Adventre ébredtünk. Semmi rohanás, ez másról szól!
Advent a keresztény kultúrkörben a karácsony napját megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig tart. Advent első vasárnapja, amely Szent András napjához legközelebb eső vasárnap, egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti.
A keresztények jócselekedetekkel, bűnbánattal, elcsendesedve készülnek Jézus születésének ünnepére.
A keresztény - és minden emberi - közösség tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni kell. Az ókorban az uralkodó érkezését már hetekkel az esemény előtt hírmondó adta tudtul, hogy a helyiek rendbe tehessék az utakat, a házakat - írta az MKPK, rámutatva, advent idején, a "királyok királyának érkezésére" készülve "nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is rendbe szeretnénk tenni". Kitértek arra:
Az adventi koszorú négy gyertyája az adventi időszak négy vasárnapjára utal, a három lila gyertya jelzi, hogy "bűnbánati időszakban vagyunk", az egy rózsaszín pedig azt, "van okunk az örvendezésre is, mert az Úr közel van hozzánk".
Ez az időszak a keresztény ember számára nem az év végi rohanásról szól,
és nem is csak azt jelenti, hogy ilyenkor "többet vagyunk együtt barátainkkal, szeretteinkkel". Adventben Isten által megalkotott önmagunk leszünk. Elcsendesülünk, magunkba fordulunk, ami nem is annyira egyszerű ezekben a fogyasztásvezérelt, felfokozott tempójú napokban. Advent minden napján ott feszül a kérdés,
"kinek az eljövetelére várunk, egyáltalán törődünk-e még azzal, hogy vár ránk valaki, aki meg akarja újítani életünket, istenkapcsolatunkat?"
Az adventi készületünk legyen tudatos várakozás! Éljük át ugyanazt a Messiás-várást, amely az ószövetségi választott nép lelkében élt! Várjuk úgy Jézus eljövetelét, mint ókori elődeink, akik teljes reménységgel és bizonyossággal imádkozták nap mint nap: marana tha, jöjj el, Uram!
