A debreceni vályogvetőtől Sikula elvtárson át napjainkig

Rendhagyó, kötetetlen összejövetel keretében mutatta be a Debreceni Amatőr Hokiklub két alapítója, Korcsinszky György és Ligeti Zoltán a nemrég megjelent A vályogvetőtől a MOL-ligáig című sportkönyvet, amely a debreceni hoki történetét dolgozza fel a harmincas évektől a napjainkig.

Igen, a harmincas évektől! Puskás Zoltán szerzőtől megtudtuk, hogy amikor nekilátott a nagy munkának, az ötvenes évektől datálta a debreceni hokit, és kutatása során szinte véletlenül bukkant arra az információra, hogy a DEAC-ban már az 1930-as években nagy csatákat vívtak a jégen. Érdekesség, hogy erről manapság még a DEAC-ban sem tudnak, vagy legalábbis nincs nyoma a történelmi derbiknek. Ligeti Zoltán viccesen meg is jegyezte, hogy A vályogvetőtől a MOL-ligáig című könyvben sajnos az is kiderül, hogy nem a Korcsinzsky, Belházi, Ligeti, Bakó sporttársak nevével fémjelzett generáció "találta fel" Debrecenben a jégkorongot.

Belházi János - ha már megszóllíttatott - azon merengett, hogy ha annak idején Sikula elvtársnak,  az MSZMP Hajdú-Bihar Megyei Bizottsága első titkárának a fiú unokája születik meg hamarabb, és nem a három lány, akkor talán Debrecenben épül meg az ország első fedett jégpálya.

Puskás Zoltán szerző szerint többször is ilyen nüanszokon múlott, hogy a debreceni hoki nem a fehérvári vagy a dunaújvárosi úton indult el. Korcsinszky György erre megjegyezte, hogy ma már Debrecen jeges infrastruktúrában előrébb tart, mint az említett két jégkorongos fellegvár, hiszen két fedett jégpálya áll rendelkezésre, és ezzel az országban csak a Budapesti Vasas büszkélkedhet.

Abban minden szereplő egyetértett, hogy Pásztor Zoltán műve remekül összefoglalja a debreceni hoki ébredését, majd felelmelkedését, de az ősidőkből annyi érdekes történet őriznek még a veteránok, hogy belátható időn belül szükség lesz egy bővített kiadásra.

Az mindeképpen megér egy fejezetet, amikor Belházi János fejjel védte a korongot, sisak és védőmaszk nélkül...