Ábrók Zsolt, a DVSC igazgatója: Minden héten háború lesz

Egy éve több feladat összpontosul egy kézben a DVSC-nél. Ábrók Zsolt tavaly nyár óta egy személyben vezeti a futball- és a kézilabdacsapat, továbbá a két utánpótlás-akadémia ügyeit. Itt a számvetés ideje – a klubigazgató készségesen válaszolt a kérdéseinkre.

Cívishír: Bennmaradás az egyik oldalon, harmadik hely a másikon. A szurkolói énje ezeket hogyan élte meg?
Ábrók Zsolt: Szurkolóként nyilván mindkettőnek örültem, de azért nekem nehéz elkülönítenem a szurkolói énemet a klubvezetői énemtől. A kézilabda tekintetében hosszú munka gyümölcse érett be. Rengeteg dolgoztunk az elmúlt években azért, hogy a DVSC női kézilabdacsapata visszakerüljön a dobogóra. Ez tavaly már összejöhetett volna, de akkor elrontottuk, idén azonban – tizenegy év után – sikerült dobogón végezni a női élvonalban, és reméljük, hogy ezt a pozíciót meg is tudjuk tartani, mert meggyőződésem, hogy a sportban egy jó eredményt sokkal könnyebb megszerezni, mint megtartani. Ez még több munkát igényel, különösen úgy, hogy elsősorban a nemzetközi porondon szeretnénk továbblépni. Ott ugyanis nem igazán tudtunk eddig maradandót alkotni.

Cívishír: A futballcsapat a lehetőségekhez mérten az elvárások szerint szerepelt, hiszen kivívta a bennmaradást, de aligha van szurkoló, akiben ne lenne hiányérzet.
Ábrók Zsolt: Ahogy mindegyik DVSC-szurkoló, úgy én is hozzászoktam ahhoz, hogy a Loki bajnokságokat nyer és a nemzetközi porondon vitézkedik, de tudomásul kell venni, hogy ez most egy másik világ. A kiesés után mindent újra kellett kezdeni, újra el kellett kezdeni építkezni, amivel egyelőre megfelelően haladunk, hiszen rögtön visszajutott a csapat az NB I-be, most pedig kivívta a bennmaradást. Tisztában vagyok vele, hogy nagyon sok gyenge meccsünk volt, sok mérkőzésben maradt benne sok pont, sokszor kritikán aluli teljesítményt nyújtott a csapat, máskor pedig bravúrgyőzelmekre is képes volt. A szurkolói lélek pedig olyan, hogy ha megverjük a Ferencvárost és a Videotont, mindenki boldog, majd becsúszik két fájó vereség a Zalaegerszegtől és a Mezőkövesdtől, akkor pedig minden rossz, és mindent ki kell dobni a kukába. Ha nem hullajtunk el sok-sok pontot, előrébb is végezhettünk volna, de valljuk be: az nem lett volna reális, ráadásul indokolatlan hurráoptimizmust szült volna. Voltunk három pontra is a negyedik helytől, a végén három ponttal a kiesővonal fölött végeztünk – borzasztóan nehéz és hektikus bajnoki idényt zártunk, de a bennmaradást kivívtuk, ennyi. Ezt nem kell se túl-, se alulértékelni.

Cívishír: Egy éve egyesült – legalábbis menedzsmenti szinten – a két DVSC. Bejött? Mik a tapasztalatok?
Ábrók Zsolt: Sok-sok a pozitívum, de vannak negatívumok is, összességében – azt gondolom – gördülékenyebb a két klub irányítása azzal, hogy amit a menedzsmentben lehetett, azt összevontuk. Az első év arra ment el, hogy ezt a szerkezeti változást lebonyolítsuk, a jövő érdekében.

Cívishír: A feladatkörök összevonásával spórolni is tudnak?
Ábrók Zsolt: Fontos megjegyezni, hogy külön költségvetése van a két klubnak, két különálló jogi személyről beszélünk. Vagyis háromról, hiszen a Debreceni Labdarúgó Akadémia is külön jogi személy, és azzal, hogy a menedzsment közös, a cégek gazdálkodásban természetesen jelentkezik megtakarítás. Ezen túl van még sok minden, amit összevontan költséghatékonyabban oldunk meg, például a beszerzéseket vagy az utaztatásokat. Értelemszerűen ha nagyobb volumenben rendelünk, akkor kedvezményesen jutunk a szolgáltatásokhoz, eszközökhöz. Az első év mindenesetre sok tapasztalattal szolgált, és egyre tisztább már a kép, hogy mit kell még a továbbiakban meglépni a költséghatékonyság érdekében.

Cívishír: Apropó, DLA! Komoly személyi változások borzolták az idegeket az elmúlt egy évben Pallagon. Főnökként immár elégedettséggel tölti el, ami a DLA-ban zajlik? Mikor özönlenek majd onnan a tehetségek a Lokiba?
Ábrók Zsolt: A személyi és a strukturális változásokat éppen a hatékonyság érdekében léptük meg, de ez egy hosszú folyamat, egyik napról a másikra nem várható változás. Egy generációváltásnak – ami „akadémiai időszámítás” szerint öt év, hiszen 14-től 19 éves korukig tartoznak a DLA kötelékéhez a fiatalok –, legalább el kell telnie. Azért ne feledjük, hogy a felnőtt csapatban most is sok saját nevelésű játékosunk van. Magyarországon a Paks után nálunk játszik a legtöbb magyar, a legtöbb „fiatalpercet” pedig mi produkáltuk az NB I-ben. Több ifjú tehetség bontogatja szárnyait Pallagon, ezért is alakítjuk át az NB III-as csapatot. A jövőben az együttes hetven százaléka U18-as, U19-es akadémista lesz. Sem értelem, sem érdek nem szól amellett, hogy egy profi NB I-es klubnak profi NB III-as fiókcsapata legyen. Csak azok lesznek profik a DVSC II-ben, akik a felnőtt keretből „játszanak vissza”. Tudjuk, hogy így sokkal nehezebb az NB III-ban bennmaradni, és minden héten háború lesz, de a fiatalok fejlődése fontosabb szempont. Azáltal is szorosabb kapcsolat alakul ki az első és a második csapat között, hogy az NB I-es csapat másodedzője, Jeremiás Gergő veszi át mellékállásban az NB III-as DVSC II. irányítását. A szakmai együttműködés, a játékosok felfelé áramoltatása a legfőbb cél.

