A kovász összeköti a püspökladányi kenyérsütő csoportot
Számos autó, köztük szlovák rendszámúak is a kapu előtt, a ház utcára néző falán „Ladány kovászosai" felirat hirdeti a baráti közösség eseményét – így könnyű volt megtalálni a családi házat, amely helyszíne volt a közös kovászos kenyérsütésnek október 14-én.
– A baráti közösség arra jött létre, hogy a kenyérkészítés hagyományos módját, a kovászolást, a kovásszal való sütést megőrizze és továbbadja. Örülünk, hogy vannak új tagjaink, köztük fiatalok is, és ők is szép kenyeret tudnak már sütni. Az összejövetelek lényege, hogy tanuljunk egymástól, gyakoroljuk, tökéletesítsük a kenyér, a kenyérfélék hagyományos alapanyagból és hagyományos módon történő elkészítését – avat be az immár sok-sok éve összetartó baráti közösség céljaiba vezetőjük, Nagy Józsefné Ica, aki azt is elárulta, hogy ő eredetileg pék, csak már nyugdíjas. De nem hagyott fel a sütéssel, csak éppen máshogy műveli, mint ahogy azt annak idején tette a kenyérgyárban. Amióta megízlelte a kovászos kenyeret, és belekóstolt a közösség ténykedésébe, csak azzal a hagyományos módszerrel és elég gyakran a közösséggel készíti a kenyeret. Minden évben tartanak egy nagyobb összejövetelt is, ahová elhívják a barátaikat, akikhez ők maguk is el-ellátogatnak.
Most a szlovákiai Nagykaposról érkeztek vendégek, az erdélyieknek sajnos közbejött valami. A program ezúttal sem különbözik a többitől: a fateknőben megdagasztott kenyértésztát kemencében sütik meg, és mindent úgy végeznek, ahogyan azt nagyanyáik csinálták. Előtte persze megisszák az „áldomást", és reggeliznek is – kenyeret sok más finomsággal.
Aki kér, kap kovászt
– Ennek a tudásnak nem szabadna elveszni, és nemcsak a hagyományok megőrzése, hanem egészen praktikus okok miatt sem. Amikor volt a Covid-járvány, sokan elkezdték otthon a kenyérkészítést. Én már hetedik éve kovászolok. Időm volt rá, nyugdíjas vagyok, és nagyon nagy örömmel, meg szeretettel készítjük a családnak, a gyerekeknek a kenyeret, a péksüteményeket. Természetesen ahány település, annyi módja lehet a kenyérkészítésnek. Mivel a csoport püspökladányi, így értelemszerűen a ladányi hagyományokat viszi tovább – beszél a csoport munkájáról Nagy Józsefné Ica, majd a kovászos kenyér készítésére tér rá.
– Kell egy jó erős kovász, amit mi neveltünk ki, mégpedig úgy, hogy fogunk két kanál lisztet, ahhoz teszünk annyi vizet, amennyit igényel, ezt elkeverjük, és rábízzuk a természetre. Életre kelnek benne az élesztőgombák, a mikrobák, tejsavbaktériumok. Onnan látszik, hogy megindult benne az élet, hogy buborékok jelennek meg benne. Innentől kezdve liszttel etetjük a kovászt. Lehet fehérlisztből és teljes kiőrlésűből is kovászt készíteni, sőt van korpával indított kovász is. Most teljes kiőrlésű lisztből van a kovászunk, ha kér belőle valaki, nem csak most, máskor is, szól, és adok neki. A mostani kovászunkat nyolc napon keresztül neveltük, azzal fogunk dagasztani. Amikor szükség van a kovászra, kiveszünk annyit, amennyi kell, a többit pedig az edényben hagyjuk és neveljük tovább. Egy kilogramm liszthez 250-260 gramm kovász kell. Nyáron kevesebb, télen több. Nemcsak kenyeret, hanem kalácsot, pogácsát is lehet készíteni belőle. Ezúttal fogunk majd rétest is csinálni, annak is emelt kovászmennyiség kell – magyarázta a háziasszony, aki beszél a csoportjukról is.
Hangsúlyozza, a kovász összeköti őket. És hála istennek, nagyon jó kis társaság alakult ki, egy az érdeklődési körük, hasonló a személyiségük, és befogadnak mindenkit, akit komolyan érdekel a kovászos sütés. Közösségi élményt jelent számukra az együttlét, és ennek, a kenyéren és süteményeken keresztül, a család, a többi barát és jó ismerős is hasznát látja, hiszen ők is ínyenckedhetnek a kisütött finomságokból. Majd Ica felhívja a figyelmünket a kovászos és a nem kovászos kenyér közötti különbségre. – Meg kell nézni a belsejét, ha a kenyérben lévő buborékok különböző méretűek és azok felülete fényes, az kovásszal készült. És ennek a kenyérnek más az élvezeti értéke, tápértéke. Ha pedig már egyhetes, akkor is meg tudjuk enni.
Kíváncsiak vagyunk a vendégek véleményére is, így Bodnár Angélát, a nagykaposi csapat egyik tagját is megkérdezzük a ladányiakkal való kapcsolatukról. Elmondja, egy kiskövesdi örömsütésen ismerkedtek a Nagy Józsefnével. A nagykaposi magyar közösség meghívta Ica ménit, és együtt sütöttek kenyeret. Ez már háromszor történt meg. Ők is ugyanúgy sütik, ahogyan a ladányiak, a technikát, technológiát tőlük tanulták. A liszt azonban más, ők a szlovák malmok lisztjét használják. A tapasztalataikat kölcsönösen átadják egymásnak. A kovászos kenyérsütés tudományán túl pedig barátokra találtak a püspökladányi csoport tagjaiban. Augusztus 20-ára és karácsonyra együtt sütögetnek, de ha lehetőségük van, akkor szívesen jönnek más alkalmakor is Püspökladányba.
