem a számára alkotott?
Kihívta maga ellen a sorsot
Az ember karmikus felelőssége megjelenik az ember életében. Ha nem azt a feladatot végzi, melyet a sors kirendelt neki, az élet erre jelzések formájában rá is mutat. Erőss Zsolt számára komoly jelzés volt, hogy előtte már öt társa meghalt, közöttük legjobb barátaival. Azonban jelzést már ennél hamarabb is kapott, mégpedig a baleset formájában. Jelzést, hogy mással (például családdal, gyerekekkel) többet foglalkozzon. Ő azonban bizonyítani akart, mégpedig magának. A legtöbb asztrológus, ha Zsolt elment volna hozzá, azt mondta volna, hogy máshová kell összpontosítania a figyelmét. Ismét felvetődik egy kérdés, miszerint ott kell bizonyítania, vagy van más terület is, ahol bebizonyíthatja, hogy teljes értékű ember? Erőss Zsoltnak a sors mutatta meg, hogy mást kellett volna választania. Jelzések is voltak, sokak szerint elköszönéséből is érezni lehetett, sejti, mi vár rá, de ő kihívta maga ellen a sorsot. Egy indiai guru egy demonstráció alkalmával kipróbálta, hogy az asztrológiailag legkedvezőtlenebb időpontban elérhetjük-e, amire vágyunk? El, de lényegesen több munkával, erőfeszítéssel és fáradsággal. Ha történik olyan dolog az életünkben, ami azt jelzi, hogy váltanunk kell, érdemes elgondolkoznunk azon, van-e értelme a folytatásnak. Ennek ellenére, ha valaki arra jut, hogy van értelme az álmának, de adja fel, tegyen meg érte mindent.
Farkas Anett
