Az utolsó királylátogatás Debrecenben

Az utolsó magyar király, IV. Károly (uralkodott: 1916 – 1918) két ízben járt a kálvinista Rómában. Első útja ifjú főhercegként vezetett Debrecenbe. 1901. július 18-án katonai oktatójának, báró Berg Hermannak, a Vilmos huszárok kapitányának vendégeként tett látogatást a városban. 

Második debreceni látogatására 1918. október 23-án zajlott: IV. Károly és felesége, Zita királyné a debreceni egyetem avatása alkalmából érkezett. Debrecen városa kedvelt kirándulóhelyéből, a Nagyerdőből 80 hold területet ajándékozott az egyetemnek, emellett az építkezésekre 5 millió, a klinikai kórházak létrehozásához pedig további 3 millió koronát és 25 hold területet adományozott. 1914-ben meg is kezdődött a klinikák építése. A Tóth – Reményik – Sebestyén  vállalkozó cég 800-1000 embert foglalkoztatott a Korb Flóris műépítész által megálmodott tervek megvalósításán. Munkásaik nagyobbik részét orosz, majd olasz hadifoglyok adták. A klinikai épületcsoport 21 épülete 1918-ra elkészült. A felvételi épület felavatásán maga a király is részt kívánt venni, noha a körülmények meglehetősen mostohák voltak (bizonytalan bel- és külpolitikai helyzet, a spanyolnátha járvány felerősödése). Az avatási ünnepséget október 23-ára tűzték ki. A király szigorú takarékosságot rendelt el, meghagyta a szervezőknek, hogy minden fölösleges pompát és költséget kerüljenek. Így aztán az utcák és terek díszítését szolgáló árbocokat, drapériákat, zászlókat a fővárosból szállították Debrecenbe. 

Fehér ruhás lányok sorfalánál

Hajnali háromnegyed négykor indult el Budapestről a különvonat a királyi párral. Az úton végig fellobogózott állomásokon haladt át a szerelvény – az állomásokon lelkesen éljenző, integető közönséggel –, amely 10 órakor futott be a cívisvárosba. A király a középső szalonkocsiból szállt ki. Szürke ezredesi formaruhája volt rajta. Rögtön utána megjelent a királyné alakja is. 

Az állomás előtti téren hatalmas, vörös bársonnyal bevont, a magyar koronával és szűrmintával díszített sátor állt. A sátor bejáratának két oldalán sorakozott fel a városi tanács, Hajdú vármegye tisztviselői. A sátorral szemben 24 fehér ruhás lány állt sorfalat. 

Miután Károly és Zita királyné helyet foglalt a városi dalegyletek a téren összegyűlt tömeggel együtt a Himnuszt énekelték. A távolból a Nagytemplom harangjai szóltak. A nemzeti imádság után Márk Endre polgármester emelkedett szólásra, „örömét nyilvánítva, hogy a koronás királyt első alkalommal üdvözölheti a város falai között és hogy ez az alkalom egyúttal Debrecen városának emlékezetes kulturális ünnepe”. 

Ezt követően Károly az alábbi beszédet intézte a tömeghez: „Debrecen város polgármesterének szavaival válaszolhatok, hogy nekem is régi vágyam teljesülhetett, midőn körükbe érkezve, Debrecen város és Hajdu vármegye közönségével közvetlenül érintkezhetem. Mindenekelőtt szívből viszonzom hazafias és hű üdvözletüket és a királynéval együtt lelkem mélyéből köszönöm, hogy itt megjelentek és alkalmat adtak, hogy mint koronás királyuk beszélhessek magyar népemhez. Nehéz időket élünk, ezt mindnyájan érezzük. Együtt küzdünk. De felélénkül lelkem minden reménye, ha hű magyar nemzetemre gondolok, mely ezer éven át minden veszéllyel és sorscsapással dacolva győzelmesen küzdötte le a legsúlyosabb világesemények hatásait is. Adják át küldőiknek, Debrecen város és Hajdu vármegye egész lakosságának a királyné és a magam legmelegebb üdvözletét és köszönetét és ne feledjék, egyetértve, hogy midőn a nemzet királyával egyetértve az igazság és a hazaszeretet útján haladt, mindenütt és mindenkor meg tudta őrizni tekintélyét és hatalmát. Magyarország új fejlődés előtt áll. Mindnyájan azon leszünk, hogy országunk és szeretett magyar nemzetünk a közel jövőben boldogságának biztos alapjait vethesse meg.”

