Tisza-tavi kálvária: a hajdúhadházi Szikla „halála és feltámadása”
Komjáthi László rendkívül sikeres amatőr és profi bokszpályafutás után, a negyedik ikszen is túl adta a fejét arra, hogy kemény munka mellett ultrafutónak áll. Most még a hosszú éveken át tartó felkészülés szakaszában jár, egyre „meredekebb” kihívásokat vállal. Korábbi bravúrjait megénekeltük már, de a legutóbbi, emberpróbáló teljesítménye mellett sem mehetünk el szó nélkül. Elvégre a különcök viszik előre a világot…
Az Ultra Tisza-tó elnevezésű esemény ismét óriási tömeget vonzott. Futva vagy biciklivel kellett megkerülni hazánk legszebb mesterséges tavát. Biciklivel könnyű! – mondhatnák, és tényleg az, szerkesztőségileg is túl vagyunk rajta már tucatnyiszor. No de futva, az már komolyabb sportteljesítmény!
Hajdúhadházi hősünk a sok szám közül a 65 kilométeres futást választotta, ennyi eljutni Tiszafüredtől Tiszafüredig, a csodás tájegységet megkerülve. A kánikula komoly nehézséget okozott, de a szervezők gondoskodtak frissítőkről ötkilométerenként. A meleggel szemben azonban egy idő után már nem volt ellenszer. Nagyjából féltávnál – Dinnyéshátnál – Lászlót előbb hasgörcs, majd hányinger kezdte gyötörni, azt mondja, teljesen szétesett lelkileg és fizikailag egyaránt. No de érezte magát így már a szorítóban is a 11. menet tájékán, mégsem adta fel! Most is a túlélés vitte előre, még ha csak cammogva is. Gábor László barátja a célból visszatekert érte, lelkesen biztatta: „Megcsinálod, Szikla!”
- Laci nélkül nem sikerült volna. Poroszlónál már csak vonszoltam magam, iszonyú kínokat éltem át, minden porcikám görcsölt. Végül beértem 7 óra 51 perc alatt, ami a célba éréskor nagy csalódás volt, hiszen hét órán belüli időt terveztem. Azt mondtam, soha többé nem futok ennyit, több pofont kaptam, mint bármelyik bokszmeccsemen. Lehiggadva, megpihenve már azt mondtam magamnak, hogy legközelebb sokkal jobb leszek. Nem adhatom fel, hiszen én vagyok Szikla, ezt a becenevet aggatták rám a szorítók világában tanúsított magatartásom miatt. A név márpedig kötelez! Gábori Laci vámospércsi barátom egy fergeteges sportember, nagyon hálás vagyok a segítségéért
- foglalta össze a Tisza-tavi „halála”, majd feltámadása történetét Komjáthi László, akinek a története remélhetőleg sokakat inspirál majd, például arra, hogy sohasem szabad feladni!
BeA
