Hirdetés

A szárnyaló DEAC, és ami mögötte van: pénz, tudás, jövőkép

2018.10.15. 12:12

A szárnyaló DEAC, és ami mögötte van: pénz, tudás, jövőkép
Bács Zoltán (Fotó: Cívishír)

A kancellárnak a Lokiról is megvan a véleménye. Interjú!

Hirdetés

Hirdetés

Cívishír: Akkorára nőtt a DEAC, hogy mint az egyetem működtetéséért felelős első ember, akarva-akaratlan Debrecen első számú sportvezetőjévé is vált
Bács Zoltán: A Debreceni Egyetem – sportot is szerető – egyetemi tanára és kancellárja vagyok, nem vallom magam sportvezetőnek. A DEAC nem egyszemélyes előadás, hanem sok-sok egyetemi polgáré és nem utolsó sorban a városé, Debrecené.

Cívishír: Fogalmazhatunk akkor úgy, hogy jót tett a debreceni sportéletnek egy sportrajongó kancellár a város egyetemén?
Bács Zoltán: Nem lenne sportszerű kisajátítani a sikereket, mert nem is lenne igaz! A sportstratégiánk már 2005 óta érik, tehát nem új keletű elhatározásról van szó. Tizenhárom éve haladunk lépésről lépésre, és most értünk el odáig, hogy komolyabb és látható eredményekre lehetünk büszkék. A stratégia megtervezése egy közös, 2005-ös egyetemi döntés következménye, aminek a kidolgozásában nekem is volt szerepem az akkor rektori vezetés támogatásával. A jelenlegi rektori vezetéssel elkötelezett végrehajtók vagyunk, kitartva azon értékek mellett, amiket annak idején megfogalmaztunk és papírra vetettünk. Meggyőződésünk, hogy a két-három év alatt változó stratégiák semmit nem érnek, és még egy rossz stratégia is többet ér, ha legalább következetesen végig csinálják, mint az, amit úrja és újra írnak, és aztán semmire sem jutnak vele. Véleményünk és a visszajelzések szerint mi jó stratégia mellett köteleztük el magunkat, amit következetesen hajtunk végre.

Szilvássy Zoltán rektor és Bács Zoltán kancellár      (Fotó: Cívishír)

Cívishír: Tizenhárom évvel ezelőtt, 2005-ben ki kapott fényt, hogyan jött a megvilágosodás?
Bács Zoltán: Annak idején a Debreceni Egyetem nem arról volt híres, hogy a sport frontján magasan jegyzik, de már akkor is tudtuk, az alap megvan ahhoz, hogy sporttevékenységben nagyot lépjünk előre. A sportgazdaság a világ egyik legdinamikusabban fejlődő területe lett az elmúlt 2-3 évtizedben, amit még a válság sem tudott jelentősen átírni. Nyugaton már a GDP-ben is komolyan mutatkozik a hatása, óriási tudománya alakul ki, így nem maradhattunk ki egy ilyen perspektivikus területből. Mindemellett nagyon fontos közösségépítő erővel is bír, ami szintén fontos egy fiatalokkal dolgozó intézménynek.  Felállítottunk egy mátrixot, felvázoltuk, mit kell tennünk ahhoz, hogy sporttudományi oktatást indítsunk az egyetemen, fejlesszük a sportorvoslást, továbbá az infrastrukturális feltételeinken is javítsunk, ami által a hallgatók sportolási lehetőségei bővülnek. Megvizsgáltuk, hogy ennek milyen személyi és anyagi feltételei vannak: Mivel a kétezres évek derekán még nem volt TAO-rendszer, nagyon meg kellett küzdeni a finanszírozásért, de megérte, mert nagyon sokat léptünk előre. Ma már a Debreceni Egyetemet jegyzik a sporttudomány területén itthon és külföldön is, több száz hallgatója van, akik a különböző sporttudományi képzéseken tanulnak, és megalakultak a szükséges szervezeti egységek is: a Sporttudományi Koordinációs Intézet, a Sportgazdasági és Menedzsment Tanszék, a Sportélettani és a Sportorvosi Tanszék és nemsokára sportklinikánk is lehet. Ma már van testnevelő tanári, sportszervezői, sportközgazdász, vagy éppen sportrekreációs képzése is az egyetemnek. Ezen fejlesztéseknek infrastruktúrát is építettünk, továbbá koordináljuk a sporthoz kapcsolódó tudományos kutatásokat is. Ami a sportpályákon és a versenysportban, a DEAC-ban megjelenik, csak a felszín, ami mögötte van, az nagyon sokrétű és értékes mind az egyetem, mind a város számára. Olyan interdiszciplináris, sok területet felölelő (sport, orvosi, egészségtudományi, szociológiai, pszichológiai, közgazdasági, műszaki, táplálkozástudományi, stb.) tudományos háttér és érdeklődés alakult ki, ami kevés helyen áll együtt rendelkezésre. Profitálunk belőle az oktatásban, a kutatásban és a pályákon is! Szeretnénk azt is, hogy része legyen ez a terület egy debreceni, a kicsiktől az idősekig terjedő társadalmi innovációnak is az egészségtudatosság és a közösségek fejlesztése érdekében!

