Egy pontot szerzett első debreceni mérkőzésén Joan Carrillo
Joan Carrillónak nemcsak az advent miatt lehetett ünnepi hangulata november 28-án, a DVSC katalán vezetőedzője először dirigálta csapatát hazai pályán. A bemutatkozása nem sikerült éppen jóra a Loki kispadján: Újpesten kapott ki együttese az előző fordulóban 3–1-re. Ezúttal pedig az a Paks várt a piros-fehérekre, amelyik öt nyeretlen meccs után (egy pontot szereztek az említett öt mérkőzésen) az NB I. előző fordulójában visszatért a győztes útra, 4–1-re verték meg a Puskás Akadémiát.
A találkozót jobban kezdte a cívisvárosi alakulat, ez azonban többnyire veszélyes beadásokban nyilvánult meg, leginkább jobbról, Dzsudzsák Balázstól. Majd a 11. percben Ádám Martin lépett ki – elsőre úgy tűnt lesről –, lövését azonban Gróf védeni tudta. A kérdés már csak az, hogy mivel nem lett gól a kérdéses szituációból, így nem nézték vissza a VAR-szobában, de ha az abból kialakult szögletből gól van, mi a helyzet? Valószínűleg akkor így járt a szenvedő fél.
Az első igazi örömöt a 20. perc hozta meg a hazai csapatnak: Ferenczi a saját térfeléről indította a bal oldalon Ugrait, aki a paksiak tizenhatosának közelében senkitől sem zavartatva térddel betolta a labdát a tizenhatoson belülre, kicselezte a vendégek kapusát, majd balról éles szögből 3 méterről ballal a kapu közepébe lőtt. 1–0!
Ezt követően az első játékrész lecsordogált volna a maga medrében, felszisszenni sem igazán volt oka a Nagyerdei Stadionba kilátogató több mint 2 ezer szurkolónak, inkább a Paks támadásaiban volt nagyobb veszély, ez azonban végül gólt is eredményezett az első félidő hosszabbításában. Bognár bal oldali szögletét fejelte 3 méterről középről a kapu bal oldalába Ádám Martin, akivel meg sem próbált felugrani senki. 1–1! Így ért véget az első félidő.
A második félidő első igazán említésre méltó eseménye az volt, hogy Dzsudzsák Balázs az 54. percben fiatalokat megszégyenítő módon hagyott le mindenkit a jobb szélen, igaz a beadásra már nem maradt ereje, de harcossága, akarata még így is példamutató lehet a felnövekvő generációnak. A mérkőzésen ezután a cserék sora következett mindkét oldalon, de jelentős változást nem hozott a játék képében a frissítés egyik csapatnál sem. Az volt az ember érzése, hogy egy találat el is dönthetné a három pont sorsát bármelyik gárda is szerzi meg. De olybá tűnt, elégedettek a játékosok a döntetlennel, mindenki a biztosra ment, vagyis ha nem is lő gólt, de legalább ne kapjon. A bajnoki meccs hajrájában élénkebben támadt a Loki, a vége azonban 1–1-es döntetlen maradt.
Palánki István
