A bakator nyomában jártunk Hajdúhadházon
Az Othello Borház adott otthont a Hajdúkaland Kulturális és Sportegyesület Hadházi Polgári Esték programsorozata soron következő rendezvényének május 20-án, ahol az érdeklődők az érmelléki borászat múltjával, jelenével és jövőjével ismerkedhettek meg. Az előadás vendége Rittner Tibor, Biharhoz és az Érmellékhez kötődő borász volt, aki a történelmi áttekintés mellett arról is beszélt, miként lehet egy régi hagyományból ismét közösségépítő és gazdasági lehetőséget teremteni.
A hadházi példa
A rendezvény helyszíne szimbolikus jelentőséget is hordozott. Az Othello Borház létrejötte ugyanis szorosan kapcsolódik ahhoz a törekvéshez, amely Hajdúhadházon a helyi szőlő- és borkultúra újjáélesztését célozza.
Csáfordi Dénes polgármester köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy a szőlőművelés és a borkészítés különleges módon sűríti magába az emberi élet lényeges elemeit.
– A szőlőtermesztés és a borkészítés az élet lényegét hordozza magában. Elültetjük, gondozzuk, figyelünk rá, termést hoz, abból pedig bort készítünk. A társaságunk tagjainak többsége valamilyen módon kapcsolódik a szőlészethez és a borászathoz. A hajdúk már a letelepedésük óta foglalkoztak szőlőtermesztéssel és bortermeléssel. Ez a tevékenység a 20. században is jelentős volt, később azonban fokozatosan eltűnt. Körülbelül 2010-re már szinte csak kertségi szinten maradt meg a szőlő. Akkor született meg az a gondolat, hogy egy több évszázados hagyományt nem szabad teljesen elveszni hagyni. Arra jutottunk, hogy ha valami hosszú időn keresztül megélhetést adott az embereknek, annak a feltételei ma is léteznek. Elkezdődött a szőlőskertek felújítása, újra bort készítettek, és létrejött a borház is. A célunk az volt, hogy olyan helyet alakítsanak ki, ahol a múlt, a jelen és a jövő találkozhat – fogalmazott a polgármester.
Az Érmellék ars poeticája
Rittner Tibor elmondta: az Érmellék a 90 kilométer hosszú Ér folyó völgyének térségét foglalja magában, amely korábban lápos, mocsaras vidék volt. Már az Árpád-házi királyok idején érkeztek a térségbe vincellérek, hogy meghonosítsák a szőlőtermesztést és a borkészítést. Szó esett arról is, hogy a középkori egyházi és földesúri szabályok miként kapcsolódtak a borhoz, valamint arról, hogy a térség települései – például Szalacs, Székelyhíd vagy Bihardiószeg – évszázadokon keresztül meghatározó szerepet töltöttek be a borászatban.
Az előadó felidézte a filoxéravész pusztítását is, amely rövid idő alatt mintegy négyezer hektárnyi szőlőt tett tönkre.
– Maradtak a pincék, maradtak az edények, és maradt sok szomorú ember. Gyakorlatilag eltűnt egy egész világ. Később azonban újraindult az élet, létrejöttek az első oltványtelepek, és elkezdődött az újjáépítés – mondta.
Külön hangsúlyt kapott az Érmellék legismertebb szőlőfajtája, a Bakator, amelyet hosszú időn át háttérbe szorítottak a nagyobb termőképességű fajták.
– A régi rendszer sokat tett azért, hogy a Bakator eltűnjön. A mennyiség került előtérbe. Ma viszont azt látjuk, hogy éppen az egyedi értékek jelenthetnek jövőt. Jelenleg már nagy területen van Bakator-telepítés. A jelenben abba kell kapaszkodni, ami megmaradt. Nem elég bort készíteni, élményeket is kell adni mellé. Rendezvényekre, fesztiválokra, programokra van szükség, hogy az emberek megismerjék ezt a világot – fogalmazott Rittner Tibor.
Elmondta azt is, hogy jelenleg tizennégyen rendelkeznek engedéllyel a bakator bor forgalmazására, miközben a térségben kilenc borverseny van. Ezek nemcsak a szakmai visszajelzés miatt fontosak, hanem azért is, mert fejlődést indíthatnak el.
Az est végére egyértelművé vált: a rendezvény célja túlmutatott egy történelmi előadáson. A szervezők szándéka szerint a helyben egyre több embert foglalkoztató szőlészet és borászat új gondolatokat, tapasztalatokat és példákat kaphat. Az érmelléki történet azt mutatja, hogy egy hagyomány nemcsak megőrizhető, hanem új tartalommal is megtölthető. Az Érmellék ars poeticája talán ezt foglalja össze a legjobban: azon munkálkodnak, hogy a térség visszakapja régi, jól megérdemelt hírnevét.
