Dr. Fekete István: A meddőség ügyét a nők viszik a vállukon

Bár Hajdú-Biharban egyre több baba születik, a statisztikai adatok szerint a gyermekáldásért harcoló párok száma évek óta drasztikusan emelkedik: ma Magyarországon hozzávetőlegesen minden ötödik, azaz 150 ezer pár érintett, ami egyszerre megdöbbentő és riasztó szám, főként annak tükrében, hogy az orvostudomány ragyogó ütemben fejlődik. A miértekre kerestük a válaszokat Dr. Fekete István szülész-nőgyógyásszal, endokrinológus szakorvossal, aki a meddőség avatott szakértője.

A nemzőképességnél orvosilag figyelembe vehető, hogy stresszes és felgyorsult a világ?
Egyértelműen, és a jelenleg valóban közel 20 százalék körüli meddő párok száma még inkább emelkedni fog. A tendencia környezeti ártalmak, civilizációs betegségek rovására írható, amik között az életmódbeli nehézségek, az étrendi problémák és a hormonális tényezők ugyanúgy megtalálhatók – utóbbi a környezetszennyezéssel is összefüggésbe hozható. A technika adott, ki van találva, hogyan segítsünk, de egyre több meddőségi ok kerül felszínre.

A meddőség hátterében 40 százalékban női, 40 százalékban férfi, 20 százalékban közös okok állnak. Mégis: mintha a női test lenne a bonyolultabb szerkezet.
Ez azért tűnik így, mert a meddőség ügyét javarészt a nők viszik a vállukon, holott a férfiakkal legalább annyi probléma van. A rendelőben mindez érzékletesen lecsapódik: a laikus társadalom a teherbe esni nem tudás problémájával azonnal nőgyógyászhoz fordul – ha fordul –, holott minden második esetben a férfiakat vizsgáló urológushoz-andrológushoz kellene menni először. Ezt az ügyet a nők irányítják, ők tartják a kezükben; ha ez számukra fontos, mindent megtesznek azért, hogy gyerekük lehessen.

Önnyugtató babona, hogy el kell engedni a görcsöket, akkor majd jön a gyerek, vagy valóság? Tényleg agyban dől el a fogantatás?
Tíz százalékban a lelki okok tehetők felelőssé a sikertelenségért. Napi szinten szembesülünk vele, hogy eljön a pár, kiönti a szívét, majd miután megbeszéltük a stratégiát, hogy milyen vizsgálatokkal látunk neki a kezelésnek, a következő találkozások egyikén már terhességet állapítunk meg úgy, hogy semmit nem csináltunk, csak megbeszéltük, hogy mit kellene. A pároknak olykor csak révbe kell érnie a szándékot illetően.

Megállja a helyét, hogy az első baba nehezen jön, aztán a másik már sokkal könnyebben érkezik?
Abszolút! Sőt arra is van példa, hogy az első gyermek csak lombikban tud megfoganni, aztán a testvére már természetes módon, spontán.

Hány olyan gyermek világra jöttét segítette elő, akiket még a szokásosnál jobban is vártak?
Többször elhatároztam, hogy statisztikát fogok róla vezetni, de végül sosem került rá sor. Húsz éve vagyok a szakmában, és nagy öröm, hogy a kezdetektől dolgozhatok azon, hogy aki valóban akar, az szülővé válhasson. Szerencse, hogy ebben a témában segítőkre találtam az orvoskollégák körében, ami által azt mondhatom, Debrecenbe nagyon jó helyre jön, aki gyermeket szeretne.

Mikor kell/lehet kimondani, hogy nincs értelme tovább próbálkozni?
A bizonytalanságnál bármi jobb. Noha ezek a párok kivétel nélkül nagyon jó szülők lennének, amikor több év eltelik, kilátástalan az andrológia, vagy súlyos betegségen, műtétek sokaságán, netán kemoterápiás kezelésen van valaki túl, akkor ki kell mondani – mi legalábbis kimondjuk –, hogy az örökbefogadást fontolóra kell venni, be kell jelentkezni egy alapítványhoz, el kell végezni a tanfolyamot. Segítő jelleggel orvosként jelezni kell, ha ez az egyetlen megoldás.

Találkozott csodákkal? Amikor orvosi szempontból nem lehetett gyerek, aztán mégis lett? Előfordulnak olyan esetek, amikor az orvos is lemond a teherbeesésről – főleg akkor, ha meg vagyunk győződve arról, hogy nőgyógyászati probléma áll fenn. Például nem működik a petefészek, a petevezeték egy oldalon is csak alig, vagy súlyos műtéten esett át a paciens; ilyenkor már az örökbe fogadás is szóba kerül, aztán váratlanul érkezik a terhesség. Akár tíz év, 6-7 lombikbeültetés után. Ezt a szó szoros értelmében csodának lehet nevezni.

Nincs az a pénz, amit nem ér meg egy gyerek, de ne hallgassuk el: súlyos költségei vannak egy meddőségi kezelésnek, a lombikprogramoknak.
Másfél-kétmilliós összegről beszélhetünk. Mint ismert, a társadalombiztosítás az első öt beültetést támogatja, a továbbiak magánfinanszírozottak. Viszont az első beültetéstől kezdve a páciensnek magának kell megvásárolnia a támogató gyógyszereket, fizetnie kell a konzultációkat, a hormonvizsgálatokat. De ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen nem jut el minden érintett a lombikig, vannak kisebb, rendelőben végezhető beavatkozások is, vagy például a célzott házaséletre való biztatás és annak „menedzselése” vitaminokkal, gyógyszerekkel, ami szintén több tízezer forintra rúg egy hónapban. Meg vagyok győződve róla, hogy ezek a párok alapvetően erre keresnek.

Létezik, hogy nem illik össze egy pár, azért nem születik közös gyerekük?
Funkcionális értelemben igen. Előfordul az immunológiai összeférhetetlenség, azaz hogy a hímivarsejteket például elpusztítja a nő testváladéka – létezik ilyen kórkép, vannak kifejezetten erre irányuló vizsgálatok. Azt viszont nem biztos, hogy érdemes továbbgondolni, hogy ha immunológiai értelemben nem illünk össze, akkor lelkileg sem… Ez egyszerű élettan.

Egy ideális világban úgy képzeli az ember, hogy a meddőségi specialista mellett pszichológus, családsegítő, esetleg dietetikus is segíti a párt. Megérhet erre a hazai egészségügy?
Több helyen van példa rá: Budapesten bizonyos intézmények komplex lelki támogatást nyújtanak a meddőségi kezeléshez. Ha nincs is egységbe szervezve, de Debrecenben is vannak segítőink, például pszichológus, akihez a hölgyeket irányítjuk. Néha ugyanis „csak” beszélgetni kell, hiszen nem lelki kórképről van szó, hanem lelki gátlásról. Gyakran bebizonyosodik, hogy az anyává válni akaró nőnek testi problémája nincs, de érződik a személyiségén, hogy tele van görcsökkel, azaz lelki tényező van a háttérben, ami hátráltat(hat)ja a teherbeesést.

Bereczki-Csák Helga