A balmazújvárosi Suta Nikolett az elesett, gyenge és beteg állatok megmentője
Suta Nikolett gyerekkora óta az elesett, gyenge és beteg állatok megmentője. Harmincéves korára lényegében egy vegán menedékhelyet hozott létre balmazújvárosi otthonában, melybe bepillantást nyerhettünk.
Átlagos méretű udvar, ahol először a kutyák fogadnak, Ében, Mogyi és Vanda, bár ez utóbbi el van zárva izgágasága miatt. Valóban, gazdája megjelenése olyan lelkesedést vált ki belőle, hogy azonnal Nikire ugrik, le se lehet róla szedni, tapad, mint egy levakarhatatlan pióca. Három nyúl, néhány gerle, galamb és két papagáj jól megfér egymás mellett egy másik helyiségben. A kert másik felében a baromfiudvarba vezet Niki. Tyúkok, kakasok, kacsák és egy birka együtt tölti itt minden idejét, ráadásul még csak nem is sejtik, milyen kivételes a helyzetük, létük a gondtalan boldogság, hiszen itt nem fenyegeti őket a levágás és a húslevesbe kerülés veszélye. Külön kis röpdéjük van a kacagó gerléknek, valamint az fiatal kakasok szintén el vannak különítve a tyúkok zavartalansága érdekében. Ez utóbbiak nem restek kifejezni bárminemű nemtetszésüket, de – ahogy Niki mondja – „etetések előtt azért kedvesebbek”.
Összesen 206 állat: 29 cica, 93 tyúk, 15 kacagó gerle, 7 pézsmaréce, 8 magyar kacsa, 8 futókacsa, 1 vadkacsa, 2 axolotl, 2 teknős, 1 birka, 3 nyúl, 30 galamb, 2 papagáj, 5 kutya. Niki mindegyiküket elnevezte. Ha beszél róluk, megszemélyesíti őket. A nagy részük már idős és beteges, például vannak 11 éves tyúkok, akik időskori ízületi gyulladással küzdenek, Niki ápolja őket életük végéig. A 29 macskának is nagyon jó dolga van, öt szoba csak az övék a házban, viszont bemenni most nem lehet hozzájuk az egyik kezelés alatt álló cica miatt, akit Niki féltve véd bárminemű stressztől. Az állatok az ország szinte minden megyéjéből érkeztek, voltak, akik 400 kilométerről. A legkülönlegesebb lakó BöBee, a birka, aki egyből kitűnik a baromfiudvarból.
- BöBee gazdája elhunyt, így a lánya próbált biztonságos helyet találni számára, mert sehogy sem tudta megoldani, hogy naponta kijárjon hozzá. Hetekig próbálkozott, és végül ajánlásra talált meg minket. Miután sürgőssé vált az elhozatala egy kutyatámadás miatt, másnap már ott is voltunk érte. BöBee azon kevés állatok egyike, akire születésétől fogva szeretgetni való kedvencként tekintettek, nem haszonállatként – meséli Niki.
Mint kiderül, a kakasok azért kerültek ide, mert az egykori tulajdonosuk időközben vegán lett, emiatt felszámolta a baromfiudvarát és olyan helyet keresett nekik, ahol az állatok biztosan nem kerülnek kés alá. Az ide került kacagó gerlék azelőtt szaporító telep részei voltak, amelynek felszámolása után három hónap alatt sem találtak helyet nekik, így végül Niki őket is befogadta. A két papagáj Debrecenből egy külföldi pártól került hozzá, akik az ország elhagyásakor megváltak a madaraktól.