Cívishír: A tudományos munka azonban most került kirakatba, mégpedig az élvonalbeli kosárlabdacsapat, vagy az Erste Ligában induló jégkorongcsapat képében. Mostanra érett be minden erőfeszítés, munka?
Bács Zoltán: Annyiban valóban beérett a munka, hogy a jégkorongcsapat például már egy kész rendszerbe érkezhetett. Ezt négy-öt évvel ezelőtt még nem tudtuk volna megcsinálni. A versenysport egyébként óhajtja, kívánja az a sporttudományos hátteret, amit a Debreceni Egyetemen az utóbbi években kiépítettünk, de természetesen megvannak a határok. Sok mindenben kell még fejlődnünk!

Kosaras csoportkép (balról): Bognár Kristóf, a DEAC játékosa, Becsky István szakosztályvezető, Bács Zoltán, Széles Diána alpolgármester, Lócziné Kovács Marianna, a DEAC ügyvezetője és Berényi Sándor, a DEAC vezetőedzője   (Fotó: Cívishír)
 

Cívishír: Milyen elvek mentén választották ki, határozták meg a DEAC-os sportágakat?
Bács Zoltán: Ebben igazán nem volt nehéz dolgunk, hiszen a látványsportágakban a női kézilabda és a labdarúgás a DVSC felségterülete, és mindkét csapat számára szívesen nyújtunk utánpótlásképzést, tudományos hátteret, bármit, amire szükségük van, és amiben együtt akarnak működni. Riválisok soha nem leszünk, magunkénak érezzük a Lokit is! A városvezetéssel közösen megvizsgáltuk, hogy hány élvonalbeli csapatot bír el a város, és arra jutottunk, hogy egyetemi háttérrel – ami elsősorban nem anyagi hátteret jelent, hanem szervezeti kereteket, tartást – újabb sportágakban is komoly szinten gondolkodhatunk. Így az egyetem gondozásában, de az önkormányzattal szorosan együttműködve versenyez a legfelső osztályban a férfi kosárlabdacsapat és a jégkorongcsapat. A többi NB I-es együttesünk, a futsal-, a floorball-, a röplabda- vagy az NB I/B-s férfi kézilabdacsapat mind abszolút amatőr, egyetemi alapon szerveződött, és elviselhető anyagi terhet ró a DEAC-ra. Nagyon fontosnak érzem megjegyezni, hogy a DEAC hálózatában működő sportágak és szervezetek tevékenységének összehangolása céljából megalakítottuk a DEAC Koordinációs Igazgatótanácsot, amelyben az érintett sportszervezetek vezetőin kívül részt vesz az egyetem Szilvássy Zoltán rektor és jómagam révén, valamint a város vezetése Papp László polgármesterrel, illetve a város egyik országgyűlési képviselője, Kósa Lajos is, azaz nem csak a gazdaságfejlesztésben és egyebekben, hanem itt is tetten érhető a közös tenni akarás és együttműködés.

