Biztos, ami biztos?
Két kezemen sem tudnám megszámolni, hány esetben fordult elő, hogy az elsőfokú ítéletet az ellenkezőjére változtatta a másodfokú bíróság. Többnyire gazdasági ügyekben, amikor a jogszabályokat úgy lehet értelmezni, ahány oldalról nézzük. Más az, amikor egy büntetőügyben a rendőrség elszerencsétlenkedi a nyomozást, és onnantól kezdve az ügyészség csak izzad, hogy miként vigye az ügyet a döntéshozók elé. (Lásd a Balla Irma gyilkosság, vagy évekkel korábban az etióp orvostanhallgató lány meggyilkolása.)
Most más történetről van szó. Két roma gyereknek nem tetszett, jobban mondva az őket képviselő Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítványnak, hogy „sajátos nevelési igényűnek” minősítette őket a nyíregyházi pedagógiai szakértői intézet. És ezért speciális iskolában kellett tanulniuk. Az elsőfokú bíróság helyt adott az alapítványnak, amely azt állította, hogy csak etnikai származásuk miatt született a hátrányos szakvélemény. (Más kérdés, hogy a speciális képzés csak a javukat, a felzárkóztatásukat, fejlődésüket szolgálná.)
Azután átkerült az ügy másodfokra, a Debreceni Ítélőtáblára, ahol is egy újabb szakértői vélemény mégiscsak azt mutatta ki, hogy az egyik ifjú enyhén értelmi fogyatékos, a másik speciális nevelési igényű. Vagyis a nyíregyházi pedagógiai szakértői intézet helyesen járt el. Mégis fizetniük kell kártérítésként 2 millió forintot a pedagógiai intézetnek.
Na most akkor mi az igazságszolgáltatás és mi a jogszolgáltatás? Mire lehet számítani, ha dr. Kotász elkésik az ítélet-végrehajtásról? Az alapítvány szerint a fiatalokat származásuk miatt érte a hátrány. És az elsőfokú ítélet során figyelembe vett szakértői vélemény nem a származásuk miatt született? Vagy ha lenne még egy menet, az megint az alapítványnak adna igazat? Ahány szakértő, annyi vélemény? Hol van itt a jogbiztonság?
Vajon, ha az első fokú határozat a fiatalok ellen szól, majd a második menet mellettük, akkor is végre kell hajtani az első ítéletet késedelmes fellebbezés esetén.
Szó se róla, nem sajnálom tőlük a pénzt. Az intézetet sajnálom, mert gyanítom, hogy azt a kétmillió forintot tudnák másra is fordítani. De nem is ez a lényeg. Hanem, hogy a jogba, a jogszolgáltatásba vetett bizalom kopik minden egyes ilyen üggyel. A jogbiztonság helyét egyre inkább a jogbizonytalanság veszi át. Mint a mai Magyarországon oly sok területen, ami biztos, az a bizonytalanság. Ez pedig biztos.
Barna Attila
barna.attila@civishir.hu
