Biharkeresztes szívében táncol a múlt és a jelen

A hagyományőrzésnek különös íze van, ha azt nemcsak a színpadon, hanem a mindennapokban is megélik az emberek. Biharkeresztesen a Szarkaláb Hagyományőrző Néptánc Egyesület tagjai pontosan ezt teszik: közösséget építenek, generációkat kötnek össze, és évek óta életben tartják a magyar néptánc szépségeit.
Az egyesület vezetője, Bagdiné Gulyás Vera szerint a történetük jóval korábbra nyúlik vissza, mint 2016, amikor hivatalosan is bejegyezték a szervezetet.
– Közülünk legtöbben az ártándi Tamota néptánccsoportban táncoltunk korábban, majd 2007-től működtünk asszony-tánccsoportként. Eleinte csak lányok, asszonyok táncoltak, mert a férfiakat nehezebb volt bevonni. Később csatlakoztak hozzánk a fiúk is, onnantól kezdve komolyabb szakmai munkát végeztünk – idézi fel.
Az áttörést 2012-ben az általuk akkor Biharkeresztesen újjáélesztett hagyomány, a szüreti felvonulás és mulatság hozta. A kezdetben szűkös anyagi lehetőségekkel működő csoport minden energiáját beletette az eseménybe, amely azóta is meghatározó rendezvénye a városnak. Ez adta az ötletet arra is, hogy egyesületet alapítsanak, amely hosszú távon biztosítja a közös munka kereteit.
A Szarkaláb elnevezés nem véletlen: a választás egyszerre utal a virág szimbolikájára, a táncos lábakra, de még az életkorral járó, a szem körül kialakuló ráncokra is. – Van benne humor és önirónia is, de leginkább azt fejezi ki, hogy ez a közösség minden korosztályt képes befogadni – mondja a vezető.
A próbák heti rendszerességgel zajlanak, csütörtökönként három órán át, nagyobb fellépések előtt pedig hétvégi, intenzív felkészülésekkel toldják meg. A szakmai munkát Forgács Zsombor, a Nagyváradi Szigligeti Színház egykori táncosa irányítja, aki a „veterán” csapatot is friss lendülettel vezeti.
Fellépéseik elsősorban a térséghez kötődnek: a környező falvak, Debrecen és Nagyvárad közönsége is gyakran láthatja őket. Különleges élmény volt számukra a nagyváradi Szigligeti Színház színpadán, illetve a nagyerdei szabadtéri színpadon táncolni. – A színházi reflektorok fényében a közönség elé lépni felemelő érzés. Olyan pillanat, amit sosem felejtünk el – emlékezik vissza Bagdiné Gulyás Vera.
A néptáncegyüttes repertoárja változatos: minden évben új táncanyagot tanulnak, amit a szüreti mulatságon mutatnak be először. Nem kizárólag a biharkeresztesi hagyományokra támaszkodnak, hiszen ezek kevésbé dokumentáltak, inkább a környező települések és a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait dolgozzák fel.
A viseletek beszerzése és elkészítése külön fejezet az életükben. A ruhák varrására pályázatokból próbálnak fedezetet találni, de ha nincs elég pénz, saját maguk szabják-varrják a kosztümöket. Három tag is jártas a varrásban, így a Szarkaláb viseletei valóban egyediek, személyre szabottak. A legnagyobb kihívást az erdélyi szőttesek jelentik, amelyek anyagát ma már nehéz és drága beszerezni.
Az utánpótlás kérdése folyamatosan napirenden van. A fiatalok nyaranta szívesen csatlakoznak, de az iskolaév alatt sokan kollégiumban vannak, így ritkábban tudnak próbákra járni.
– Mi már érezzük az idő múlását, fáj itt-ott, de amíg bírjuk, csináljuk. Nem csak tánccsoport vagyunk, hanem tánccsalád: együtt járunk kirándulni, főzünk, disznóvágást tartunk. Ez tart minket igazán össze – fogalmaz Bagdiné Gulyás Vera.
A Szarkaláb tagjai hisznek abban, hogy a közösség ereje, a hagyományok tisztelete és az együtt töltött idő képes áthidalni a generációs szakadékokat. Biharkeresztesen pedig jó ideje bebizonyítják, hogy a néptánc nemcsak múltidézés, hanem élő, lüktető örömforrás is.


















