Debreceni jó nő, akit a kitartás és a szorgalom szakmájában a világelithez emelt
Cívishír: Kezdjük a legfontosabb infó közlésével! Meddig tartott a buli február 22-én, amikor a magyar váltó megszerezte Magyarország első téli olimpiai aranyérmét?
Pádár Beáta: Mi sajnos nem ünnepelhettünk a csapattal! Lementünk Balázzsal (Kövér Balázs videóbíró – a szerk.) a szálloda éttermébe, hiszen a bírók ott tartották a záró vacsorát. Koccintottunk velük, elbúcsúztunk tőlük, hiszen többen már másnap utaztak haza, aztán mi külön ünnepeltünk. Csatlakoztak hozzánk néhányan a szövetségből, egy kis közeli étterembe ültünk be, ahol előkerült egy kis hazai pálinka és természetesen a szodzsu, a koreaiak nemzeti itala. Jóval záróra után jöttünk el, nagyon megértő volt a tulaj.
Cívishír: A csarnok mely szegletében élted meg a sporttörténelmi sikert?
Pádár Beáta: Éppen bíráskodtam. Ott voltam a közvetlenül a jég mellett, a kínai csapatot kellett figyelnem a döntőben. Mivel a váltóban rengeteg ember van a jégen, ott csak a főbíró tartózkodik, a többiek a palánk mellől figyelik a váltásokat, az esetleges szabálytalanságokat. Én is onnan néztem a versenyt.
Cívishír: Tudtál egyáltalán figyelni a magyarokra?
Pádár Beáta: Öt körig néztem a fiúkat a szemem sarkából, de amikor volt egy kis lökdösődés a kanadaiakkal, utána már csak a kínaiakra koncentráltam, és csak a hibákat figyeltem, tudtam, ha a többi csapat is hibázik, akkor nagyobb eséllyel hagyják végeredményként azt, ami a jégen történt.
Cívishír: Arra utalsz, hogy rezget a léc a mieinknek?
Pádár Beáta: Az aranyéremért versenyben lévő mindhárom csapat, a magyar, a kínai és a kanadai váltó egyaránt követetett apróbb szabálytalanságot, így azokat nem vették figyelembe a végeredménynél, szerintem jogosan. Más lett volna, ha marad egy makulátlan váltó. A szabálytalanságokat nagyon szigorúan veszik ebben a sportágban, nem sokkal előtte, a női váltóversenyben például két csapatot ki is zártak.
Cívishír: Amikor kihirdették a hivatalos végeredményt, kinek a nyakába ugrottál?
Pádár Beáta: A bíróknak nem illik látványosan ünnepelni, nem lenne elegáns, de amikor a nagy kivetítőn megjelent a hivatalos végeredmény, könnybe lábadt a szemem, azt már nem tudtam leplezni.
Cívishír: Az olimpiai siker minden bizonnyal olyanok figyelmét is felkeltette, aki eddig nem néztek rövidpályás gyorskorcsolyát. Tarts a kedvükért egy gyors szabályismertetőt! Milyen „KRESZ-szabály” érvényes a pályán száguldás közben?
Pádár Beáta: Az alapvető szabály az, hogy a bójákat megkerülve kell körözni, a befutáskor pedig a pengének a jégen kell lenni, vagy ha a versenyző beesik, akkor nem akadályozhat senkit maga körül. A legnagyobb viták mindig az előzésekből adódnak. Nem szabad lökdösődni, illetve kézzel feltartani a másikat. Egy olyan versenyen, mint az olimpia, nagyon kiegyenlítettek az erőviszonyok, éppen ezért a versenyzők mindent bevetnek annak érdekében, hogy előrébb jussanak, ilyenkor több is a dolgunk. A videóbíró alkalmazásával szerencsére sok vitás kérdésre pontot lehet tenni. Sok helyzetet nagyon nehéz megítélni, de elvben mindig annak van előnye, aki előrébb van. Nagyon gyakran szoktuk elemezni a különböző szituációkat.
Cívishír: Menjünk vissza a gyökerekhez: hogy is lett belőled short track bíró?
