Vasember, rocker és lokista a debreceni és megyei tűzoltófőnök

Tavasszal iktatták be a Hajdú-Bihar Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság új igazgatóját, Pintér Tamás tűzoltó ezredest, aki a civil szférába átigazoló Kovács Ferencet váltotta az intézmény élén. Pintér Tamás a szakmát legalulról kezdte, és a lépcsőfokokat végigjárva ért fel 47 évesen szűkebb pátriánkban a csúcsra. Van még feljebb is? Amikor a Böszörményi úti igazgatóságon kerestük fel, mindent kibeszéltünk. Nem csak a szakmát!

Cívishír: Egyik avartűz a másikat éri a megyében. Ez most a legnehezebb időszak a tűzoltóság életében?
Pintér Tamás: Változó. Ez most valóban nehéz, egyébként mindig ez a nyári időszak állít minket a legnehezebb kihívás elé, és most sokkal korábban jött a szárazság, mint máskor. Korábban augusztusra száradt ki annyira a természet, hogy gyakran vonulnunk kellett. Most egy hónappal korábban. Ahogy járjuk az utakat, láthatjuk, hogy olyan a táj, mintha ki lenne irtva a zöldfelület. Minden nagyon száraz és ezáltal gyúlékony is.

Cívishír: Ilyenkor reggeltől estétől csöng a telefon itt, a központban?
Pintér Tamás: Érdekes módon többnyire a kora délutáni órákban jönnek a jelzések, már ami a szabadtéri tüzeket illeti. A lakástüzek bármikor előfordulnak, kiszámíthatatlanok.

Cívishír: Egy nagyobb szabadtéri tűz utóélete mi? Ki viszi el a balhét? Meg lehet állapítani, mi vagy ki okozta a tüzet?
Pintér Tamás: Sajnos nagyon nehéz megállapítani a tűz pontos okát, amikor mondjuk a Hortobágyon leég száz hektár. Az biztos, hogy az emberi felelőtlenség nagymértékben közrejátszik.

Cívishír: Ha jön a riasztás, a fiúk azonnal indulnak. No de mit csinál a parancsnok?
Pintér Tamás: Én a pályafutásomat éppen a tűzvédelmi, beavatkozó vonalon kezdtem, azt hiszem, kellő tapasztalattal rendelkezem ahhoz, hogy a segítségére legyek a legénységnek.

Cívishír: Ez evidens, de a parancsnok honnan kap adrenalinlöketet?
Pintér Tamás: A beosztásomtól függően vannak olyan események, amikor nekem is kötelező vonulni, és ezt jogszabály írja elő. Egyébként ettől függetlenül, ha az eset jellege úgy kívánja, és az időm is megengedi, akkor én is ugyanúgy beöltözöm, mint bármelyik más, alacsonyabb rangú tűzoltó. Kívánja a testem és a lelkem is a vonulást.

Cívishír: Mióta is kívánja ezt?
Pintér Tamás: Idestova 25 éve, 1997-ben szereltem fel. Annak idején a jogelőd szervezetünk, a Debreceni Önkormányzati Hivatásos Tűzoltó Parancsnokság égisze alatt kezdtem beosztottként, amire nagyon büszke vagyok.

Cívishír: Gyerekkori álom vagy hirtelen jött lehetőség? Hogyan lett tűzoltó?
Pintér Tamás: A legtöbb gyerek valóban tűzoltó akar lenni, legalábbis az életkorának egy bizonyos szakaszáig. Nekem azonban sajátos élményem van a gyerekkoromból. A Vénkertben, a másodikon laktunk, a negyediken pedig egyszer kigyulladt egy lakás. A tűzeset tragédiával végződött, meghalt egy ember. Ezután évekig rettegtem a tűzoltóktól. Aztán évekkel később az élet hozott egy nagy fordulatot, a feleségem édesapja tűzoltóként dolgozott különböző beosztásokban, én pedig sokszor jártam ide, a Böszörményi úti létesítménybe sportolni, hiszen akkoriban is nagy fontos volt a sport az életemben. Mondhatom, hogy a sport és apósom együtt „bevonzott”.

Cívishír: Magyarán benősült a tűzoltóságra?
Pintér Tamás: Így is fogalmazhatunk. Minél többet jártam be apósomhoz, egyre jobban kezdtek érdekelni az itt zajló események.

Cívishír: Lenyűgözték a nagy sztorik?
Pintér Tamás: Apósommal megbeszéltünk, amit kell, de érdekes módon a tűzoltóké egy meglehetősen zárt közösség, és amit látnak, tapasztalnak a munkájuk során, azt nem verik nagydobra.

