Szomjazó vadállomány: Hajdú-Biharban is komoly gondot okoz a vízhiány

A rendkívüli aszályos időjárás nem csak a növénytermesztésben és a gyepgazdálkodásban okozott komoly károkat, a több hónapja tartó csapadékhiánynak a vadállományra is jelentős negatív hatása van. A meteorológia előrejelzések szerint lényeges változás egyelőre nem várható, tartós csapadékhiány prognosztizálható az Alföldre.

A súlyos vízhiány következményeiről Polonkai László tájegységi fővadászt, a Tiszántúli Vadgazdálkodási Táj vezetőjét kérdeztük. 

A szakember emlékeztetett: már a téli csapadék is kevés volt, így a természet az átlagosnál jóval alacsonyabb vízháztartású talajokkal várta a tavaszt. A helyzeten tovább rontott, hogy a tavaszi, nyár eleji hónapokban jellemző csapadékmennyiségnek is csupán a töredéke érkezett meg ebben az évben. A vízhiány tetten érhető a szántóföldön termesztett növénykultúrákban és a természetes növényzetben is, amely alapvetően meghatározza a vadon élő állatok élőhelyének minőségét. – Ilyen körülmények között a vadállomány rosszabb táplálkozási, rejtőzködési és szaporodási eséllyel indult az évnek – magyarázta. – A vízhiány miatt nemcsak szomjazhatnak, hanem éhezhetnek is az állatok. Egy jó adottságú évben mind a mezei, mind az erdei élőhelyeken fejlettebb, változatosabb a növényzet, ennek következtében a rovarfauna is gazdagabb. A fácán- és fogolycsibék életük első pár hetében kizárólag rovarokkal táplálkoznak, így életkilátásaikat alapvetően meghatározza a rovarok mennyisége mint elérhető fehérjeforrás. Ha szárazság van, a gyér növényzet miatt nem csak a táplálékforrás csökken, de a ragadozók előli rejtőzködés is nehezebb számukra. A felnőtt állatok könnyebben alkalmazkodnak a vízhiányhoz, ugyanakkor a szaporulatra nagyon komoly veszélyt jelent, ha nem jutnak rendszeresen vízhez még harmat formájában sem. A tartós vízhiány és a kritikusan magas hőségnapok száma miatt sokkal gyengébb lesz a fiatal állatok ellenálló képessége, magasabb lesz az elhullás mértéke, és a ragadozók is nagyobb veszteséget okoznak a fácán-, a mezei nyúl- és az őzszaporulatban.

Nehéz megbecsülni a kárt

A szakember véleménye szerint a szabad területen élő természetes vadállományban az aszály okozta veszteségek a vegetációs időszakban néhány elhullott egyed észlelése mellett is csak nagyságrendileg becsülhetők. Mint mondta, az erre utaló jelekből azért már jelenleg is lehet következtetni a veszteségek mértékére. – A vadászatra jogosultak alkalmazásában álló hivatásos vadászok a rendszeres területellenőrzések alapján naprakész információkkal rendelkeznek a vadállomány állapotáról – fogalmazott a szakember. – Például egy fácáncsalád létszáma átlagos években 8 és 12 közé tehető. Ebben a rendkívüli aszályos időszakban viszont azt tapasztalják a vadőrök, hogy kevesebb csibét vezetnek a fácántyúkok. A hajnali és alkonyati órákban a nyíltabb területrészeken, például gabona- és lucernatarlókon vagy dűlőutakon észlelt fiatal mezei nyulak száma is hasznos információ a szaporulat becslése során. Persze az úgynevezett felnevelési siker még számos kockázati tényezőtől is függ, így jelentős lehet a mezőgazdasági gépi munkák (kaszálás, talajmunkák, növényvédő szerek), továbbá a ragadozók, a rókák, a dolmányos varjak és a szarkák által okozott veszteség. A vadállomány felnevelt szaporulatának megbízható becslésére az őszi betakarítások után van jó lehetősége a vadgazdálkodónak. A megfelelő becslési módszer, például a hőkamerával történő éjszakai becslés kiválasztásában és annak gyakorlati kivitelezésében hatékony szakmai segítséget tudnak adni a tájegységi fővadászok. 

Több megoldás is létezik

Ami a megye vadállományát illeti, Polonkai Lászlótól megtudtam, hogy mintegy 300 gímszarvas, 2700 dámszarvas, 23 ezer őz, 700 vaddisznó, 57 ezer mezei nyúl, 48 ezer fácán és mintegy 700 fogoly él a hajdú-bihari vadászterületeken. A tartós vízhiány nem csak az apróvadat, de a nagyvadat, különösen annak az évi szaporulatát is erősen sújthatja.

