Mit csinál az Anna-bál szépe a Kisvárda-táblánál?
Egy kisvárdai fiatal hölgy, a 23 éves Purgel Réka lett az idei balatonfüredi Anna-bál szépe. A nagy múlttal rendelkező, elegáns bál már a 194. volt, melynek szépét elcsíptük egy beszélgetésre. Réka személyében ismerjenek meg egy mérhetetlenül kedves, belül is ragyogó lányt!
– A kulturális örökség tanulmányok mesterszakos hallgatója vagyok az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Most végeztem el az első évet. Az Anna-bálokról írtam egyébként az alapszakos szakdolgozatom. Valójában ez vezetett a bálokhoz, illetve ahhoz, hogy testközelből, személyesen is megtapasztaljam. Az idei balatonfüredi Anna-bálon elsőbálozóként vettem részt, ám mivel Anna-napi bálokat rendszeresen tartanak országszerte, így Kisvárda is rendezett egy sajátot, ahol 2016-ban engem választottak az Anna-bál szépének. Ezt szép emlékként őrzöm, de tervben volt, hogy a balatonfüredi bálra is eljussak, hiszen számomra az az igazi.
Élmény élmény hátán
– Júliusi születésű vagyok, ezért egyfajta születésnapi ajándék volt számomra a bálon való részvétel. Édesapám kísért el az eseményre; nagyon vegyes érzelmekkel indultunk el. Szerencsém volt, mert a szakdolgozatom révén megismertem Horváth Évát, az 1977-es füredi Anna-bál szépét, ő segített nekem felkészülni, ellátott tanácsokkal. Ő javasolta például a kesztyűt is, amit viseltem: ez a reformkori bálok hangulatát idézte. Ehhez igyekeztem egy hagyományos, hímzett ruhát választani. Balogh Adrienn budapesti divattervező készítette el: arany-hófehér alkalmi ruha, a felső részét kalocsai hímzés díszíti.
Vissza Kisvárdára!
A fotók és Réka elmondása alapján minden lány álma, hogy egy kicsit visszamenjen az időben ezekért a ruhákért. Na, de most hagyjuk magunk mögött picit Balatonfüredet, és utazzunk Kisvárdára, hiszen korábban itt is királynő lett.
– A szervezők Kisvárdán is törekedtek rá, hogy a klasszikus Anna-bál emelkedett hangulatát idézzék meg. A fiatal lányok itt is sorszámozott nyakéket kapnak, ám annyi különbség van, hogy végül a győztes nem a hagyományos almát kapja meg, hanem egy vándorkoronát, amit én is továbbadtam a következő éveben. Szüleim fiatalként Kisvárdán telepedtek le, és itt alapítottak családot, úgyhogy én kisvárdai születésű vagyok. Itt végeztem az iskolát, a gimit is. Számomra nagyon meghatározó volt Kisvárdán gyermekként minden nap, és hálás vagyok, hogy elképesztően jó gyerekkorom volt. Bár most életvitelszerűen Budapesten tartózkodom, amilyen gyakran csak tudok, hazajárok Kisvárdára. Ilyenkor mindig igyekszem érdemi időt tölteni a barátaimmal és a családommal.
Megnyugvás számomra, amikor meglátom a Kisvárda-táblát.
A nagyobb ünnepeket mindig itthon töltjük, és hagyomány már, hogy teljes létszámban, közösen ünneplünk. Négyen vagyunk testvérek, én a második – hatalmas öröm volt ilyen nagy családban felnőni. Amikor itthon vagyok, mindig ellátogatunk a római katolikus templomba. Vallásos családban nőttem fel, úgyhogy ez egy eléggé meghatározó pont. Nekem nagyon sokat adott ez a város, és nagyon büszke voltan Balatonfüreden rá, hogy ilyen messzire kerülhetett az alma. Meglepetésemre az egész báli közönség tudta, melyik városból érkeztem. Tervben van, hogy Pesten maradok, hiszen most kurátori képzésen veszek részt, amivel, remélem, hogy a múzeumok világában el tudok majd helyezkedni.
Igazi vadalma
– Az egyetem mellett mindig szakítok időt olyan dolgokra, amik szívből jönnek és építenek. Nekem ilyen a művészet. Volt egy kiállításom is pár éve Budaörsön a festményeimből, és zongorázom is. Most itthon vagyok, Kisvárdán. Augusztusban önkéntes leszek egy sérült gyermekekkel foglalkozó táborban, ami szintén hálás feladat. Nagyon szeretjük a Nyíregyházi Állatparkot és a környékbeli múzeumokat. Már gyerekként is „vadalma” voltam. Mindig megpróbálok mosolygósan és nagyon pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, a környezetemhez, amiért végtelen szeretet kapok ezért cserébe. Úgyhogy szerintem mindenképpen megéri pozitívnak lenni, én mindenkit erre buzdítok.
Székely Andrea