Cívishír: Az após igazán büszke lehet, ha a veje az ő nyomdokaiba lép, no de mit szólt a felesége, hogy ezt a veszélyes szakmát választotta?
Pintér Tamás: A párom tűzoltócsaládban és tűzoltók között szocializálódott, tehát számára nem valami idegen világba csöppentem. Ezzel együtt természetesen a mai napig is nagyon félt, különösen akkor, amikor „rázós” eseményre kell kimenni. A család egyébként rendkívül fontos támasza egy tűzoltónak ahhoz, hogy a munkáját megfelelően, a legtöbb veszélyforrás kizárásával lássa el.

Cívishír: Amióta a Hajdú-Bihar Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság első embere, jut egyáltalán ideje a családra?
Pintér Tamás: Az egy nagyon fontos vezetői attitűd, hogy az ember be tudja osztani az idejét, és mivel az előbb említettem, milyen fontos a család a munkavégzés szempontjából, arra én mindig is szakítok időm. Azt hiszem, ugyanannyit töltök a családommal, mint korábban, amikor helyettes voltam.

Cívishír: Amikor otthon az éjszaka kellős közepén csörög a telefon, mert riasztás érkezett, aligha irigylésre méltó a helyzet. Gondolom, sosem kapcsolhatja ki a készüléket…
Pintér Tamás: Arról természetesen szó sem lehet, hogy én kikapcsoljam a telefonomat. Már-már betegesen, vagy inkább kényszeresen is mindig keresem itt is, otthon is. Nekem 16 óra munka után sem áll meg az élet, vagyis soha nincs vége a munkaidőmnek. Nyilvánvalóan mindenről informálnak a kollégáim, legyen az bármilyen napszak.

Cívishír: Az Ön előmenetele példa lehet egy fiatal számára, hogy lám, megfelelő szorgalommal, ambícióval karriert lehet építeni ebben a szakmában?
Pintér Tamás: Azt gondolom, hogy igen, bár kétségtelenül sok összetevője van annak, hogy valakiből ezredes legyen, például térben és időben sok csillagzatnak is együtt kell állnia, hogy ez megvalósuljon, de az mindenképpen elmondható: a szervezetünkön belül van előrelépési lehetőség. Aki komolyan veszi ezt a szakmát, és megvan benne az elkötelezettség, a tanulási vágy, azaz folyamatosan képezi magát, komoly sikereket érhet el.

Cívishír: Bontsa ki a részleteket, milyen kvalitások szükségesek ahhoz, hogy valaki ezredesi rendfokozatig vigye Debrecenben?
Pintér Tamás: Összetett munkát látunk el, éppen ezért a vezetői állománynak széleskörű szakmai ismeretekkel kell rendelkeznie. Kiemelem: mi nemcsak a klasszikus mentési és tűzvédelmi feladatokkal foglalkozunk, hanem legalább akkora súllyal jelentkezik a munkák során a hatósági ügyek ellátása. Ezt mi megelőzési feladatoknak nevezzük. Ugyanakkor polgári védelmi feladatokról is beszélhetünk, valamit iparbiztonságiakról is. A szervezetünknél egy vezető beosztású tűzoltónak rálátása kell legyen mindenre, és az a munka komoly felelősséggel is jár. Ezért kell sokat tanulni.

Cívishír: Írja le, milyen a jó tűzoltóbeosztott?
Pintér Tamás: Temperamentumos, kreatív gondolkodású, jó állóképességű, azaz dinamikus és erős. Nagyon fontos, hogy tudjon csapatban gondolkodni. Legyen lételeme a sport. A mi szakmánkban ez kiemelt jelentőségű, itt az igazgatóságon is minden sporteszköz és a sportolási lehetőség a kollégák rendelkezésére áll.

Cívishír: Ismer női tűzoltót, aki nem irodista? Vagy ez teljesen maszkulin szakma?
Pintér Tamás: Az úgynevezett létesítményi tűzoltóknál (olyan üzemeknél, ahol a telephelyen van egy tűzoltó egység) tudok női tűzoltóról, és az önkéntesek között is vannak nők, de hivatásosnak inkább a férfiak állnak.

