A doni hősökre emlékeztek Hajdúhadházon
Megható, a hős elődök tetteit méltató, emlékező ünnepséget tartott Hajdúhadház önkormányzata, a Honvédség és Társadalom Baráti Körök Debreceni Szervezet Hagyományőrző Tagozata, a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium hagyományőrzői és növendékei, a román hagyományőrzők, valamint a Magyar Tüzér Egyesület. Együttesen emlékeztek a doni hősökre, akik tiszteletére immár 25. alkalommal rendezett Doni Hősök Emléktúra résztvevői január 23-án este érkeztek Hajdúhadház főterére. A menet tagjait Tasó László országgyűlési képviselő és Csáfordi Dénes polgármester fogadta.
Továbbadják a fiatalok
A második világháborúban a Magyar Királyi 2. honvéd hadsereget német követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki a keleti frontra. A kivonuló 207 ezer emberből álló hadsereg fegyverzete és felszerelése hiányos és korszerűtlen volt. A Don-kanyarnál szörnyű körülmények között, mínusz 35 Celsius-fokos fagyban is megkísérelték a lehetetlent, feltartóztatni a náluk létszámban és fegyverzetben sokkal erősebb Vörös Hadsereget. Erőn felüli helytállást tanúsítottak a hadműveletek alatt, megakadályozták, hogy a szovjet hadsereg egy lényegesen nagyobb csatába kényszerítse a harcvonalat védő seregeket.
Tasó László köszöntőjében visszaemlékezett a 82 esztendővel ezelőtti történésekre, amikor nem csak az eső esett, mint most, hanem mínusz 35 fokos hideg, félelem, remegés volt. De menni kellett, mert a parancs mindenkit kötelezett. 207 ezren elindultak, azt azonban nem lehet tudni, mennyien érkeztek haza. Talán 96 ezren, talán 120 ezren vesztek oda. Úgy fogalmazott, ez a legnagyobb történelmi tragédiánk.
– Védeni kellett hazát, mert a haza minden előtt. Az emlékmenet a létével felveri a csendet, és ez bizsergeti a szívet. Magyarok, románok, németek, hagyományőrző egyesületek vannak itt, ők visszavisznek bennünket a múltba. Akik egyenruhát viselnek, készek meghalni a hazáért. Sose legyen ilyen, amikor gondolkodni kell, hogy mi legyen az utolsó pillanatban. A veszély azonban mindig megvan, a veszély itt van körülöttünk most is. Nem túl nagy távolságra emberek haltak meg, köztük magyarok is. A Magyar Honvédség, a magyar haderő egyre erősebb. Szükség van rájuk, hogy a magyar emberek biztonságban éljenek, a magyar határokat megvédjük. Még akkor is, ha Schengen kinyitott egy olyan határt, amit mi már régen le szerettünk volna bontani – utalt napjaink történéseire a politikus, majd visszatért a hősökhöz. – A hősök hazaszeretetből mutattak nekünk olyan példát, amilyet mi nem szeretnénk megtapasztalni, megélni. Emlékük azonban itt van bennünk, a fiatalok dolga pedig, hogy azt továbbadják. A katonáinknak dolga az emlékezés is, hogy a múlt hőseiből erőt merítsenek, és soha ne kerüljön sorra, ami miatt ma itt vannak Hajdúhadházon – zárta gondolatait.
A főtéren álló emlékmű megkoszorúzása előtt Szendi József százados, az emlékmenet századparancsnokától megtudtuk, hogy a Kratochvil Károly Honvéd Középiskolában meghirdetett menetbe 50-60 jelentkezőre számítottak, de ennél 70-80-nal többen szerették volna teljesíteni a háromnapos, közel 70 kilométeres menetet. Ez nemcsak fizikai megpróbáltatás, hanem lelki zarándoklat is. Elődeikre, a hősökre emlékeznek, a hagyományőrzés az iskolában a nevelés egyik legfontosabb alappillére. Mint mondta, jóleső érzés látni, hogy a fiatalok jönnek, ha megszólítják őket.
Meghaltak, hogy mi élhessünk
A rendezvényhez kapcsolódva megnyílt a "Hol vannak a katonák..." elnevezésű kiállítás a II. világháború hőseinek emlékére az Égerházi Emlékházban. A kiállítás anyagát Halmi Péter György és Katona Sándor több évtizedes gyűjtőmunkából származó, tárgygazdag magángyűjteménye adja, amely elsősorban Erdei Imréné Bordán Katalin jóvoltából gyűjtött relikviákból, írásos dokumentumokkal egészült ki.
– A magyar hazánk múltjának egy részét mutatja be a kiállítás. A múlt a jelenünkben is irányt kell, hogy mutasson. Ebben segítenek az emlékezések – kezdte megnyitóját Csáfordi Dénes polgármester. Mint mondta, itt vannak az áldozatvállalásra kész emberek, a katonák. Mellettük azonban a csata megvívásához kell még ruházat, egészségügyi felszerelés, étkezéshez szükséges eszköz, jármű és legfőképp fegyver. – Olyan gazdag kiállítás jött létre, ami az ország bármelyik pontján, bármilyen rendezvényen megállja a helyét. Elgondolkodtunk, mellétéve komolyabb szervezőmunkát, félig állandósítható vándorkiállítást lehetne szervezni a kiállítás anyagából. Ez gyönyörű és egyben borzalmas is, felemelő, ugyanakkor el is rémiszti az embert, mert ezek az eszközök a háborúhoz kapcsolhatók. De a háborúnak megvan a szépsége is. Nem a háborús események, hanem az az emberi tulajdonság, amikor valaki olyan szinten vállal áldozatot, hogy az életét is adja, hogy mások élhessenek, a hazája tovább létezhessen, boldogulhassanak az emberek, akik majd újra békében élhessenek. Erre emlékeztet bennünket minden egyes tárgy, és erre emlékeztet az emlékmenet is – adta át a látogatóknak a kiállítást a polgármester, aki hozzáfűzte, szükség van fegyverekre, szükség van erős magyar haderőre, akik a békét vigyázzák, és ennek állítanak emléket.
CH
