Debreceni 21-es: Serfőző Attila, a sokoldalú rekorder

Debreceniek, akik nagy utat jártak be, mire ide- és odaértek, ahol most vannak. Sorozatunkban a helyi közélet megkerülhetetlen alakjait mutatjuk be olyan címszavakban, amit maguk választanak. Mi csak kérdezünk. Huszonegyet. Ezúttal Serfőző Attilától, aki minden bizonnyal Debrecen El Camino-rekordere.

Cívishír: Hat még gombócból is sok, nemhogy 800 és 1000 kilométeres zarándoklásból. Még mindig nem elég?
Serfőző Attila: Sajnos a koronavírus-járvány miatt az idei elmarad, pedig olyan szépen felépítettem magamban! Azt terveztem, hogy épp a születésnapomra érek majd a katedrális elé Santiago de Compostelában, és Szent-Jakab aranyszobrának az átölelésével ajándékozom meg magam. 

Cívishír: Régen súlyosabb bűnök elégtételeként szabták ki a világszerte ismert Szent Jakab-zarándokutat. Önnek mi a bűne, hogy nem tud leállni?
Serfőző Attila: Az első utam még fel is fogható egyfajta vezeklésfélének, de a szobor átölelésekor nem gyóntam, hanem a feloldozás helyett mindig mást kértem, így vissza kellett még néhányszor mennem.

Cívishír: Ha nem a bűnbocsánatért „caminózik” fáradhatatlanul, akkor miért is? Milyen válaszokat keres út közben?
Serfőző Attila: Mindenkinek szüksége lenne legalább egyszer az életben egy hónap egyedüllétre. Ehhez még komfort sem kell, sőt az talán vissza is zökkentene az itthoni monoton életbe. Egyszerű a válaszom, a lelkemet kiszellőztettem.

Cívishír: Róma és a Szentföld után Santiago Compostela a keresztények legfontosabb zarándokhelye. Amikor megérkezik egy hónap gyaloglás után, hálát ad Istennek a Dicsőség kapujánál vagy pihen egy nagyot valamelyik szállodában?
Serfőző Attila: Többnyire délután érek a katedrális elé. A bejárat előtt heverésző koldus néhány euróért felügyeli a hátizsákomat, mivel a szentélybe tilos bevinni, hogy én a csodálatos termeket akkurátusan körbesétálhassam. Nem vagyok vallásos, de a teremtőben hiszek. Miután újra a cuccaimhoz jutok, keresek egy jobbfajta szállást, az éjszakát pedig csihi-puhi sörözésbe fojtjuk a zarándoktársakkal. Másnap délben a misére fitten-frissen megyünk, és az életem legkatartikusabb élménye.

Cívishír: Azt el tudjuk képzelni, hogy sportteljesítménynek is kemény egy zarándoklat. Önt fizikailag vagy lelkileg viseli meg inkább?
Serfőző Attila: Inkább fizikailag. A sevillai utam kereken ezer kilométer volt. Egy hét forróság, két hét szakadó eső, majd két nap havazás után a végére a tavaszias időből is jutott. A lelkem mindig épül és szépül az út során. 

Cívishír: A szenvedésre gyógyír a mesés táj, legalábbis a Szent Jakab-úton, amely a Pireneusokon át, majd Európa középkori vallásos építészetének remekei mellett halad el?
Serfőző Attila: Kétségtelenül így van, különleges tájakon jártam és elképesztő emberekkel találkoztam. Szálltam meg régi templom tornyában, ahová a galambok is befészkeltek, pincében, padláson, háromemeletes ágyon. Ha valaki nem horkolt a közelemben, már el sem tudtam aludni. 

Cívishír: Ha éppen itthon van, akkor fest, verseket, novellákat ír, zenélni tanul, gitárokat gyárt. Szobrászkodni még nem láttuk!
Serfőző Attila: Készítettem egy egészen ígéretes Don Quijote-fejszobrot agyagból, de a szobrászkodás technikáját nem ismerem, így száradáskor atomjaira bomlott, de szerencsére néhány fotót sikerült az utókor számára készítenem. 

Cívishír: A sok elfoglaltság mellett még egy sikeres, export-importban érdekelt vállalkozást is irányít. Ennyi hóbortot finanszírozni kell valamiből!
Serfőző Attila: Szerencsésnek mondhatom magam, a gyermekeim és a vejem levették a vállamról a munka nehezét, rám „csak” a külföldi partnerekkel való kapcsolattartás maradt. Családi vállalkozás a miénk. Hogy honnan indultunk és miképp, azt majd egy hosszabb lélegzetű novellában szándékozom közzétenni. 