Niki barátai unszolására négy éve készített egy Facebook-oldalt MiniFarm, MiniMenedék – Az élet velünk néven, így már országosan érik el őt. A finanszírozást viszont önköltségből oldotta meg egészen 2022 augusztusáig, amikor az első közösségi gyűjtést indította. A HARC (Hungarian Animal Rights Corps) állatjogi szervezet is felfigyelt rá, hiszen jelenleg országosan a MiniFarm és a varbói Malacvédő Alapítvány működnek csak vegán állatmentőként. Niki tervei között szerepel alapítványként való bejegyeztetése, de már az is óriási eredmény, hogy körülbelül tíz állandó támogatója van. Igaz, valaki csak azért küld pénzt, hogy fedezze annak a néhány állatnak az ellátását, akiket nála helyezett el. A telek és Niki kapacitása elérte határait, de ettől függetlenül folyamatosan kap megkereséseket.
- Tavasszal például kiscicák befogadására kellett nemet mondanom, és ez azóta is nyomaszt, ugyanis időközben meghaltak. Nagyon megvisel, ha arra gondolok, hogy ha elhoztam volna őket, valószínűleg még élnének. A határt viszont már régen meg kellett volna húzni. A galambok lassan túl sokan lesznek a röpdében, a baromfiudvar telített, de nemcsak a helyhiány a probléma. Ha BöBee-vel történik valami, az félmilliós költségnél kezdődik. Vagy ha a papagájok megbetegszenek, őket egzotikus állatorvoshoz kell vinni, ami eszméletlen drága. Vandának pedig most kaptunk egy kétszázötvenezres árajánlatot a műtétjére – tárja fel aggodalmait Niki.
Az állatok szeretete nagyon messzire nyúlik vissza nála, ahogy ő fogalmaz: „amióta az eszemet tudom.” Hatévesen mentette meg az első kutyát, akiről tudta, hogy agyon akarják csapni. Lady 14 évig élt velük. Iskolából hazafelé menet felfigyelt az úton heverő beteg cicákra, de aztán a háztáji tyúkokért is fájt a szíve, miközben az egész családja állattartó volt. Tizenévesen mikor a szülei arra kérték, válassza ki a tyúkok közül, melyiket vágják le, annyiszor veszett össze velük emiatt, hogy végül feladták, a tyúkjaik pedig végelgyengülésben haltak meg. Az első befogadott baromfija, Mahi, a kacsa idén tavasszal hunyt el 18 éves korában.
- Minél elesettebb, annál jobban szeretem. Mindig a legkiszolgáltatottabbak a kedvenceim. Most is van egy cicánk, akinek egyszerre négy betegsége is van, pedig még csak egyéves, így elég valószínűtlen, hogy megéli a hároméves kort – mondja a lány.
Niki tizenkét évesen csinált magának egy makettet a jövőbeli menhelyéről. Ennek tükrében nem meglepő, hogy a biológia szakra jelentkezett. Jól jön ez ma is, némi utána olvasással a tünetek alapján elég jól képes beazonosítani a kis betegek bajait, amit az állatorvos általában megerősít. Egyetemi tanulmányait félbe kellett hagynia, ugyanis ő vállalta az ágynak esett beteg nagyszülei gondozását. Mindenképpen szeretné folytatni, annál is inkább, mert csak a záróvizsga hiányzik. A mentett állatokat előbb a szüleihez vitte, majd a nagyszüleihez, ahol végül az örökölt ingatlanban kialakította jelenlegi menedékhelyét. A legideálisabb egy tanyára költözés lenne, amit a volt párjával szerettek volna megvalósítani, de egyedül egyelőre erre nincs lehetősége.
Egyes állatok helye a házban van. A kutyák bent alszanak, egy húszéves beteg cicát pedig a fürdőszobában ápol, ahol külön eteti és gyógytápokat ad neki. Fajok tekintetében nincs preferencia, Niki még egy madárpókot is megmentett húszas évei elején.
