Ha ez lenne az utolsó nap
Nem gondoltam, hogy a szerdai lelkesedést felül lehet múlni. A fesztivál első három napján az energiáim a műanyagpoharak közt szóródtak szét a tánctereken. Mit tanultam a Campus ideje alatt? A karszalag csatját úgy kell forgatni, hogy ne szorítsa el az ereket a csuklón alváskor. Az ismerőseim, a profilképüket elnézve, megőszültek a bulizásban.
A napsugarak mellett Rúzsa Magdi hangja melenget. Érzelemdús, mégis intenzív koncerttel töltötte fel a megfáradt utazókat. Az őt követő Halott Pénz lassan ugyan, de végül beindult. Kicsit táncolunk a Gypo Circusra a Gasztroszínpadnál is.
Esőnap
És az átok nem a Tankcsapdának, hanem a szombatnak szól. Végig zuhogott a Limp Bizkit második felétől. A rutinos campusozóknál előkerült az esernyő és az esőkabát. A többiek bőrig ázva tombolnak. „Kösz, hogy maradtok ebben a kicseszett esőben” – mondja az énekes. Szemére ráhúzva a sapka, míg a gitáros kisgatyában nyomja. Óriási bulit csináltak, nem is volt kétséges.
[Beillesztett cikk: Az idei Campus Fesztivál száma: 114 ezer!]
Valahol ki kellett táncolnunk a bennünk felpumpált adrenalint. Még épp elcsípek a Random Tripből egy kis foszlányt, majd az OTP színpadnál rájövök, hogy az UFO dalokat örökké belém égette a gyermekkor. Pörgök egyet a barátokkal Thomas Borzán az XXL-nél, végül Soft Drum and Bass szettje pecsételi meg az éjszakát. Belopakodok mögé, hogy csináljak egy fotót. Szívélyesen üdvözöl, és még azt is megengedte, hogy keverjek egy számot. Fesztiválélmény kipipálva: zenéltem a Campuson!
Ha ez lenne az utolsó napom, elégedetten távoznék.
Lepergett előttem az életem, láttam szinte mindenkit, akivel valaha találkoztam, és hallottam minden zenét, ami létezik a Földön.
Úgy látom, nem csak én élem meg így. Hajnalban minden színpadnál fergeteges a hangulat, az emberek próbálják kiélvezni a maradék órákat. Azt azért megjegyzem, hogy aki szerint a kábítószer nincsen jelen a fesztiválon, az maga nincsen jelen.
Így ért véget tehát az év legnagyobb házibulija. Lelkem feltöltve, kártya lemerülve. Sokan sokallták a belépő árát. Tudom, hogy fáj. De megéri. A Campus sosem a nívós fellépők miatt érte meg, de ez a mi kis/nagy falunapunk. Egy pár napra elhisszük, hogy az élet csak arról szól, hogy együtt tombolunk az ismerősökkel. És ez segít túlélni, mondjuk jövő péntekig.
Hajnal László
[Beillesztett cikk: Egyszer minden véget ér. Kellemes józanodást, Debrecen! + KÉPGALÉRIA!]