Cívishír: Az MLSZ új fiatalszabálya a DVSC-t hogyan érinti?
Ábrók Zsolt: Egyértelműen előnyösen. A szabály – aminek mi már ebben az évben is abszolút megfeleltünk – úgy változik, hogy a következő szezontól a fix MLSZ-támogatáson túl több pénzhez juthatnak a magyar fiatalok szerepeltetésével a klubok.

Cívishír: A május végén közzétett beszámoló alapján a DVSC Futball Szervező Zrt. 335 millió forintos hiánnyal zárta 2021-et, és a hírre rá is ugrottak a magyar futball ellen beoltott sajtóorgánumok. A DVSC-híveket az érdekelné, ez a hiány hogyan keletkezett?
Ábrók Zsolt: Jelentős részét az NB II-ből hoztuk magunkkal. Fontosnak tartottuk, hogy a kiesés után egyből visszajussunk az NB I-be, ezért egy bő keretet állítottunk össze. A költségeink nem csökkentek, a bevételeink azonban jelentősen visszaestek az NB II-ben. Ebből keletkezett a mínusz, amit sokáig nem görgethetünk magunk előtt, a következő szezon végéig helyreállítjuk az egyensúlyt. Ennek érdekében már meg is tettük a szükséges intézkedéseket.

Cívishír: Miből lehet több bevétele a klubnak? El kell adni valakit?
Ábrók Zsolt: Elsősorban nem játékoseladásban gondolkodunk, hanem több támogatói, szponzorációs bevételt remélünk. Tőzsér Dániel sportigazgató most éppen azon dolgozik, hogy a költségvetéshez szabja a játékoskeret. Bő keretet alkalmaztunk tavaly a bennmaradás érdekében, de sokan egyáltalán nem, vagy csak alig kaptak játéklehetőséget. Nyilvánvalóan racionalizálásra van szükség itt is. A játékoseladás is opció, és akkor működik jól egy klub és az utánpótlása, ha két-három évente jelentős bevételre tesz szert egy-egy fiatal tehetsége értékesítésével. Ha kapunk olyan ajánlatot, amivel a klub és az adott játékos is jól jár, akkor nyélbe kell ütni az üzletet, a piaci logika azt diktálja, de csak azért nem fogunk egy játékosunktól sem megválni, hogy a költségvetésben a lyukakat tömködjük. Egyelőre nem kaptunk konkrét ajánlatot senkiért, tehát ez lehetőség még csak elméleti dilemma. 

Cívishír: Nagy pénz, kis foci – írta az egyik Loki-drukker, midőn meglátta a beszámolóban, hogy a DVSC-nek 2021-ben 800 millió forint volt a bérköltsége.
Ábrók Zsolt: A magyar futballban a bérek mindig kiütik a biztosítékot az átlagembereknél, és kétségtelen, hogy az átlagbérekhez képest az NB I-es labdarúgók nagyságrendekkel többet keresnek. Ez a 800 millió soknak hangzik, de a magyar mezőnyben csak az utolsó előtti helyhez volt elég, szinte holtversenyben a Gyirmóttal. A DVSC úgy végzett a hetedik helyen a bajnokságban, hogy a bértömege az utolsó előtti volt, azaz a keresetek alapján ennek a csapatnak ki kellett volna esnie.

Cívishír: Sokat kell még kalapolni a szponzoroknál, vagy ott toporognak már az irodája ajtaja előtt?
Ábrók Zsolt: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a befektetők, támogatók egymásnak adják a kilincset, de egyre többen állnak a DVSC mellé, és azért dolgozunk folyamatosan, hogy még több szponzort szerezzünk. 

Cívishír: Hogy áll a brandépítés?
Ábrók Zsolt: A tavalyi arculatváltás szerintem jól muzsikál, a shopban jelentős a saját márkás termékeink értékesítése, ezzel együtt azt kell mondani, hogy a shop bevétele a klub költségvetésében legfeljebb egy kerekítési hiba.

Cívishír: Kézilabda vagy a futball – melyik a keményebb dió?
Ábrók Zsolt: Nyilván a foci, hiszen az mindenki sportja. Sokkal nehezebb eredményeket elérni, és sokkal kritikusabb is a tömeg. Ha éppen tele vagyunk magyar, saját nevelésű fiatallal, akkor az a baj, ha sok a külföldi, akkor meg az. Éppen ezért a DVSC brandje a labdarúgásban sokkal lassabban és nehezebben építhető. Mindenesetre nem adjuk fel, célunk egy szerethető csapatot összehozni, nyíltan és őszintén kommunikálni a szurkolókkal, és sok-sok év kemény munkája révén visszakerülhet majd a DVSC oda, ahol volt egy évtizede. Kézilabdában – mondhatni – sínen vagyunk a brandépítéssel, ami sok-sok év szisztematikus munkájának az eredménye. Jelenleg van hat magyar, egy-egy francia, német, fehérorosz és brazil válogatottunk. Ütőképes, szeretnivaló társaság, remélem, sok örömet szerez majd a közönségnek.

Cs. Bereczki Attila