Cívishír: Az egyetem mintegy 160 milliárdos éves büdzséjéből mennyit kap a sport?
Bács Zoltán: Ha belevesszük a testnevelő tanárok, oktatók, edzők bérét, a sportinfrastruktúránk fenntartásának költségét, továbbá a verseny- és a szabadidősport finanszírozását, az utánpótlásképzést és annak jelentős tao forrását, valamint a hallgatói önkormányzat sportcélú kiadásait is, akkor nyilván bőven milliárdon felüli összeget kapunk. Ez első hallásra soknak hangzik, de belső forrásaiban nem éri el az intézmény költségvetésének fél százalékát sem, ugyanakkor mind egyetemi, mind városi szempontból nagyon jelentős értéke és hozadéka van. Ma már a DEAC mindennapos szereplő a sporthírekben, és nem csak a helyi, hanem az országos sajtóban is, ami egy jól prosperáló felsőoktatási intézményre utal.

Hajrá, DEAC! Bács Zoltánnak jobbján Fodor András, a jégkorongcsapat első embere, balján pedig Kósa Lajos országgyűlési képviselő a Vasas elleni Erste Liga-mérkőzésen       (Fotó: Cívishír)

Cívishír: A kosarasokat és a jégkorongozókat is azzal engedte útra a bajnoki rajt előtt, hogy az eredményességnél is fontosabb az értékteremtés, a közösségépítés a DEAC-nál. Mit is jelent ez pontosan egy profi csapat esetében?
Bács Zoltán: Nekünk megvannak azok a határok, ami fölé anyagiakban nem tudunk menni, de ezeken a határokon belül elvárjuk, hogy olyan sportolók öltsék magukra a DEAC mezét, akik azon túl, hogy hétről hétre jó teljesítményt nyújtanak a csapataikban, az egyetem értékrendjét a magukénak vallják. Példamutató hozzáállásukkal legyenek méltók a Debreceni Egyetem szellemiségéhez, minél többen tanuljanak, építsék a civil karrierjüket is, amihez mi minden lehetséges segítséget megadunk.

Cívishír: A DEAC-sporttelepen időnként súlyos viták dúlnak az edzők és csapatok között arról, hogy ki mehet rá a centerpályára, azaz kinőtte a klub a saját sportcentrumát. Hova lehet még terjeszkedni?
Bács Zoltán: Kétségtelen, hogy a Dóczy utcai sporttelep maximálisan ki van használva, de a Böszörményi úti campuson ott az úgynevezett Agrár-pálya, amit szintén rendbe tettünk, csak hát mindenki a Dóczy utcain szeretne játszani. Mindenesetre van három nagy pályánk, két műfüves kis pályánk, újabb futballpályát nem tervezünk építeni, helyünk sem lenne rá. A fejlesztés azonban folytatódik, a Böszörményi úton épül a teniszközpont, ami új távlatokat nyit egy újabb népszerű sportágban, illetve várjuk a Pallagra tervezett kézilabdás csarnok kivitelezését az NSK-tól.

Cívishír: A DVSC II. a megyei bajnokságból próbál kitörni, a DEAC az NB III-ban szerepel. Debrecen futballszerető népe hiányolja a szorosabb összefogást a Lokival. Sokan úgy vélik, közös erővel egy NB II-as csapatot is össze lehetne gyúrni.
Bács Zoltán: Állandó témánk Herczeg Andrással, hogy az lenne az ideális, ha felállna a debreceni futballpiramis, amelynek tetején a DVSC van, mögötte áll egy NB II-es csapat, majd minden alsóbb szinten is képviselteti magát Debrecen. A piramisból jelenleg hiányzik az NB II-es csapat, és minden bizonnyal jövőre is hiányozni fog, mert a DEAC az NB III-ban nem a feljutásért, hanem nagy valószínűség szerint a bennmaradásért fog küzdeni. Egyébként van együttműködés a DVSC és a DEAC között, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nemrég került két fiatal labdarúgó, Kerekes Krisztián és Bíró Péter a Lokitól az egyetemi csapathoz.