Pádár Beáta: Kövérné Anikónál gyorskorcsolyáztam, komoly sikereket is elértem, de sajnos fiatalon egy bukás következtében súlyosan megsérültem, a saját lábamat, a balt, a kanyarodót vágtam el a korcsolyával. A csúnya sérülés után felépültem, és a magyar bajnokságot még megnyertem, de a sérült lábam nem bírta a folyamatos terhelést. Nem volt más választásom, abba kellett hagynom. A bíráskodás apai örökség, hiszen amíg versenyeztem, édesapám mindig elkísért, és beépült a bírói gárdába előbb időmérőként, majd körszámlálóként. Egy alkalommal betegség miatt nem tudott részt venni a versenyeken, én ugrottam be helyette. Ott ragadtam. nem sokkal később már nemzetközi vizsgát is tettem, majd sok-sok év, 13 esztendő tapasztalata után bíráskodhattam az olimpián.
Cívishír: Négy éve a magyar versenyzők maguk élezték a korcsolyákat, ma már profi edzőpáros, technikus, terapeuta dolgozik a válogatottnál. Ábrándozhatsz azon, hogy ha a te idődben lettek volna ilyen feltételek…
Pádár Beáta: Én minden kárpótlást megkaptam azzal, hogy bíróként kijuthattam az olimpiára, és ott testközelből részese lehettem Magyarország első téli olimpiai aranyérmének. Ehhez a sikerhez nagyon sok ember járult hozzá az elmúlt évtizedek során, úgyhogy sokaknak vagyok hálás.
Cívishír: Amíg itt töretlen fejlődésről és történelmi sikerekről beszélünk, hiányérzet is lehet bennünk, hiszen az új magyar sikersportág Debrecenben – valljuk be – elsorvadt.
Pádár Beáta: Nagyon sajnálom, hogy idáig jutottunk, mert itt igazán pezsgő gyorskorcsolyás élet volt. Teljesen ugyan nem szűnt meg a short track, hiszen egy volt csapattársam tart edzést, és a lányom jár is hozzá, csak hát sokkal több figyelmet és pénzt érdemelne az egész. Nagyon remélem, hogy az olimpiai bajnoki cím hatására valami itt is megindul, és tudomásom szerint erre vonatkozóan komoly tervek vannak a szövetségben.
Cívishír: Feltételezem, hogy Kínától Kanadáig rengeteg short track bíró van. Miért éppen neked sikerült kijutni Pjongcsangba?
Pádár Beáta: Nagy áldozattal járt elérni a célt. Gyakran előfordul például olyan, hogy napi 12 órát vagyunk a jégen. Ehhez fizikailag és szellemileg is rendben kell lenni, de még ez is kevés. Talán a kitartás a kulcsszó, ez a legfőbb tulajdonság, ami a bírói elit tagjává tesz.
Cívishír: Idáig jutni egyedülálló nőként is bravúros teljesítmény lenne. Kétgyermekes anyaként világszám!
Pádár Beáta: Nagyon sokat köszönhetek a családomnak, hiszen nekik is komoly áldozatot kellett hozni az én olimpiámért. Tizennégy éves a lányom, hétéves a fiam, tehát abban a korban vannak, amikor nagy szükségük van rám. A sport miatt sajnos rengeteget vagyok távol a családtól, de igyekszem minden bepótolni, amikor itthon vagyok. Az ő megértésük és áldásuk nélkül nem tudnám csinálni, akkor lemondtam volna Pjongcsangról is.
Cívishír: Ha még eláruljuk az olvasóknak, hogy minden nap a Debrecen-Mátészalka vonalon ingázol, akkor superwomannek hisznek…
Pádár Beáta: Szó sincs arról, hogy a mi sportágunkban a bíráskodásból meg lehetne élni. Ez csak hobbi. Nekem az állásom a Frieseland-tejüzemben van, ahol logisztikai, tervezési vezetőként dolgozom, és minden nap hat-hét órakor esek be Mátészalkáról. Kétségtelen, hogy elég feszített tempóban élem az életem.
Cívishír: Olimpia után jöhet a jól megérdemelt pihenés!
Pádár Beáta: Nem adják azt olyan könnyen. Március derekán már Kanadába, a világbajnokságra repülök.
Cs. Bereczki Attila