Cívishír: Már nemcsak a gazdasági élet, hanem a közszféra is rendkívüli munkaerőhiánnyal küzd. Tűzoltóból van elég?
Pintér Tamás: A gazdasági élet változásai révén – Debrecenben különösen sok beruházás valósult meg az utóbbi években – egyes gazdasági szereplők jobb anyagi lehetőségeket kínálnak a munkaerőpiacon, mint az állami szervek. Létszámban megvagyunk, a problémát inkább abban látom, hogy bár presztízsszakmáról beszélünk, hiszen ez a hivatás igazán megbecsült a társadalom minden szintjén, nem mindenki marad itt a nyugdíjig.

Cívishír: Bárcsak presztízsből is lehetne családot eltartani! Mennyit keres ma egy kezdő tűzoltó?
Pintér Tamás: Szeptembertől a huszonöt év alattiak körülbelül 300 ezer forintot visznek majd haza, de amint arról már korábban beszéltem, szorgalommal, tehetséggel, elhivatottsággal lehet feljebb lépni a ranglistán, és a beosztásokkal az illetmények is nőnek. Egyébként többeknek olyan alapszakmájuk van, hogy a szabadnapjaikban szép pénzt keresnek másodállásban, és ha ez nem megy a tűzoltói hivatás rovására, akkor nyugodtan végezhetik.

Cívishír: A munkaerőhiány miatt elfordul, hogy ma már olyat is felvesznek tűzoltónak, akit korábban elutasítottak volna?
Pintér Tamás: Nem, ugyanis a belépési követelmény nem lazult.

Cívishír: Bárki bekopoghat ide azzal, hogy tűzoltó akar lenni?
Pintér Tamás: Mi azt favorizáljuk, hogy minél fiatalabbak jelentkezzenek. Tudniillik minél fiatalabb valaki, annál jobban tud ebbe a zárt közösségbe beilleszkedni. Huszonévesen a legideálisabb ezt a szakmát elkezdeni.

Cívishír: A felvételnél van alkati elvárás?
Pintér Tamás: Nincsen semmilyen alkati elvárás, az sem, hogy milyen magas vagy milyen alacsony legyen a kolléga. Ehelyett nagyon komoly egészségi szűrővizsgálaton kell átesnie mindenkinek, mert ebben a munkában nagy terhelés is érheti a szervezetet, ennek pedig fizikailag meg kell felelni. Ezeken az egészségügyi szűréseken évente átesik mindenki. Mint ahogyan a fizikai állóképességi vizsgán is.

Cívishír: Apropó, sport! A parancsnok hogyan méri a beosztottak erőnléti állapotát? Időnkét megjelenik az öltözőben derékbőséget mérni, vagy számolja a fekvőtámaszokat?
Pintér Tamás: Ebben a szakmában nem feltétlenül a legalacsonyabb testzsírszázalékú kolléga végzi a legjobb munkát. Ott lehetnek a pufferek is a szervezetben, különösen a hosszan tartó beavatkozás során. A kiképzési tervünk fontos része az, hogy minden napra jut sportfoglalkozás. Minden kolléga tisztában van azzal, hogy milyen erőállapotban kell lennie, hiszen arról évente számot kell adnia.

Cívishír: Egy tűzoltó számára mi a legrázósabb helyzet?
Pintér Tamás: Nehéz erre válaszolni, mert nincs két egyforma tűzeset, vagy például teljesen másképp terheli meg az embert mentálisan és fizikailag egy műszaki mentés is. Mindegyik veszélyes tud lenni, de a munkavégzés szerencsére annyira szabályozott egy tűzoltó számára, hogy le tudjuk csökkenteni a veszélyt a minimálisra. Minden beavatkozás csak a lehető legkisebb kockázattal hajtható végre.

Cívishír: Egy stresszes nap után hogyan ereszti ki a gőzt?
Pintér Tamás: Erre két lehetőségem kínálkozik, a család és a sport. Utóbbit szeretem csinálni is, nézni is. Lokálpatrióta debreceniként a DVSC-nek fontos szerepe van az életemben, a futballcsapat mérkőzéseire rendszeresen kijárok, de korábban a női kézilabdázók fellépéseit is látogattam.

Cívishír: Azt hittem, a cselgáncsot említi legelőször, hiszen két bátyja – Zoltán és Csaba – is komoly sikereket ért el ebben a küzdősportban.
Pintér Tamás: A Dózsa-csarnokban nőttem fel én is, ahogyan ők. Magam is versenyeztem gyerekkoromban, de később a foci csábításának nem tudtam ellenállni, majd tűzoltóként már az egyéni sportok megszállottjává váltam, előbb a futásé, majd a triatloné, az Ironmané. Készültem még nagyobb megmérettetésre is…

Cívishír: Jól hallottam? Ironman a tűzoltóparancsokunk?
Pintér Tamás: Igen, többszörös. Néhány éve készültem éppen a dupla Ironmanre – 7,2 km úszás, 360 km kerékpározás, 84,4 km futás – a szerk. –, amikor derült égből villámcsapásként ért egy súlyos sérülés, gerincsérvet kaptam, és ez meghiúsította a nagy tervem, ráadásul a mai napig behatárolja a sportolási lehetőségeimet, de amikor csak tehetem, sportolok, még ha nem is vállalok már extrém távokat.

