Elhunyt Károlyi Ákos, a kiváló debreceni sportoló

Felfoghatatlan. Életének 40. évében, fájdalmasan fiatalon, gyógyíthatatlan betegség következtében elhunyt Károlyi Ákos örökös magyar bajnok tollaslabdázó, a Debreceni Kinizsi, a Hajdú Gabona-DTC és a Multi Alarm Pécs kiváló sportolója és edzője.
Aki ismerte, szerette. Nyílt tekintetű, értelmes, figyelmes, a másik dolgaira őszintén kíváncsi ember volt, olyan magyar, akiből manapság igen kevés akad. Szálfatermetű legény volt, széles vállakkal, férfias tartással. Imádta a sportot, imádta a tollaslabdát, imádta a történelmet, játékosként, edzőként, tanárként ölelést érdemelt mindenkitől, mert a lelke még a testénél is fittebb volt: azon kevesek közé tartozott, akit a romlottság meg sem tudott érinteni. Károlyi Ákos egészségesen élt ebben a velejéig ernyedt, gonosz és buta világban, ám ő türelmes volt azokkal is, akik emberségben még a térdéig sem értek. Ám hozzá mégsem voltak türelmesek az égiek, nem hagyták élni: évek óta rákkal küzdött. Küzdött, nem is akárhogy, úgy, mint a pályán fénykorában, amikor tucatszám nyerte a magyar bajnokságokat, amikor sorra nyerte a meccseket a nemzetközi versenyeken is. Küzdött, akart, kemény volt, de nem kapott kegyelmet. Pont ő nem kapott, a legkiválóbbak közül való.
Aki ismerte, szerette. Debrecenben, Pécsett, bárhol az országban. Szerette a családja, a barátai, a klubtársai, a diákjai, és szerették azok a tanítványai, akikkel edzőként egyre jobb eredményeket ért el az elmúlt években. De immár nincs a szerető fiú, nincs a kiváló barát, nincs a megbízható csapattárs, nincs a történelem viharait ismerő tanár, nincs a szépreményű tréner. Csak a mélyütés van, a kérlelhetetlen gyászhír. Károlyi Ákos néhány hónap múlva lett volna 40 éves. Nem érhette meg azt a kort, amit a férfiak oly büszkén szoktak ünnepelni. Mi, akiknek megadta a sors, hogy találkozhattunk vele, köszöntés helyett gyászolunk, de mindig is büszkék leszünk arra, hogy ismertük.
Ákos, gondolni fogunk rád, amíg élünk, és mesélni fogunk rólad, hogy 40 év múlva se felejtsenek el. Ég veled.

















