Debreceni 21-es: Ferenczi János, aki gólkirályból lett válogatott védő

Debreceniek, akik nagy utat jártak be, mire ide- és odaértek, ahol most vannak. Sorozatunkban a helyi közélet megkerülhetetlen alakjait mutatjuk be olyan címszavakban, amit maguk választanak. Mi csak kérdezünk. Huszonegyet. Ezúttal Ferenczi Jánostól, a DVSC kiválóságától, aki a magyar válogatott telki edzőtáborából válaszolt készségesen.

Cívishír: Nekünk, akiknek csak álom a címeres mez, az is lényeges információ, hogy vajon miként közlik azt az emberrel, ha kiválasztják? Tényleg, kitől tudtad meg, hogy Marco Rossi meghívott a keretébe?
Ferenczi János: Éppen egy ebéd utáni sziesztámat töltöttem, és amikor felébredtem, láttam, hogy rengeteg üzenetet kaptam, majd edzésen a csapattársak mondták, hogy kerettag vagyok. Az internet világában gyorsan terjednek a hírek, a kerethirdetés napján a válogatottól még senki sem keresett.

Cívishír: A kilencvenes évek Loki-csatára, Sira István az NB II-es Hajdúszoboszló futballistája volt, amikor Bicskei Bertalan behívta a válogatottba. Felhívtam, de nem tudtam kicsikarni tőle nyilatkozatod, mert azt hitte, gúnyt űzök vele. Te nem gondoltál arra hirtelen, hogy szívatnak?
Ferenczi János: Bevallom, kellett egy kis idő, amíg feldolgoztam. Csak ültem az ágyon, és nem akartam hinni a szememnek. Mutattam a feleségemnek is, kérdeztem, hogy jól látok, biztos ez? Amikor leesett, hogy igaz, óriási megtiszteltetést és büszkeséget éreztem.

Cívishír: Annyira talán nem érhetett meglepetésként a behívó, hiszen remek idényt futottál a Lokival, abszolút meghatározó tagja voltál a bronzérmes csapatnak. Belülről hogyan élted meg?
Ferenczi János: Az egész csapat nagyot küzdött ezért a bronzéremért, mindenki hozzátette a magáét. Azt hiszem, kihoztuk a maximumot, talán ezért is kerültünk a válogatott edzőinek figyelmébe.

Cívishír: Életed meccsét is idén játszottad: két bombát ragasztottál az MTK-nak! Mekkora bulit csaptál utána?
Ferenczi János: A két gól mellett egy gólpasszt is adtam, tehát igazán jól sikerült az a bajnoki. A meccs után tartottam egy kis összejövetelt, de nem az MTK legyőzése miatt, hanem azért, mert éppen azon a héten volt a szülinapom.

Cívishír: Mit neked egy bronzérem! Te már bajnokságot is nyertél a DVSC-vel!
Ferenczi János: Az igaz, de ezért a bronzért sokkal jobban megdolgoztam, hiszen most meghatározó játékos voltam, a bajnoki címeknél pedig nem. Így ezt a bronzot abszolút magaménak érzem, a siker értékét pedig tovább növeli az, hogy egy igazán fiatal kerettel, zömében debreceni srácokkal értük el.

Cívishír: Egyetlen szépséghiba a gyér nézőszám. Hogyan lehetne több embert kicsábítani ebbe a gyönyörű stadionba?
Ferenczi János: Nem tudom erre a választ, bárcsak tudnám! Mi mindent megteszünk, ami tőlünk telik, lehet, hogy ez kevés, nem tudom. Remélem, hogy az Európa Ligában jó játékkal tudjuk megörvendeztetni a szurkolókat, és az jó hatással lesz a nézőszámra is. Mi mindenesetre nagyon készülünk.

Cívishír: Akinek ilyen jó ballába van, miért nem megy többet előre?
Ferenczi János: Én lennék a legboldogabb, ha több gólt rúgnék, mert a világ egyik legjobb érzése a gólszerzés öröme, de egy balhátvéd nem lehet folyton elöl, illetve a játékhelyzet diktálja, hogy mikor mit kell tenni. Egyébként régebben középpályán játszottam, ezt az előnyt tudom most kamatoztatni, ha lehetőségem adódik támadni. A csapatérdeket mindig szem előtt kell tartani.

Cívishír: A futball istenének is van humorérzéke! Máskülönben egy NB III-as gólkirályból hogyan lenne balhátvéd?
Ferenczi János: Ez a poszt Korhut Misi távozásával üresedett meg, velem tettek egy próbát, és ott ragadtam. Tudom, hogy ez nem minden szurkolónak tetszik, de úgy érzem, sokat fejlődtem az utóbbi években, és a legjobb tudásom szerint próbálom végezni a feladatom, ha már nekem ezt a szerepet szánták a Lokinál. Azt hiszem, az erőfeszítéseim elismerése is a válogatott meghívó.

Cívishír: Egy játékos ázsióján sokat dobhat a válogatottság, vajon mit hoz a jövő? El tudod képzelni magad másik csapatban?
Ferenczi János: Konkrét megkeresésről én nem tudok, lehet azért nem volt, mert tudják, hogy én ízig-vérig debreceni vagyok, itt nőttem fel, itt lettem NB I-es futballista, ide tartozom. Egy külföldi ajánlat talán megmozgatná a fantáziámat, azt azonban nem tudom most elképzelni, hogy más magyarországi csapathoz szerződjek. Aztán ki tudja, mit hoz a jövő?