Cívishír: Hallottuk – tudja, Debrecen kisváros –, hogy nem a Modern Talking a kedvenc együttese.
Pintér Tamás: Mindenevő vagyok. A komolyzenétől az extrém rockzenéig sok minden meghallgatok, de ha a Modern Talking csendül fel a rádióban, akkor sem kapcsolok el. A bátyáimnak köszönhetően a rockzenén szocializálódtam, a nyolcvanas években hallgattuk a Jugoton-lemezeket, amelyeket ők hoztak Jugoszláviájából. Ezeken Deep Purple- vagy Led Zeppelin-féle alapművek voltak.

Cívishír: A katasztrófafilmeknek nagy a kultuszuk világszerte Hollywood által. Egy tűzoltó hogyan viszonyul ezekhez?
Pintér Tamás: A filmes látványelemek a való életben másképp néznek ki, és a beavatkozás is másképp zajlik, de ebben én nem látok kivetnivalót. A filmnek ugyanis az a célja, hogy érdeklődést keltsen fel, érzelmeket váltson ki. A hollywoodi filmekben feltupírozzák a problémákat, de azért veszély mindig leselkedik ránk.

Cívishír: Ha a macska nem tud lejönni a fáról, amelyikre felmászott, és kivonulnak a tűzoltók menteni, a számlát ki fizeti? A macska gazdáján behajtják?
Pintér Tamás: Nincs számla. Olyan állatokat mentünk meg, amelyek önerejükből nem képesek kimászni vagy lemászni valahonnan, így ha nem segítenénk, akkor elpusztulnának. Szerencsére az a tapasztalatunk, hogy a macska előbb-utóbb lemászik a fáról, egy kis türelem kell a gazdának a segélyhívás előtt.

Cívishír: Sok a vaklárma Debrecenben?
Pintér Tamás: Szerencsére nem. Aki minket felhív, annak azért megalapozott a gyanúja arról, hogy tűzoltói beavatkozásra van szükség.

Cívishír: Pontosan hány tűzoltónak a főnöke Debrecenben és a megyében, azaz hány ember óv minket a katasztrófától?
Pintér Tamás: Ötszáz, de amikor mentési akcióról beszélünk, nemcsak a hivatásos állományra gondolunk, hanem az önkéntes tűzoltókra is, akik ugyancsak rendkívül fontos munkát végeznek.

Cívishír: A műszaki felszereltséget tekintve hogy állunk az osztrákokhoz vagy a románokhoz képest? A nyugati és a keleti szomszéddal hasonlítsuk össze magunkat, mint mindig!
Pintér Tamás: Ezen a téren folyamatos a fejlődésünk, az elmúlt 25 évben ezt tapasztaltam, és nincs megállás, állandó fejlődésre vagyunk ítélve, hiszen az új technika vívmányait a mentés érdekében mindig is ki kell használni. A jelenlegi eszközeink a legmagasabb színvonalat képviselik tűzoltótechnikában, és nemcsak a fecskendőautók, hanem az egyéni védőfelszerelések is a modern kor vívmányainak megfelelőek. Itt szakfelszerelésekről beszélünk, és ugyanazok a tenderek jellemzőek az egész Közép-Kelet Európára, tehát sem rosszabbak, sem jobban nem vagyunk senkinél műszaki téren.

Cívishír: Negyvenhét évesen csúcsra ért Debrecenben. Mi motiválja még? Az országos parancsokság?
Pintér Tamás: Mindennap találok magamnak motivációt, és az így volt az alacsonyabb beosztásokban is. Momentán az motivál, hogy szakmailag fejlődjünk, mert meggyőződésem, hogy mindig van feljebb, és mindig lehetne kevesebb tűzeset, a védelem pedig hatékonyabb. Mindent lehet számokban mérni, a statisztikák pedig árulkodóak. Nekünk a vezetésben az a dolgunk, hogy ezeket az adatokat elemezzük és megfelelően reagáljuk rájuk.

Cs. Bereczki Attila

[Beillesztett cikk: Kismacska miatt vonultak a tűzoltók Debrecenben]