Itt éppen focimeccsen a kancellár: Bács Zoltán és Jávor András, a DEAC elnöke    (Fotó: Cívishír)
 

Cí vishír: A városban az az általános vélekedés, hogy az egyetem teljesen „belakta” a Nagyerdei Stadiont, azt fenn is tartja, jókora tehertől szabadítva meg az önkormányzatot.
Bács Zoltán: Valóban belaktuk, ez volt az eredeti célunk is. A fenntartás anyagi szempontból nem igaz, de rendszerszinten van benne szerepünk. A stadiont azért tervezték így, mert ez volt a közös igényünk az egyetemen és a városvezetésben. Már a tervezés szakaszában tudtuk, hogy miket szeretnénk „bevinni”. Emiatt nem építettünk meg egy milliárdos infrastruktúrát a nagyerdei campus területén, mert kapóra jött a stadionépítés. Terveztünk egy hallgatói kulturális és adminisztrációs központot a mateképület mellé, de annak sokkal jobb helyet találtunk a stadionban, hiszen az nyitottabb, mint az egyetemi campus, a város is nagyobb hasznát veszi, nekünk pedig földrajzilag is optimális, hiszen nagyon közel van az egyetem a stadionhoz. Így jött létre a stadionban a Hall, a sportdiagnosztikai központ, a fitneszcentrum, és még kiépítjük az e-sport központját is, és mindez lényegesen olcsóbb volt, mintha magunk húztunk volna fel egy külön épületet ezekhez a tevékenységekhez. A helyeket mi béreljük a stadion üzemeltetőjétől, berendeztük és piaci alapon hasznosítjuk is, így financiálisan is működőképes a rendszer, a piac meghozza a szükséges bevételeket. Vagyis mi nem pénzzel működünk közre a stadion kapcsán, hanem egy jól felépített rendszerrel, piaci szolgáltatásokkal, amelyek nem csak a hallgatók, egyetemi polgárok, hanem minden debreceni előtt nyitva vannak. A stadion több mint hatezer négyzetméterén működő modellt rekreációs plázának hívjuk.  A meg nem épített egyetemi beruházás helyén, a mateképület mellett pedig közben elkészült pályázati forrásból a DESOK (Sporttudományi Oktatóközpont, sportcsarnok), ami sokkal inkább odavaló! Bónuszként megszépült, funkciót bővített a Nagyerdei Víztorony is, ami ma már szintén közkedvelt hely lett a stadion környékén.

Cívishír: A Nagyerdei Stadiont mindenesetre könnyebb lenne fenntartani, ha nem 2600-an lézengenének egy-egy meccsen. Fanatikus Loki-szurkolóként mit szól a debreceni futballnihilhez?
Bács Zoltán: Nagyon nehéz nekem erről beszélnem, hiszen aki ismer, tudja, hogy én minden egyes DVSC-mérkőzésen ott vagyok, nagyon sokszor még idegenben is. A sport az én kikapcsolódásom, amúgy szinte semmire nem érek rá a sok feladattól. Sajnos általános tendencia Kelet-Európában, hogy noha szeretik a futballt, nem járnak meccsre az emberek. Azt gondolom, hogy ez a mai DVSC megérne hat-hétezer nézőt, és mindjárt más lenne a hangulata egy mérkőzésnek, hiszen saját nevelésű játékosok alkotják a csapat gerincét, a Fradi ellen például tizenegy magyarral, köztük nyolc debreceni neveléssel állt fel a Herczeg-gárda. Ez egy különleges érték a mai futballban, de sajnos valamikor évekkel ezelőtt elszakadt a fonal a szurkolók és a klub között, amiben sok minden szerepet játszott, és nagyon nehéz visszaépíteni mindent. Én azért rendületlenül bízom benne, hogy előbb-utóbb kialakul itt is egy olyan miliő, amiben az emberek nem csak az eredményekért szeretnek egy klubot, hanem akkor is kitartanak mellette, bíznak benne, amikor nehezebb időszakot él meg a csapat. Könnyű a BL-sikerek idején lokistának lenni…