Korb Flóris terveket is mutatott

A lelkes éljenzéssel fogadott beszédet követően a közönség sorfala között a királyi pár felszállt a rájuk várakozó városi ötösfogatra. Honvédek és huszárok sorfala zárta le a Petőfi tértől a városházáig tartó útszakaszt. A kordon mögött lelkesen éljenző tömeg ünneplése mellett érkezett meg Károly és felesége a városházára. 

A vendégek itt lévő szállásuk ablakából nézték végig a bandériumok felvonulását. Itt fogadta Károly a küldöttségeket. Legelőször a római valamint a görögkatolikus főpapság járult a király elé gróf Széchenyi Miklós nagyváradi püspök vezetésével. Őket a tiszántúli református egyház képviselői követték Baltazár Dezső püspökkel az élen. Az egyházi küldöttségeket a környékbeli vármegyék és törvényhatósági jogú városok küldöttségei követték.

A debreceni kaszinóban elfogyasztott ebédet követően a Nagytemplomot látogatták meg a fenséges vendégek, orgonaszó mellett vonultak be és a püspök megáldotta őket. 

A királyi pár 14 órakor indult az új egyetemnek a Nagyerdőn felépült együtteséhez. A főépület a régi magyar udvarházak típusában épült s egyszerűségével, arányosságával harmonikusan illeszkedett a tájba. A telep bejárójánál Korb Flóris műépítész üdvözölte a királyt és egyúttal bemutatta a munkában levő épületek terveit. A király kíséretével a főépület aulájában fölállított trónuson foglalt helyet. Gróf Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter üdvözlése után Degenfeld gróf, a tiszántúli református egyházkerület főfelügyelője mondott beszedet.

Károly király a királyné nevében is megköszönte az üdvözlést, majd ezt mondta az egybegyűlteknek: „A híres debreceni kollégiumnak tudományegyetemmé való kibővítése kiváló helyet biztosít Debrecennek, ez ősmagyar városnak a tudomány különböző ágainak ápolásában és terjesztésében. Mint eddig, ezentúl is szívből kívánjuk, hogy az Isten segítségével immár a közel jövőben várható békés idők lehetővé tegyék az egyetemi építkezések mielőbb való befejezését, hogy a debreceni kollégium évszázados hagyományain fölépült új intézet nagy föladatainak teljes erejével megfelelhessen és nemcsak a magyar nemzeti kultúrának terjesztője, hanem Debrecen város további fölvirágzásának is kiváló tényezője legyen”.

Király a Csokonai Színházban

Dr. Kiss Géza rector magnificus mondott köszönetet a királyi párnak. Az ünnepség első része a Szózattal ért véget. Ezután felavatták az új egyetem első doktorát, dr. Nagy Zoltán joghallgatót, akinek a király személyesen húzta fel ujjára a gyűrűt. Érdekes, hogy Nagy nem sokkal az ünnepség vége előtt épült fel a spanyolnáthából. 

Az avatási szertartást követően a híres református kollégiumot is megtekintette a király, akit 22 debreceni tanintézet igazgatói és diákjai köszöntöttek. Károlyák távoztukban a kollégium emlékkönyvébe bejegyzést írtak.  

16 órakor kezdődött a Csokonai Színházban rendezett jótékonysági ünnepi hangverseny. Végezetül az egyesült dalárdák Baltazár Dezső ez alkalomra írt, és P. Nagy Zoltán zeneiskolai tanár által megzenésített Király-himnuszát énekelték.

17 óra is elmúlt, mire az ünnepség véget ért. A főispán és Márk Endre polgármester kísérték ki az uralkodó párt az állomásra. 18 órakor pedig elindult a különszerelvény vissza Budapestre, ahonnan a pár Gödöllőre sietett. Néhány héttel később, november 13-án IV. Károly az  eckartsaui nyilatkozattal lemondott magyar királyi címéről.

Topor István