A férfi, aki megbocsátott gyilkosainak
Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon. Kilenc óra volt, amikor megfeszítették. Felirat is volt a kereszten az ellene emelt vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA. Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől. (És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: "És bűnösök közé számlálták.") Az arra járók fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: "Nosza te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt, mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!" Hasonlóan csúfolódtak a főpapok is maguk között az írástudókkal együtt, és így szóltak: "Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk." Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve.
Amikor 12 óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Elói, elói, lámá sabaktáni!" - ami ezt jelenti: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: "Nézd, Illést hívja." Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: "Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?" Jézus azonban hangosan felkiáltva kilehelte lelkét. Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: "Bizony, ez az ember Isten Fia volt!" (Máté evangéliuma)
A feltámadás
A Biblia szerint Jézus Krisztus halála után három nappal feltámadt a halálból, pontosan úgy, ahogy ő maga korábban azt megmondta tanítványainak. A feltámadás után többeknek megjelent és a kételkedőket is meggyőzte arról, hogy legyőzte a bűn legsúlyosabb következményét, a halált. Jézus feltámadása után az addig szkeptikus és félelemmel teli tanítványok jelleme egyik pillanatról a másikra megváltozott. Azonnal felbátorodtak és hirdetni kezdték mindenfelé a történteket, valamint azt az igazságot, hogy érdemes hinni Jézusban. A kereszténység futótűzként terjedt, Jézus tanítványai semmilyen áldozatot nem sajnáltak meghozni, tizenkettőjük közül tizenegyen mártírhalált haltak hitükért.
Nagypéntek
Nagypéntek a keresztény felekezetek szerint a húsvét előtti péntek. Ezen a napon emlékeznek meg Jézus Krisztus kereszthaláláról. Nagypénteken az egyházban nincs mise, mert ezen a napon maga Jézus, az örök főpap mutatja be az áldozatot. Nagypénteken igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros öltözékben végzi – a piros a vértanúság liturgikus színe. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt arcra borulnak. Ezt követi az igeliturgia: az olvasmány Isten szenvedő szolgájáról szól, majd a szentlecke után János evangéliumából olvassák fel Jézus szenvedéstörténetét, a passiót. Ezután következnek ünnepélyes formában az egyetemes könyörgések. Majd körmenetben behozzák a keresztet, amely előtt tisztelegve minden hívő kifejezheti háláját és imádatát a megfeszített Krisztus iránt. Az igeliturgiát áldoztatás követi, a nagycsütörtöki misén konszekrált kenyérrel. A szertartást egyszerű könyörgés zárja, nincs áldás, nincs elbocsátás.
