A miniszterelnök, aki két évet szolgált egy debreceni huszárezrednél
Az 1918. október 31-én meggyilkolt egykori miniszterelnökre, gróf Tisza Istvánra emlékeztek október 31-én Debrecenben, az egyetem központi épülete előtt álló szobránál.
Pintér Ákos, a Debreceni Egyetem (DE) általános rektorhelyettese azt mondta, Tisza István felismerte a kiművelt emberfők jelentőségét, azt, hogy a keleti végeken is ki kell alakítani a tudomány fellegvárát. Az egyetem 1921 és 1945 között a nevét viselte – tette hozzá Pintér Ákos, majd felidézte, hogy az ellene elkövetett három merénylet után a negyedik végzetes volt: gróf Tisza István az életét áldozta meggyőződéséért, a hazájáért. „Olyan példakép ő, aki mutatja az utat, azt, hogy a helyünkön következetesen meg kell tenni mindent az egyetemünkért, a városért és Magyarországon” – hangoztatta a szónok.
Szloszjár Balázs dandártábornok, a debreceni 5. Bocskai István lövészdandár parancsnoka beszédében a 20. század eleje legmeghatározóbb politikusának nevezte gróf Tisza Istvánt, akiről ezúttal mint katonáról emlékezett meg.
Felidézte, hogy egyetemi kötődése mellett Tisza István mintegy két évet töltött a 2. debreceni huszárezrednél. Előbb önkéntesként szolgált az ezredben, majd 30 év múltán parancsnokként vezette frontszolgálatra a debreceni alakulatot – mondta, hozzátéve, hogy „a frontszolgálaton ismerte meg a paraszti származású legénység igazi arcát”, amiről később azt írta József főhercegnek, „most ismerhettem meg csak igazán a magyar népet: ez a világ legkülönb fajtája, melyet csak szeretni és tisztelni lehet”.
Szloszjár Balázs a Tisza Istvánt ért merénylet kapcsán azt mondta: „erélyes és nyílt fellépésével, bátorságával, következetességével szükségképpen magára irányított az ellenzéki gyűlölet sortüzét”. Sosem volt rá jellemző az elkeseredés, a lelki elgyengülés, határozottságával számos ellenséget szerzett – tette hozzá, felidézve gyilkosai előtti, egyenességét és bátorságát tükröző utolsó szavait, „ennek így kellett történnie”.
A szónok imponálónak nevezte gróf Tisza István emberi tartását, erkölcsi szilárdságát, állhatatosságát. „Református volt, gróf, és magyar” – zárta emlékező szavait Szloszjár Balázs.