A Nagyerdei Stradion "kifelé" is szolgáltat - a Debreceni Egyetemnek köszönhetően    (Fötó: Cívishír)
 

Cívishír: A lelki szemei előtt milyen debreceni sportélet jelenik meg 2030-ban?
Bács Zoltán: Azt remélem, amit a város polgármestere is többször kifejtett, hogy az a gazdasági fellendülés, ami most Debrecenben tapasztalható, egyszer a sportra is kihatással lesz. Ha a városban letelepedő cégek látják, hogy az önkormányzatnak, az egyetemnek és a városlakóknak fontos a sport, értéknek tekintik, akkor szerintem ők is beszállnak, és egy sikeres időszak lehet előttünk. Ennek már most is vannak jelei, különben nem tudnánk azt az ötlábú finanszírozási modellt működtetni, amit a DEAC mögé állítottunk. Nagyon fontos a nyitottság és partnerség azok felé, akik ebben mellénk állnak.

Cívishír: A DEAC jövője múlhat azon, hogy a következő rektor és kancellár éppen szereti-e a sportot vagy sem?
Bács Zoltán: Ahogy azt a beszélgetés elején is megfogalmaztam, ez nem egy vagy két ember programja, hanem az egész egyetemi polgárság közös ügye. Egy sikeres egyetemhez hozzá kell, hogy tartozzon ez is! Amerikában nem is igazi felsőoktatási intézmény az, aki nem e köré építi az identitását, akkor is, ha egyébként világhírű tudósokat, embereket képez. Szerencsére nagyon pozitív a hozzáállás nálunk is! Érzékeltetésül mondok egy példát. Amikor néhány évvel ezelőtt először felcsillant a remény, hogy a férfi

Fotó: Cívishír

kosárlabdacsapat feljuthat az NB I-be, felvetettük a fontos kérdést a rektori tanácsban: ha esetleg sikerül szintet lépni, akkor vállaljuk a magasabb költségeket? A mintegy nyolcvan fős grémium kilencvenöt százaléka voksolt igennel! Az identitástudat pedig elkezdett alakulni, egyre több embert lehet látni a mérkőzéseken és hétköznapokon is egyetemi, vagy DEAC címerrel ellátott ruházatban és a yoUDay-en jó volt hallani azt a több ezer embert, aki a DEAC-ot éltette.Az utánpótlás működtetése ezres nagyságrendű gyereket hoz az egyetem környékére, ami sportszakmailag és egyetemi szempontból is fontos, hiszen belőlük egyszer a hallgatónk is lehet. Mindenképpen fontos kiemelni, hogy az egyedülálló TAO-rendszer a magyar sportban hihetetlen energiákat és lehetőségeket mozdított meg, pályák százai újultak meg, megfelelő lett a környezet, a felszerelés, a gyerekek közösségeket alkotnak és rendszeresen sportolnak. versenyeznek, vagyis jól használva ez a rendszer társadalomformáló erővel is bír.

Cívishír: Jövőre százéves a DEAC! Mit adjon az ég a centenárium évében?
Bács Zoltán: Adja az ég, hogy a lendületünk megmaradjon, a Debreceni Egyetem minél magasabbra törjön az oktatás, a kutatás és az innováció terén, a városban és a régióban meglévő és a betelepülő cégek legyenek egyre elégedettebbek a képzéseinkkel, a kibocsátott munkaerővel, a DEAC pedig úgy ünnepelhesse a múltját, hogy közben fényes jövőt lát maga előtt!

Cs. Bereczki Attila

 

Szóljon hozzá!

Hirdetés

.