- Ha megkeresnének, hogy fogadjak be egy lovat, én megtenném, csak nincs meg hozzá semmilyen feltétel. Ezért is szeretnék egy tanyát, mert ott nagyobb állatokat – szarvasmarhákat, lovakat, kecskéket vagy BöBee-nek birkatársakat – is tudnék menteni. Nagy vágyam egyébként, hogy legyenek mentett lovaim, akiken nem lovagolna senki, egy hatalmas legelőn szabadon mozoghatnának. De itt ez nem kivitelezhető, BöBee-vel is kivételt tettünk. Most is megkerestek négy kecskével, és bár épp elférnének, itt nem tudok olyan kerítést kialakítani, hogy ne szökjenek át a szomszédba. Egyébként nincs olyan faj, aminek ha meg tudnám teremteni a megfelelő tartási feltételeit, ne fogadnám be – fejti ki Niki.
Az állatokhoz való kötődése messziről látszik. BöBee most az egyik kedvenc, de Adél nyuszit is a szívébe zárta, és a cicák között is van favorit. Érzelmileg nem könnyű helyzet, hiszen előbb-utóbb meg kell válnia tőlük. Ha az egyik állat haldoklik vagy nagyon beteg, Niki végig vele marad, napokig csak 1-2 órát alszik.
- Nagy hibám, hogy képtelen vagyok nem kötődni hozzájuk. Ez számomra átok, hiszen sokkal egyszerűbb lenne nekem, ha érzelmek nélkül csinálnám: megmentem őket, ez jó nekik, ennyi. Nagy kedvencem volt Mahi, a kacsa annak ellenére, hogy soha nem tudtam megsimogatni. Mondhatni utált, mégis nagyon kötődtem hozzá. A legkedvesebb állatom, egy cica, aki nyolc évig élt, és ő volt nekem a nagybetűs macska. Nagyon megviselt az elvesztése, akkor megfogadtam, soha többet nem szeretek állatot ennyire. Ennek ellenére most is van olyan cica, akit majdnem annyira kedvelek – meséli Niki.
Az állatok iránti szeretete végül odáig vezetett, hogy tíz évvel ezelőtt vegán életmódra váltott. Ugyanakkor – ismeri el Niki – előtte nagy húsevő volt. Az egyik cicája betegsége irányította figyelmét különböző állatorvosi, majd állatjogi témájú videók felé.
- Nagyon megrázó volt számomra a Földlakók című dokumentumfilm, pedig semmi újat nem mondott, amit előtte ne tudtam volna. Mégis ez volt az a pont, amikor azt mondtam: oké, innentől kezdve vegán leszek. Valószínűleg a saját kettősségem, az álszent viselkedésem viselt meg, hiszen ekkor voltak már mentett baromfiaim, de még ettem húst. Utána lelkileg olyan jól éreztem magam, hogy azt le nem tudom írni. Ma már nem szoktam a vegánságomról beszélni, annyi sok ellenszenvet kaptam az évek alatt. Nem eszek húst, nem használok állatokat, pont. A tágabb családomban sem értik, így még mindig előttem beszélik meg, mikor fognak disznót vágni, vagy hogy hány tyúk van a fagyasztóban.
Niki jelenleg részmunkaidőben dolgozik. Van egy tízéves kisfia is. Joggal merül fel a kérdés, hogyan tudta ezt a menhelyet eddig finanszírozni mindenféle anyagi támogatás nélkül, bár a jelenlegiek is a tartási költségek csupán töredékét fedezik.
- Annak idején az egyetemi ösztöndíjamból jól kijöttem, valamint a volt párom is támogatta ezt. Szoktam plazmát adni. Virágokat szaporítok. Először az lenne a cél, hogy a támogatások legalább az állatok ellátását fedezzék, de ha fejleszteni is lehetne, csodás eredmény lenne. Januárban egymilliós költségünk volt, aminek felét az egyik cica állatorvosi és kezelési költsége tette ki. Három hónapig kezelték, aminek végösszege nyolcszázezer forintra rúgott. Szerencsére neki nagyon sok támogatás érkezett, de még így sem fedezte az egészet. A gyógyszerei miatt március óta van egy kétszázezres tartozásom, ugyanis egy magánember előlegezte meg nekem, akivel megbeszéltük, hogy majd ha tudom, visszafizetem. Nagyon régóta halasztanom kell ezt a visszafizetést – emeli ki Niki.
