Bárándon már működik, máshol csak ígéretek vannak

Az ipari parkok létesítéséről manapság sok szó esik, de kevesebb betont kevernek, mint ahány tervet rajzolnak. Hajdú-Bihar déli és nyugati részén lévő választókörzetének munkahelyteremtő beruházásairól kérdeztük Bodó Sándort, aki a térség országgyűlési képviselőjeként karakteres véleményt fogalmazott meg.

– Az ipari parkok fejlesztése nehézkesen halad – mondta a Cívishírnek Bodó Sándor. – Az a baj, hogy sok önkormányzat pusztán sík területben gondolkodik. Elkerítik, bevezetik a vizet, a gázt és az áramot, táblát tesznek ki, aztán várják a csodát. Csakhogy egy vállalkozónak nem csupán egy terület kell, hanem tető, négy fal, ipari áram, és lehetőleg jó úttal megközelíthetően – tette hozzá.

Báránd példája szerinte követendő. Ott ugyanis nemcsak telkek vannak, hanem felépítmények is. Olyan csarnokok, amelyekbe egy kisebb üzem, raktár vagy műhely azonnal beköltözhet. – Bárándra jönnek is a vállalkozók, nem véletlenül. Ahol van épület, ott van érdeklődés – húzta alá a képviselő, aki arra buzdítja az önkormányzatokat, gondolkodjanak bátrabban. – Ha már ipari parkot alakítanak ki, legyen rajta legalább egy 150-160 négyzetméteres felépítmény. Lehet, hogy nem olcsó, de a későbbi bérleti díjakból visszajön az ára.

Csakhogy nem csak a falak hiányoznak. A technikai háttér is gyakran kívánnivalót hagy maga után. – Az önkormányzatok elviszik a területre a közműveket, de ez sokszor nem elég. A betelepülő cégek sokkal nagyobb energiaigénnyel számolnak, főként ha a későbbi bővítéseket is beleszámítják. És hát a földgáz? A cégek már nem nagyon kérnek belőle. Kockázatosnak tartják. Elektromos áram kellene – akár napelempark, akár hőszivattyú – vetette fel az alternatív megoldásokat Bodó Sándor.

A politikus szerint az önkormányzatokat nem lehet hibáztatni, ők a maguk módján próbálnak helytállni. De míg egy orvosi rendelő felújítását már sokszor végigcsinálták, ipari parkot kevesen hoztak létre. Itt más a dinamika, más a ritmus, és mások az igények is. Emiatt csúszhatnak a kivitelezések, holott a források már rendelkezésre állnak – mutatott rá.

És akkor még ott van a harmadik szereplő: a piac. Ami – és itt jött a legnagyobb sóhaj – nem mindig szólal meg időben. – Amikor készültek az ipari parkok tervei, a vállalkozóknak elég volt egy szándéknyilatkozatot adni, hogy ők majd egyszer használják a területet. Adtak is sokan. Ám nem volt mögötte valódi üzleti modell. Nem volt kidolgozva, hogyan és milyen ütemben lehetne betelepíteni a cégeket – vázolta a problémát.

A gazdaság fejlesztése tehát nemcsak pénz és akarat kérdése, hanem józanságé és előrelátásé is. Ipari parkot papíron könnyű építeni, de a valóságban a falak és a kilowattok döntik el, lesz-e munkahely vagy marad minden úgy, ahogy addig volt.

CH