De vajon hogyan tudják megoldani a vadgazdálkodók a vízpótlást a vadászterületeken, mit lehet tenni a vadállomány veszteségeinek csökkentésére?

A tájegységi fővadász szerint az utóbbi években szinte évről-évre a vadgazdálkodásban is érezhetően növekvő súlyú probléma a természetben tapasztalható vízhiány. A vadászatra jogosultak jelentős része az adott vadászterület természetes vízellátási adottságaitól függően valamilyen formában, legalább a legkritikusabb nyári hónapokban igyekszik mesterségesen pótolni a vadállomány vízigényét. Számos „technikai” megoldás létezik a hordós, mobil vagy fix itatóberendezésektől a vízzáró agyagréteggel ellátott, helyben készült, néhány köbméteres itatógödörig. Ezek megválasztása mellett a berendezések megfelelő száma, a folyamatos utántöltés és a rendszeres tisztítás a legfontosabb szempontok. A természetbe kihelyezett vaditatók nemcsak a vadgazdálkodásban fontos fajoknak jelentenek életmentő segítséget, hanem nagyon sok védett emlős- és madárfaj számára is, amit az itatóknál elhelyezett vadkamerák felvételei is bizonyítanak. Ebből a szempontból a vízpótlás hasznos természetvédelmi tevékenység is – fűzte hozzá.

Kedvezőbb helyzetben vannak azok a térségek, ahol a vadászterületen áthaladó öntözőcsatorna-hálózat a nyári időszakban javítja a vízellátást.

Polonkai László ugyanakkor megjegyezte: a vadállomány számára az új építésű, betonburkolatú vagy műanyag fóliával bélelt csatornák nagyon komoly veszélyt jelentenek, mivel ezekből a vad képtelen menekülni. A régebbi, földmedrű csatornák esetén ez a veszély nem áll fenn.

Pályázat is segíti a vadgazdálkodókat

A tájegységi fővadász tudatta: az Országos Magyar Vadászkamara által 2017 óta működtetett Országos Vadgazdálkodási Alap pályázati rendszerében a vadállomány természetes vízpótlásának biztosítása önálló célterületet képvisel. Ennek keretében az évente meghirdetett pályázati felhívás alapján a vízpótlást segítő beruházásokhoz legfeljebb 2 millió forint, 70 százalékos intenzitású, vissza nem térítendő támogatást nyerhetnek el a vadgazdálkodók. A pályázati rendszer „specialitása”, hogy kizárólag a hazai vadászok állami vadászjegyének és a külföldi vadászok vadászati engedélyeinek díja biztosítja az alap pénzügyi forrását.

Polonkai Lászlótól megtudtuk azt is: az országosan 52 fővel működő tájegységi fővadászi rendszer hatodik éve működik az Agrárminisztérium Vadgazdálkodási Főosztálya szervezetében.

Hajdú-Bihar megye négy tájegységgel érintett, amelyekben többéves szakmai gyakorlattal rendelkező, felkészült fővadász segíti a vadgazdálkodók napi munkáját. Céljuk a többi között az állami tulajdonban lévő vadállománnyal történő szakszerű, fenntartható vadgazdálkodás elősegítése. Ennek keretében a vadásztársaságokat, vadgazdálkodókat szaktanácsadással is segítik, akár a vízpótlás, vízellátás megtervezésében, vagy a pályázatok, támogatási kérelmek elkészítésében. Az állami alkalmazásban álló tájegységi fővadászok tájékoztatják a vadászatra jogosultakat a pályázati lehetőségekről, felhívják a figyelmet a hatósági adatszolgáltatási határidőkre, és az éves vadgazdálkodási tervhez szükséges vadállománybecslés elkészítésében is segítenek, továbbá a vadászati hatóság megkeresésére az elkészített vadgazdálkodási terveket véleményezik.

A szakember szerint az őszi vadászati szezon előtt már pontosabb képet lehet arról adni, hogy az aszály mekkora károkat okozott a vadállományban.

A terepi tapasztalatok alapján a fácán- és mezeinyúl-szaporulat vesztesége a kedvezőbb évjáratokhoz viszonyítva szinte biztos, hogy kétszámjegyű lesz. Mint fogalmazott, egy, a szakmaiságra adó, felelős vadgazdálkodó időben elvégzi az őszi apróvadállomány-becslést, és a vártnál csekélyebb vadlétszám esetén a tervezett vadászati hasznosítását csökkenti.

Takács Tibor