Az anyagi nehézségek mellett a fizikai megterhelés és az időráfordítás is valós problémát jelent számára. Ha állatorvoshoz kell menni, időnként napi 5-6 órába is kerül többszöri fuvarral, mert más orvoshoz kell fordulni más-más betegségekkel vagy fajokkal. Az állatok utáni takarítás is rengeteg időt és energiát igényel. A macskáknál lehetetlen fenntartani a rendet – mondja Niki –, ha egyedül végzi, mire a végére ér, már az elejét újra kell kezdenie. Ha ágynak esik betegség miatt, katasztrófaállapot alakul ki, amit egy hét alatt sem tud behozni. Az expárja csak kis részben, például az állatorvosi fuvarokban segít. Ráadásul endometriózissal küzd, amit műteni kellene.
- Három hónapos kiesésre számíthatok a műtét után, ez az egyik ok, amiért nem csináltattam még meg. Már több mint két éve húzom. Nem eshetek ki ennyi időre. A műtét után tilos bármilyen fizikai munkát végezni, amit itt nem tudok kivitelezni. Öt kilónál nehezebbet nem lehetne emelni, miközben a takarmányos zsákok ötven kilósak. Semmit nem tudnék mozgatni. Abban az időben valakinek vállalnia kellene a ház és az állatok teljes ellátását. Nagy szükség lenne olyanokra, akik tudnak a fizikai munkában segíteni, vagy rutin műtét esetén egy állatorvosi fuvart bevállalnának – fejti ki Niki.
Összességében anyagi és fizikai segítségre ugyanolyan mértékben lenne szüksége. Az állatok megmentéséhez hosszú távon egy tanya lenne a legideálisabb, de apró támogatások nélkül nem lehet fejlődni. Nagyon hamar elhasználódik minden, felújításra mindig szükség van: magasítani kell a tyúkok kerítését; a macskáknak kívül kifutó épül, belül pedig a falat kell újra festeni és vízhatlan burkolatot felhelyezni; a madarak röpdéjét bővíteni, az épületüket pedig hamarosan megint festeni kell. Önkénteseket is vár, akik akár 1-2 órára segítenének az állatok gondozásában. Örökbe is lehet fogadni egyes állatokat, ez a MiniMenedék Facebook-oldalon folyamatosan követhető. Nikinek önmagából fakadó missziója az állatok megmentése. A rengeteg nehézség mellett lelkesen ellátja, ha kell, ápolja az állatokat, kitartása és ereje csodálatra méltó. Felmerül a kérdés, vajon miért éri meg ez neki mindezek ellenére is.
- Miattuk éri meg. Más haszna nincs számomra, csak az, hogy örülök, ők életben maradhatnak annak köszönhetően, hogy ide kerültek. Fizikailag és lelkileg is nagyon megterhelő számomra, mert kötődöm hozzájuk. Amikor Mahi, a kacsa meghalt, én úgy sírtam, mint egy kisgyerek. Örülök annak, hogy megmenthetem őket, ezen kívül nem tudnék olyat mondani, ami miatt megéri nekem – összegzi Niki.
Azt tudni kell, alapvető különbségek vannak egy átlagos menhely és egy vegán menedékhely között, főképp etikai és filozófiai elkötelezettség szempontjából. Ez utóbbiak vegán filozófiát követnek, azaz a teljes állati kizsákmányolás elkerülésére és az állatok jogainak tiszteletben tartására törekszenek faji megkülönböztetések nélkül, így ezek a helyek megmutatják nekünk, hogy az állatok nem értünk, hanem velünk vannak itt a Földön.
Krajnik Ildikó
