„Magyarország szégyenei vagyunk”

A sértett képviselőjének jó másfél órás beszéde igencsak kemény volt, indulatoktól sem volt mentes. Kritikával illette a védőket, többek között azért, mert a bűncselekmények minősítését vitatták. Igencsak indokoltnak tartotta a csütörtökön beterjesztett bizonyítási indítványok elutasítását, amelyeket a védelem kezdeményezett. Szerinte ezzel is csak az időt akarták húzni. Kiemelte, hogy a másodrendű vádlott (az elsodort kislány édesapja) azt mondta a telefonba, amikor rendőrt hívott: az áldozat „… kicsit el lett nadrágolva”.

Mennyit ér a lincselés?

Elképesztőnek és felháborítónak tartja, hogy ugyanez a vádlott beperelte 100 millió forintra az elsőfokon eljáró bírót és ügyészt, mert azok vele összefüggésben a „lincselés” szót használták. Erre reagálva kérdezte korábban az áldozat egyik lánya: „Ha ez a szó 100 milliót ért, akkor menyit ér édesapám élete?” És feltette a nyilván csak prózai kérdést: „Ha nyolc védett tanú kell ebben az ügyben, milyen szinten félhetnek ott az emberek?”

Majd elmondta, a család büntetésigénye egybeesik az állam büntetésigényével. Azt mondta, idősebb H. Dezső azzal a kiabálásával, hogy „Ha kell, száz magyart megölök!”, megfenyegette azokat, akik láttak valamit, hogy ők is így járhatnak. Utalt arra, hogy a másodfokú vádlott a börtönszabályokat még ennyi év után sem tartja be.
Majd hozzátette: „senkitől nem vagyunk hajlandóak félni, és példát kell statuálni.” Azt mondta, nincs külön cigány és magyar büntető törvénykönyv, csak egy van, de azt mindenkinek be kellene tartania.

Ezután a védők reagáltak, több olyan körülményre is felhívták a figyelmet, amelyek védenceik mellett szólnak. Az egyikük felvetette, hogy vizsgálni kellene a tömegpszichózis hatását is.
A hetedrendű vádlott védője felvetette a kérdést (amelyre persze nem várt választ): vélhetően ide fog kerülni a roma sorozatgyilkosok ügye is, akkor vajon abban az ügyben milyen ítélet fog születni?

Az utolsó szó…

Az utolsó szó jogán két vádlott, a negyed-és hatodrendű Sz. Gergő és F. György nem élt ezzel a joggal, a többiek sorra megszólaltak. Az elsőrendű vádlott, ifjabb H. Dezső tagadja, hogy megerőszakolással fenyegette volna a gyerekeket. Amikor a családjához ért, sírva fakadt. Azt mondja, nagyon megbánta, amit tett, és rengeteget gondolkodott. Állítja, nem az anyja kiabálta azt, hogy öld meg a magyart. Szerinte nincs itt mindenki, aki részt vett az emberölésben. „Megérdemlem a büntetésemet.”
A másodrendű idősebb H. Dezső nagyon szégyelli magát, és megbánta. „Az ügyész úr olyan ítéletet kíván adni, ami egyenlő a halállal.”
Az édesanya, az ötödrendű vádlott, azt mondta, ami mellettük szól, azt nem vették figyelembe. Nem ő volt a felbujtó.

Részvét és bocsánat

A hetedrendű vádlott J.Gusztáv szavai: „bocsánatot szeretnék kérni, szégyellem magam, hogy belekeveredtem. Magyarország szégyenei vagyunk. A fájdalmat nem tudjuk semmissé tenni, de szeretném megkérni a sértett képviselőjét, hogy fejezze ki részvétemet a családnak. Bocsánatot kérek egész Magyarországtól.”
A nyolcadrendű H. Krisztián állítja, ő nem vette részt az eseményekben.
Balla Lajos tanácsa november 13-ra hívta össze a újra jelenlévőket határozathirdetésre.

Czibere Anikó