Cívishír: A fiad mennyit tud már dekázni, hogy a Loki utánpótlásáról is beszéljünk?
Ferenczi János: Egyelőre nem érdekli a foci, igaz, egyre többet jár már meccsre, mert nagyon teszik neki a miliő, a hangulat. Otthon próbáljuk rugdosni a labdát, de edzésre még nem járatjuk. Én ebben a korban ugyan már javában fociztam, de a feleségemmel nem akarunk ráerőltetni semmit, majd kialakul, hogy mihez lesz kedve.

Cívishír: Irigyelt szakma az NB I-es futballistáké, de sokan csak az anyagiakra gondolnak, arra nem, hogy alig ért véget a bajnokság, máris munkába állt a csapat. Egy profi futballista életében még a sebeket gyógyítgatni sincs idő. Fizikailag hogy lehet ezt bírni?
Ferenczi János: Nekem például alig egy hét pihenő jutott a válogatott meghívó miatt, ami semmire sem elég. A család most éppen nyaral, én pedig itt vagyok az edzőtáborban, időnként nehéz feldolgozni a hiányukat, de hát tudomásul kell venni, hogy nekem ez a munkám, ami ezzel jár.

Cívishír: Mi is beszámoltunk róla, hogy csapatostul, kapitányostul megnéztétek az épülő Puskás-stadiont. Mesélj!
Ferenczi János: Lélegzetelállító a látvány, hatalmas az aréna, még mindig nehéz elhinni, hogy nekünk, magyaroknak is lesz egy olyan stadionunk, amilyenekben a nyugati sztárklubok játszanak. Az mindennek a csúcsa lenne az én életemben, ha telt ház előtt egyszer pályára is léphetnék benne!

Cívishír: Dzsudzsák mekkora király a válogatottban? Milyenek a srácok, hogyan fogadtak, kivel vagy például egy szobában?
Ferenczi János: Telkiben egyszemélyes szobák vannak, tehát mindenki egyedül van. A srácok is nagyon rendesek, készségesek. Előítéletekkel érkeztem ide, azt hittem, hogy a sikeresebb játékosok majd valamilyen fölényességet érzékeltetnek, de abszolút pozitív csalódás ért, semmi ilyesmiről nincs szó. Dzsudzsák Balázsnak természetesen megvan a tekintélye, de ő is nagyon közvetlen mindenkivel, ahogyan velem is, de hát mi régebbről ismerjük egymást. A körülmények is elképesztően profik, mindenünk megvan, csak a focira kell koncentrálni.

Cívishír: Nagyon fontos meccsek várnak a válogatottra. Hány ponttal számoltok?
Ferenczi János: Mindenki tisztában van a két Európa-bajnoki selejtező súlyával, tétjével. Nagyon fontos lenne Azerbajdzsánban nyerni, mert az nagy lelki erőt adhatna a Wales elleni hazai találkozóra. Én két nagyon szoros, nagyon kemény mérkőzésre számítok, de tanúsíthatom, itt mindenki nagyon elszánt annak érdekében, hogy a magyar válogatott kijusson az Európa-bajnokságra.

Cívishír: Egy kicsit hagyjuk a focit! Hol ereszted ki a gőzt?
Ferenczi János: A szabadidőmet a családommal töltöm, gyakran szervezünk közös programokat, legtöbbször itthon, Debrecenben. Nagyon szeretem például a kerti partikat, ezeknek szerencsére most kezdődött a szezonja, próbálok is kihasználni minden lehetőséget, amikor a szabadban lehet sütkérezni. 

Cívishír: Csülökpörkölt vagy cézársaláta? Sör, bor vagy pálinka? Ha már a kerti partiknál tartunk…
Ferenczi János: Nem csülök, hanem valamilyen más pörkölt, azt nagyon szeretem. Nem vagyok egy nagyivó típus, de ha ezek közül mindenképpen választanom kell, akkor legyen a pálinka.

Cívishír: Mi a legjobb Debrecenben?
Ferenczi János: Nekem ez a szülővárosom, itt is nőttem fel, sok mindent szeretek benne, mert minden ideköt. Egy abszolút élhető, szuper város, ez a legjobb. 

Cívishír: No de mi a legrosszabb Debrecenben?
Ferenczi János: Nincs már rossz benne, hiszen ugyanúgy megvan minden, mint Budapesten, ha nem is akkora dózisban. Nem kell ma már a fővárosba menni, hogy az ember kibulizza magát, mert itt van például a Campus Fesztivál, vagy sok más érdekes program fiataloknak, családoknak egyaránt. Régen talán hiányzott a pezsgés, de az ma már itt is megvan. Ebből a szempontból is sokat fejlődött az utóbbi években Debrecen.

Cívishír: Melyik a legjobb hely a városban, ahol legnagyobbat dobban a szíved?
Ferenczi János: A Nagyerdei Stadion és környéke a Békás-tóval.

Cívishír: Ki a legjobb fej Debrecenben?
Ferenczi János: Hármas holtversenyben Dombi Tibi, Frida Feri és Bereczki Dani.

Cívishír: A lelki szemeid előtt hogy néz ki a Loki következő ötéves terve?
Ferenczi János: Nagyon remélem, eljutunk arra szintre, hogy megint a bajnoki címért harcolunk. Ez a város, ez a klub mindenképpen megérdemelné azt, hogy öt éven belül ismét bajnokok legyünk.

Cs. Bereczki Attila

[Beillesztett cikk: Debreceni gazdagok, hol vagytok, amikor a Lokinak támogatás kéne?]