Cívishír: Még korántsem fogytunk ki a témákból, itt egy újabb: ökölvívás! Ez is hobbi, vagy talán sokkal több, örök szerelem?
Serfőző Attila: A Nagysándor-telepről kitörni nyilván számtalan módon lehet. Én a fizikai Nobel-díj megcélzása helyett a sportot választottam. A suliban bunyóedzéseket tartottak, és az egyik toborzás alkalmával én is az edző bá’ elé sodródtam. Néhány hét elmúltával erősen lemorzsolódott a csapat, és néhányan, akik megmaradtunk, a Bethlen gimi tornatermében folytattuk. Ökölvívóberkekben ismert és elismert Kovács Bandi bá’ csiszolgatott, majd felnőtt ökölvívóként már Pálocska Józsi vett a szárnyai alá. Mivel egyéb küzdősportok még csak bontogatták a szárnyaikat, a boksznak nagyon sok művelője volt akkoriban. Alkalmanként azt sem láttuk, hogy hol a sor vége a mérlegelésnél. Közben életre szóló barátságok szövődtek. Váradi Janika, Szilágyi Ati, Komódi Lali, Nagy Lali, a kis Totó, Turpi, Csonti és még sok-sok szívemet melengető név. Engem bekebelezett ez a gerozánillatú sport, és még mindig szívesen szolgálom.

Cívishír: Nemzetközi bíróként is nevet szerzett magának, ami szép és dicséretes, de edzői ambíciói hogyhogy nem voltak?                                                                                                                                             Serfőző Attila: Már jó ideje egy ígéretes hobbicsapat verbuválódott össze a DVSC termében, az úgynevezett félhetesek. Mivel középfokúi edzői képesítésem van, a legendás Tivadar Lajos bácsi mellett önjelölt segédedzői feladatokat látok el, megjegyzem, örömmel. A korábban említett Váradi János olimpiai bronzérmesünk is előszeretettel látogatja a tréningeket, de rajta kívül még Debrecen számos ismert arca vereti a száját cipóra.  

Cívishír: Veje a DVSC-vel sokszoros bajnok Spitzmüller István, aki ma már a DEAC labdarúgója. Megtanította már rendesen bunyózni, ha már neki nincs esélye megtanítani az apósát focizni?
Serfőző Attila: Egyszer járt nálunk edzésen, és meglepve konstatáltam, hogy akár az ökölvívásban is megállta volna a helyét. Ízig-vérig sportember, pontos, következetes a munkában is, nagyon büszke vagyok rá. 

Cívishír: Bejárta már a világot, a Facebook-oldalának tanúsága szerint csak az elmúlt egy-két évben járt Észak-Amerikában, Dél-Afrikában, Ausztráliában, Új-Zélandon, Skandináviában. Melyik a világ legjobb helye?
Serfőző Attila: Több földrészen, sok országban volt szerencsém megfordulni, de most kövezzenek meg, szenvedtem, mint a tanyájáról eladott kuvasz, néhány nap múlva erősebb lett a honvágyam, mint a látnivalók utáni kíváncsiság. Szentpéterváron volt szerencsém a hattyúk tavát élvezni, annak ellenére, hogy előtte a metrón ellopták az üres pénztárcámat. A sydneyi operaház összes eresztékét bejárhattam és Colorado folyóban megmostam az arcom. Fokváros tetszett a leginkább, s ott élnék is örömmel, ha nem lenne ez a beteges kötődésem a szülővárosomhoz.

Cívishír: Mi a legjobb Debrecenben?
Serfőző Attila:  A cívis mentalitás. Nehezen haverkodunk, de ha igen, az a kapcsolat többnyire egy életre szól. 

Cívishír: Melyik a legjobb hely Debrecenben?
Serfőző Attila: Számomra a régi Nagysándor-telep, ahol felnőttem őszinte, kemény emberek között. A legendás Citromszigettel átellenben jártam iskolába, és nem volt nap, amikor nem törte meg a tanítás melankóliáját egy rendőrségi autó, vagy épp egy mentő szirénája. A nagysándor-telepi legendák egyike, hogy egy nagyobb csetepatékor a rendőr félt a dzsumbujba menni, ezért a kutyáját küldte be. Néhány perc elteltével kidobták a lába elé az eb bundáját. Sok volt arrafelé a mendemonda, nem kell mindig a régiek beszédét komolyan venni!

