A kínai Luca, aki Debrecenben szerzett magyar szakos diplomát

Nem mindennapi feladatra vállalkoztak azok a kínai fiatalok, akik hazájukat hátrahagyva, egy számukra addig teljesen idegen kultúrába érkezve magyar nyelven tanultak, tanulnak a Debreceni Egyetemen, ahol idén az első „fecskék” már végeztek is: a felsőoktatási intézményben összesen tizenkét kínai diák szerzett magyar alapszakos diplomát. A Pekingi Nemzetközi Tanulmányok Egyeteme (Beijing International Studies University - BISU) 2015-ben indított el egy hétéves programot, amelynek keretében 20 középiskolás diák kezdte meg azt a speciális, hétéves kurzust, amelyben három év alatt elsajátították a magyar nyelvet, hogy aztán a későbbiekben egyetemi tanulmányokat folytassanak Magyarországon.

Három éve Debrecenben

A BISU a Pekingi Magyar Kulturális Intézet közreműködésével vette fel a kapcsolatot a Debreceni Egyetemmel (DE) és a Debreceni Nyári Egyetemmel (DNyE). Utóbbi vezetője, Szaffkó Péter 2016 májusában látogatást tett a kínai egyetemen, ahol, kidolgozva a közös képzés alapjait,  diákok magyar oktatók közreműködésével megkezdhették a programot. A projekt részeként 2017 szeptemberében érkezett Debrecenbe az a 20 kínai diák, akik az otthoni magyartanulás eredményeit egy éven át a DNyE kurzusán fejlesztették tovább, majd egyéves kínai tartózkodást követően, 2019-ben kezdték meg Debrecenben magyar alapszakos egyetemi képzésüket.  Az egyetemi jelentkezést írásbeli és szóbeli felvételi vizsga előzte meg.

Az egyik friss diplomás Lu Jianchen ( a képen), aki a Luca nevet kapta, 15 évesen kezdett magyarul tanulni, és még csak 17 éves volt, amikor először Magyarországra, a Debreceni Nyári Egyetem egyéves kurzusára érkezett. Aztán visszament Pekingbe, majd 2017-ben újra Debrecenbe költözött, és elkezdte a hároméves egyetemi képzést. Beszélgetésünk közben hamar kiderült, hogy a még csak 22 éves Luca remekül beszél magyarul, kínai akcentusa pedig különös dallamosságot ad a nyelvünknek. Mint mondja, a szóbeli kommunikációval nincs problémája, ma már könnyedén megérti az embereket, és ő is egyre színesebben tudja kifejezni magát, az írással, főleg a nyelvtannal azonban meggyűlik a baja még most is. Próbálom biztatni, hogy ezzel sok magyar anyanyelvű is így van, és egy külfölditől végképp nem várható el, hogy a magyar helyesírás útvesztőiben eligazodjon, Luca azonban ezzel nem elégszik meg, eltökélt abban, hogy ezen a területen is folyamatosan fejlődjön. Abban viszont egyetértünk, immár elmondhatja magáról, hogy a világ három talán legnehezebb nyelve közül kettőt, a kínait és a magyart is beszéli, már csak az arabot kellene megtanulnia… Ez azonban egyelőre nem szerepel a tervei között, jelenleg a magyar mellett németül és angolul tanul.

A Debreceni Egyetemen töltött évekről szólva elmondta: a képzés során képet kaptak a magyar nyelvről és a magyar nép kultúrájáról. Tanultak például klasszikus irodalmat, irodalomelméletet, művelődéstörténetet, a nyelvészet keretében leíró nyelvtant, hangtant, alaktant, mondattant és szövegtant. A vizsgákra sokat kellett tanulniuk, egy-egy vizsgaidőszak komoly összpontosítást kívánt tőlük, de a befektetett energia szerencsére meghozta a várt eredményt. Szakdolgozatát, természetesen magyar nyelven, A magyar gyerekirodalom Kínában címmel írta. Mint fogalmazott, Kína és Magyarország kapcsolata a kultúra területén is egyre inkább fejlődik, például a nemzetközi könyvvásároknak köszönhetően sok jó magyar könyv, köztük mesekönyvek jelennek meg a kínai piacon. Luca A Fásli Utcai Állatkórház, a Szofi Lufija és a Szofi és a Mikulás című könyveket említette, amelyeknek mind izgalmas tartalmát, cselekményét, mind a könyveket illusztráló élénk képeket nagyon megkedvelték a kínai szülők és a gyerekek is.

Még az emodzsik sem ugyanazt jelentik

A két kultúra közötti hatalmas különbséget nem igen kell ecsetelni senkinek, de arra azért nem gondoltam volna, hogy még a Facebook Messenger-funkciójának emodzsijai sem feltétlenül ugyanazt jelentik Kínában, mint nálunk. Lucától megtudtam, hogy, ahogy ő nevezi, a mosolygós fejet, a kínai fiatalok például egészen másra használják, mint amire mi itt Európában. Náluk, magyarázta, ha egy fiatal ilyet küld valakinek, azzal azt fejezi ki, hogy a másikat hülyének tartja. Az interjú előtt többször is cseteltem Lucával, és a mosolygós fejet időnként én is odabiggyesztettem a mondanivalóm végére, amiért az új információ birtokában elnézést kértem tőle. Ezen aztán csak nevetett, mint mondta, megszokta már, hogy az európaiak gyakran használják ezt, de ha a pekingi ismerőseitől, barátaitól kapna ilyet, azon biztos, hogy nagyon meglepődne. Ami pedig a mosolygást illeti, az a tapasztalata, hogy a kínaiakkal ellentétben a magyarok nem csak azokra mosolyognak rá, akiket ismernek, akikkel jóban vannak, hanem sokszor azokra is, akikkel életükben először találkoznak. Megjegyezte, ez a fajta közvetlenség az ő kultúrájuktól nagyon távol áll.

Luca elmesélte, hogy az elmúlt évek során nagyon megszerette Debrecent, sok barátot szerzett az egyetemen és abban a tánciskolában is, ahol hiphopot tanul. Szabadidejében szívesen jár a piacra, gyakran készít ételeket eredeti kínai receptek alapján, de egyre inkább megbarátkozik a magyar konyha ízeivel is. Szokott pörköltöt készíteni, de szereti a bablevest, a gulyáslevest, a kedvence pedig a rántott csirkemell.
A diploma megszerzését követően ősztől a Balassi Intézet ösztöndíjasaként Budapesten folytatja tanulmányait, egy éven át kínai-magyar fordítást tanul majd. Aztán úgy tervezi, hogy visszajön Debrecenbe, szeretne jelentkezni az egyetem magyar irodalom- és nyelvtudomány mesterképzésére.
Arra viszont egyelőre nem tud választ adni, hogy hosszú távon hol képzeli el az életét. Peking, a szülei nagyon hiányoznak neki, ugyanakkor Debrecen, Magyarország is közel áll hozzá, így ha most kellene döntenie a folytatásról, roppant nehéz helyzetben lenne. – Teljesen más a két világ, de mindkettő nagyon tetszik – mondja. – Pekingben mindenki reggeltől estig rohan, dolgozik, itt viszont nyugodtabban, lassabban élnek az emberek, és sokkal közvetlenebbek is. Ugyanakkor kedvemre való a pekingi nyüzsgő élet is, és persze jó lenne már találkozni a szüleimmel is, akiket régóta nem láttam személyesen. A koronavírus-járvány miatt Kínában még most is nagyon szigorú szabályok, korlátozások érvényesek, így sajnos nem tudnak meglátogatni. 

Takács Tibor