Cívishír: Mi a legrosszabb Debrecen?
Serfőző Attila: Nekem nincs rossz Debrecenben, nem is volt. A Vörös Hadsereg útja neveltje vagyok, ismerem a városunk összes szegletét. Szerettem a Csillagban néhány forintért vásárolt kolbászzsíros kenyeret, és szeretem a mostani Piac utca kínálatát is, a ki- és beülős helyeket.

Cívishír: Ki a legjobb arc Debrecenben?
Serfőző Attila: Nos, ez egy igen nehéz kérdés. Debrecen meg van áldva jobbnál jobb arcokkal. Úgy a sportból, mint a művészvilágból és az üzleti életből számos különleges egyéniséget lehetne felsorolni, de hadd említsem elöl a mekis lányokat és fiúkat, akik reggelente az ablaknál kiadják vidáman a napindító kapucsínómat. Dombi Tibor futball-legenda mindenki példaképe lehet, amiért a profi pályafutása után is nagyszerű sportteljesítményekre képes, Rácz Gyula tanár úr végtelen türelemről tesz tanúbizonyságot, amikor egy-egy órájára felkészületlenül érkezem, és nem töri el a hátamon a gitáromat. Az egykori kiváló cselgáncsozó, Balogh Zoli újságíró barátom hite mindig erőt ad, ha elfáradok.

Cívishír: Sör, bor vagy pálinka?
Serfőző Attila: A bor helyett legyen inkább rozéfröccs, és ez is inkább nyáron. A nevem arra kötelez, hogy a sört szeressem, bár ha a Teremtő egy egész más családnévvel áldott volna meg, akkor is lándzsát törnék a kedvenc italom mellett. Pálinkát alkalmanként fogyasztok, de csakis házit, ellenőrizhető forrásból. 

Cívishír: Csülökpörkölt vagy cézársaláta, magyaros vagy trendi?
Serfőző Attila: Néhány évig, talán divatból vagy egészen más miatt, kacérkodtam a húsnélküliséggel. Töredelmesen be kell vallanom, alig akadt egy boldog órám. A barátaimmal szívesen bográcsozunk, s bár szinte kivétel nélkül mind az aranyfakanál várományosa lehetne, örömmel veszem fel velük a versenyt.  A napokban egy zseniálisan elkészített marhalábszárpörköltet kóstoltam, a föld bármelyik szegletén megállná a helyét. 

Cívishír: Romantikus vígjáték vagy keserédes dráma?
Serfőző Attila: Mindkettő jöhet. Számtalanszor megnéztem Polanski Macbethjét, de Jim Carrey is a szívem csücskében van. 

Cívishír: Több verses és novellás kötete is megjelent már, kinek, minek a megszállottja?
Serfőző Attila: Sihederkoromban megérintett Karl May, és egy csapásra az olvasás bűvöletébe estem. Az Ezüst-tó kincse elvezetett Emile Zoláig, és bár tizenévesen nem mindent értettem még a Hölgyek öröméből, a mű magával ragadott. Sokkal ellentétben azt vallom, hogy az úgynevezett szépírást nem lehet csak úgy megtanulni, mert hamar kiül a sorok tetejére a bemagolt forma, és onnantól a szerző elveszíti az olvasóját. Seregnyi segítőm volt – köztük Vitéz Ferenc méltán elismert irodalmár –, míg arra az elhatározásra jutottam, hogy 2006-ban beiratkozom a Magyar Írói Akadémia mesterkurzusára. Ismert írók, költők előadásait hallgattam. A végeredmény egy cirádás Irodalmi alkalmazotti írói referens tanúsítvány lett, amit akár fel is akaszthatnék egy üresen ásítozó falfelületre. Szerencsés figura vagyok, hiszen amit nem tudok szavakban kifejezni, festménnyé formálom. Kedvenc író-költőm Karinthy Frigyes, vele szívesen elcseverésznék egy egész délutánt.

Cívishír: Idén hatvanéves! Kívánjon hármat!
Serfőző Attila: Múljon el végérvényesen ez a nyamvadt járvány, ne legyen divatjamúlt az ölelés, és a most négyéves Lana unokám velem kezdje a menyasszonytáncot majd az esküvőjén! 

Cs. Bereczki Attila